Srebrenica: 15 év alatt sem került elő a főbűnös

Közel 15 éve, hogy a boszniai Srebrenicában a szerb hadsereg nyolcezer boszniai muzulmánt mészárolt le. A hágai bíróság népirtássá nyilvánította a történteket, ugyanakkor ennek tényét sokan a mai napig nem ismerik el. Az azóta is szabadlábon kószáló Ratko Mladics tábornok parancsára kivégzett férfiakat tömegsírokba ‘dobálták’, majd amikor nyomozás kezdődött, újra kiásták őket és nyolcvan különböző helyen szórták szét földi maradványaikat. A múlt héten Hágában első fokon két embert ítéltek életfogytiglanra az ügyben, az ítélet ugyanakkor nem jogerős. A Centrális Galériában július 2-ig látható kiállítás nem csak az áldozatoknak állít emléket, de bemutatja a nyomozati anyagokat is.

Összesen nyolc ezer muzulmán férfit, köztük hetvennél több gyermeket mészároltak le 1995-ben a boszniai Srebrenica közelében. A boszniai szerb hadsereg által elkövetett cselekményeket a hágai bíróság népirtássá nyilvánította, ugyanakkor az ügy vádlottai közül jogerősen még senkit sem ítéltek el ilyen jogcímen. Az első elítélt Radiszlav Krsztics boszniai szerb tábornok volt, akit első fokon még népirtásért ítéltek 45 év börtönre, a fellebviteli bíróság viszont csak bűnrészességet állapított meg és 30 egynéhány évre enyhítette a büntetést. A mészárlás kapcsán a legutóbbi ítélet is csupán első fokú: a múlt héten a „srebrenicai hetek” perében két vádlottat találtak bűnösnek népirtásban, életfogytiglannal sújtották őket, azonban itt is hátra van még a másodfok.

Nyomozati anyagok és dokumentumok a Centrális Galéria kiállításán
A 15 éves évfordulóhoz közeledve a budapesti Centrális Galéria kiállítást rendezett, melyen felvonultatják a nyomozati anyagokat, valamint dokumentumfilmekkel mutatják be az 1995. július 11. és 18. között történteket. Lapunk megkeresésére Szilágyi Csaba a tárlat kurátora és az Emberi jogi gyűjtemény vezetője elmondta: a főhajóban a törvényszéki nyomozás dokumentumait, saját anyagokat, valamint – egyebek mellett – a témával először foglalkozó amerikai újságíró anyagait is bemutatják. A mellékhajók egyikében moziteremben tekinthetik meg a látogatók a mészárlásról készült dokumentumfilmeket, a másik oldalon pedig, az archívumi kutatóteremben az OSA hatalmas idevágó gyűjteményének dokumentumait, könyveit és audiovizuális anyagait lehet tanulmányozni.

Akkumulátorgyárból temető és emlékhely
Szilágyi Csaba kérdésünkre elmondta, hogy a 8 ezernél több halálos áldozatból eddig körülbelül 6 ezret sikerült DNS-minták alapján azonosítani, a tömegsírokból előkerült emberek közül pedig 3700-at temettek újra. A közelgő évfordulón újabb újratemetési szertartás lesz: a tervek szerint további 6-800 holttestet helyeznek végre örök nyugalomra a potocari emlékhelyen. Potocari azért különös hely, mert 1995-ben itt volt a főhadiszállása a holland nemzetiségű békefenntartóknak, akik csaknem tehetetlenül végignézték, míg a boszniai szerbek elvégezték a borzalmas mészárlást. Az egykor akkumulátorgyárként is szolgált épületben és környékén ma emlékmúzeum és temető található. Az áldozatok hozzátartozói egyébként pert indítottak a Holland Állam ellen, ám ez a per is még folyamatban van.
A kiállítás kurátora elmesélte, hogy összesen nyolcvan tömegsírt találtak a Srebrenicától 70 kilométerre északra, mintegy 40 kilométeres szélességben húzódó területen, ám eredetileg csupán körülbelül egy tucat volt, jellemzően közel a kivégzési helyekhez. Ennek oka az, hogy amikor augusztus végén megkezdődött a nyomozás, a hadsereg markolókkal elkezdte újra feltúrni az eredeti, „elsődleges” tömegsírokat, és a holttesteket szétszórták, még nagyobb területen, hogy nehezebb legyen a bizonyítás. E cselekményekre többek között azok a légi felvételek is bizonyítékul szolgálnak, melyeket a térséget pásztázó öt kémműhold rögzített (naponta 5 ezer felvétel). Ezeket a képeket sokáig azért nem vizsgálták, mert azok csak harci cselekmények felderítésére szolgáltak, vagyis nem szúrt szemet senkinek az a ma már pontosan értelmezhető fotó, melyen jól látszik, amint a nőket és gyerekeket épp buszokkal szállítják el, a férfiak pedig egy futballpályán „várják” lemészárlásukat.

A teljes cikk itt olvasható>>