Sokat alkalmatlankodott a magyaroknak a török segítségével

Négyszáznegyvenhat évvel ezelőtt halt meg Szapolyai János Zsigmond erdélyi fejedelem, aki II. János néven Magyarország választott királya volt, és aki uralkodásának utolsó évében a tordai országgyűlés kimondta – Európában elsőként –, hogy a bevett vallások szabadon gyakoroltatnak. I. Szapolyai János magyar király és Izabella lengyel hercegnő egyetlen gyermeke volt, 1541. augusztus 29-én, a II. Szulejmán szultánnak való bemutatásakor foglalták el csellel a törökök a budai várat.

Uralkodása alatt I. Ferdinánddal folytatott állandó küzdelmet a kelet-magyarországi és tiszántúli megyék birtoklásáért, evégből is a törökhöz húzott a fejedelem szíve egész életében. Aztán fiatal halála előtt egy esztendővel, 1570-ben, a speyeri egyezményben János Zsigmond lemondott a magyar királyi címről I. Miksa javára, így fejedelemként uralkodhatott Erdély és a Partium fölött, míg a Szent Korona végérvényesen a Habsburgok fejére került.

„Zápolyai János Zsigmond, Zápolyai János királynak fia, bement Izabella anyjával együtt Erdélybe 1541-ben, és birta a fejedelemséget 30 esztendeig. Ez igen gyenge levén, helyette Izabella fogott az igazgatáshoz, Martinuzzi György (Frater) váradi püspök, kincstartó, és Petrovics Péter, temesvári kormányzó tutorsága alatt.”

„De nem sokáig birhatta Erdélyt Izabella békességben, mert Martinuzzi György püspök a török alatt nem kivánván lenni, titkon Ferdinándnak ajánlotta Erdélyországot, ki is Kastaldus hadvezér által arra birta Izabellát, hogy Erdélyt a magyarországi koronával és Kassa városával Ferdinándnak engedné, maga pedig Erdélyből kiköltöznék fiával együtt Sziléziába, az oppáviai herczegségbe, melyet neki Ferdinánd százezer aranynyal együtt Erdélyországért ajánlott 1551-ben.”

„Martinuzzi püspöknek ezen hűségét szépen megjutalmazta ugyan Ferdinánd, esztergomi érsekké és erdélyi kormányzóvá tevén őtet. De a jóval kevés ideig élhetett, mert csakhamar azután nagy gyanuba esvén, hogy titkon a törökkel tart, Kastaldus vezér őtet némely gyilkos katonák által megölette.”

„Ferdinánd sem birhatta sokáig Erdélyt, mert Szolimán, török császár mindaddig hadakozott ellene, mignem Erdélyt Izabellának visszaadná, melyet meg is cselekedett, nem reménylhetvén különben Szolimántól békességet.”

„Visszajövén Izabella fiával együtt Erdélybe, 1555-dik esztendőben, Bebek Ferencz kezde ellene vádaskodni a török portánál, mintha nem volna alkalmatos az igazgatásra, és magát kormányzóvá tétette. De csakhamar torkára forrott a vádaskodás, mert Izabella szép szin alatt Bebek Ferenczet, Kendy Ferenczet és Antalt magához hivatván, őket Fehérváron éjjel megölette titkon, 1558-dik esztendőben, mely után maga is nem sokára halálos nyavalyába esvén, meghalt 1559-dik esztendőben.”

„Ifju Jánosra szállván anyja halála után az igazgatás, sokat alkalmatlankodott a magyaroknak a török segitségével, kit is, hogy jobb barátjává tehessen, Blandrata György, udvari orvosa tanácsából a sociniána, vagy az unitária vallásra állott, és azt Erdélyben minden módon igyekezett terjeszteni. De igy sem nyerhette meg Szolimán császárnak azt a kegyelmét, hogy igérete szerint neki visszaadná Budát Magyarországgal együtt, melyért is elméjét a békességre fordította, és Maximilián királylyal 1570-ben megegyezett ily pontokban: 1. hogy ne királyi, hanem fejedelmi czimmel birja Erdélyt, és Magyarországban Bihar-, Mármaros-, Kraszna- és Közép-Szolnok vármegyéket életéig. Maximilián őtet a török ellen védelmezze, és ha Erdélyből kiszorittatnék, az oppáviai herczegséget birja Sziléziában. 2. Unokái közül adjon a császár egy herczeg-kisasszonyt neki feleségül.”

„De sokáig nem élhetett a békesség hasznával János, mert 1571-ben, Mártius 2-kán meghalt magtalanúl 31 éves korában.”

Forrás: kanizsaujsag.hu

kép: pinterest.com