Nők, akik elsők lehettek Törökországban – a művészetekben és sportban szerepet vállalók

A nők szerepe a társadalomban vitathatatlan. Ennek ellenére a világ bármely területén vagy bármely történelmi korban járunk is, tapasztalhatjuk, hogy mennyivel nehezebben boldogulnak, mint az erősebb nem képviselői. Ezért fontosak azok a lányok és asszonyok, akik kiharcolták az élet egy-egy területén, hogy elsők lehessenek valamiben.

Az elsőket mások is követni fogják, egyszerűen azért, mert megtörték az ellenállókat. Nevezhetjük őket úttörőknek, de akár hősöknek is.

Háromrészes sorozatban mutatjuk be azokat a török nőket, akik elsők voltak a társadalmi-, a tudományos- vagy a művészeti- és sportéletben.

Az első női színpadi színész: Afife Jale (1919)

1919. április 13-án lépett először színpadra Hüseyin Suat Yamalar (Foltok) című darabjában Emel szerepében. A darabban Jale volt a beceneve, melyet művésznévként is használt a későbbiekben. Azokban az időkben tilos volt muszlim nőknek nyilvánosan színpadra lépnie, ezért a rendőrség üldözte őt. Többször szökni kényszerült, melyben színésztársai segítették, de végül abbahagyta a játékot. A törvényi változásokat követően visszatért ugyan a színészethez, de nehéz sorsa miatti morfiumfüggősége akadályozta a munkában, és fiatalon elhunyt.

Az első női operaművész: Semiha Berksoy (1934)

Az isztambuli konzervatóriumban és a Szépművészeti Akadémián, festészet karon tanult. Ezt követően állami ösztöndíjjal folytatta tanulmányit Berlinben a Zeneakadémia opera szakán, és évfolyamelsőként végzett. 1934-ben kezdte el operaénekesi pályafutását, Törökországon kívül Németországban és Portugáliában lépett rendszeresen színpadra. 1939-ben Richard Strauss Ariadne Auf Naxos című operájában főszerepet játszott, és ezzel az első török volt, aki európai színpadon lépett fel operaénekesként.

A világ első török női fotósa, haditudósító: Semiha Es (1912–2012)

A híres újságíró, Hikmet Feridun Es felesége, Semiha Es a világon is az első női haditudósítóként ismert. Fotózni a férje riportjai miatti utazásokon kezdett. A házaspár együtt tudósított a Hürriyet lapnak a koreai háború eseményeiről. Saját elmondása szerint 50 évig minden percben vele volt a fényképezőgépe. 100 éves korát betöltve, 2012-ben hunyt el.

Az első női szobrász: Sabiha Bengütaş (1904-1992)

Még a gimnáziumot be sem fejezte, amikor megkezdte tanulmányait a mai Mimar Sinan Szépművészeti Egyetem jogelődjében festészet szakon. Egy évet ott végzett el, majd 3 fiú diáktársával együtt kezdte meg tanulmányait a szobrászat szakon. A diákok közötti versenyt elsőként befejezve, Prix de Rome elismerést és külföldi tanulmányokra való jogosultságot nyert. A római Szépművészeti Akadémián Prof. Luppi műhelyében tanult. Később asszisztense lett Pietro Canonica szobrászművésznek, aki a Taksim téren látható köztársasági emlékművet készítette, majd vele ment Olaszországba, ahol 18 hónapig közösen dolgoztak.

Az első női keramikus: Füreya Koral (1910-1997)

Művészetkedvelő családban nőtt fel, több kultúrkörből származó emberek közelében. Saját bevallása szerint művészetének alapja a sokszínű világ megfigyelése: „Az oszmán tulipán, szegfű és fűzfa formájának, Kütahya zöldjének, a cserép piros színének, és főleg a Földközi-tenger türkizének foglya vagyok.”

A török kerámiaművészet úttörője. 1947-ben Svájcban kezdett tanulni, majd Párizsban két évig különböző műhelyekben fejlesztette tudását. Minden személyes energiáját munkájába fektetve lett Törökország első professzionális női keramikusa.

Életéről és munkájáról részletesen olvashatunk a Türkinfo egy korábban megjelent cikkében.

Az első női koncertzongorista: Ferhunde Erkin (1909-2007)

Első zongoraleckéit az I. világháború idején 1915-ben kezdte, testvére, Necdet pedig hegedülni tanult. Első koncertjét is testvérével közösen adta Bandırma városban. Tanulmányait Isztambulban folytatta Karl Berger tanítványaként, majd a magyar Hegyei mester tanította tovább. 1931-ben, miután Lipcsében végzett a konzervatóriumban, testvérével együtt visszatért Törökországba. Ugyanezen év áprilisában a Musiki Muallim Mektebi nevű zeneiskolában tanárként kezdett dolgozni.

22 zongorára írt koncertművet elsőként adott elő Törökországban. Különös figyelmet fordított arra, hogy török szerzők műveit szerepeltesse repertoárjában. Suna Kan hegedűvirtuózzal közösen adtak koncertet 1961­–1967 között Törökország szerte.

Fotó és az információk forrása saját holnapja: ferhundeerkin.com

 

Az első női hegedűművész: Suna Kan (1936 – jelenleg 83 éves)

Suna Kan édesapja is zenész, a köztársasági szimfonikus zenekar brácsása volt. A kislány nagyon korán elkezdett hegedülni, tehetségére hamar fény derült, majd édesapja kezeiből egy mesterhez, Hulusi Karselhez került.

10 évesen már Mozart V. szimfóniáját játszotta az ankarai konzervatórium koncertszalonjában. Csodagyerekként vált ismertté.

Érdekesség, hogy nevét viselő külön törvényt hoztak 1948-ban, mely lehetővé tette, hogy külföldön tanuljon állami támogatással. Családjával Rómába, majd Párizsba költözött, ahol 1952-ben évfolyamelsőként végzett a konzervatóriumban.

2017-ben – egészségügyi problémái miatt – hagyott fel a koncertezéssel. Híres mondása: „A hegedűtokot most, ezen világból való távozásomig bezártam.” Hét verseny győztese volt, és a világ szinte minden világhírű szimfonikus zenekarával koncertezett.

Hallgassuk őt egy kicsit:

Az első női karmester: İnci Özdil (1988)

Ankarában tanult az állami konzervatórium zongorista szakán. 1976-ban a zeneszerző szakot is elvégezte, 1981-től pedig tanulmányait mesterképzésben folytatta, majd karmesteri szakon is tanult. Saját szerzeményeit maga szerette volna dirigálni, ez ösztönözte.

Karmesteri mesterképzését Angliában folytatta Sir Colin Davis, George Hurst, Horst Neumann tanítványaként, majd Olaszországban a német romantikus zene területén tanult tovább. 1988-ban az angliai Királyi Zeneakadémián (Royal Academy of Music) évfolyamelsőként diplomázott karmester szakon.

Ugyanebben az évben visszatért Törökországba, és a kulturális minisztérium által alapított kórus első fellépésén karmesterként dirigált. Még ugyanebben az évben a német zeneszerző, Hans Werner Henze nevével hirdetett fesztiválon a legjobb előadó díját nyerte el.

Az első női karikaturista: Selma Emiroğlu (1927–2011)

„12 éves koromig mindennap rajzoltam. Füzetekbe, könyvekbe, a ház falára: mindent megtöltöttem rajzaimmal. Akkor ismerkedtem meg Cemal Nadirral (édesanyja küldte el postán rajzait). Nagyon sokat foglalkozott velem, és a rajzaimat a karikatúra irányába fejlesztette” – nyilatkozta. Első rajza 1943-ban, mestere Amcabey című lapjában jelent meg.

Hosszú évekig egyetlen nőként dolgozott a csapatban, tanára büszke volt rá. Míg másokat elítélt azért, ha másolták, Selmát mindig támogatta. Annyira, hogy mikor megbetegedett, arra kérte fiatal kollégáját, hogy vigye tovább lapját halála után. Selma ezt nem vállalta: „Azt Ön hozta létre, Ön tarthatja életben” – mondta.

Selma Emiroğlu nem csak rajzolt. Operaénekes is volt. A Traviata főszerepében énekelt, amikor ezt mondta „a rajzom kedvelői sírnak, mikor a Traviatát énekelem”. 1963-tól férjével Berlinbe költözött, ahol az énekesi pályafutása került előtérbe, két éven át azonban továbbra is elküldte rajzait megjelentetésre.

Leghíresebb munkája a Kara Kedi Çetesi (Fekete macska bandája) című karikatúrasorozata. 2011-es halála után is úgy emlegetik őt: „a fekete macska nővére”.

Az első női filmrendező: Cahide Sonku (1919–1981)

Cahide Sonku színészi pályafutását Isztambul városi színházában kezdte. 1933-ban szerepelt először mozifilmben. 1950-ben megalapította a Cahide Sonku filmprodukciós céget, így kipróbálhatta magát rendezőként is. Első filmje Fedakar Ana (Önzetlen anya) címen készült. Bataklı Damın Kızı Aysel (A mocsári lány, Aysel) című filmjével futott be. 1963-ban filmkészítés közben tűz ütött ki a cégnél, melynek következtében csődbe ment, így visszatért a színházhoz.

Az első női hegymászó: İlmiye Bergman (1914–2015)

Az Erciyes Dağı Kayseri várostól 25 km távolságban található, 3.916 m magas vulkanikus hegy. 1936-ban mászott fel a tetejére az első török nő, İlmiye Bergman. Bemutatásakor emlegetik még mérnök férjét is, Alaeddin Karamehmet Ağazadét, aki a Köztársaság idejében elsőként vállalta fel nyilvánosan ateista nézeteit. Felmenői is ismertek az oszmán időkből: Selçuklu Sultanı Alaaddin Keykubat nemesember a nagyapja egyik oldalról, és Kayserili Müderriszade Sadi Efendi – Abdul-Aziz szultán sajtófelelőse – a másik oldalról.

Hogyan jutott oda, hogy hegymászó legyen? Erről nem szólnak a források. Családjáról, és személyiségéről viszont igen: nagyon erős nő volt, élményekkel és feladatokkal teli életet élt, egészen 101 évig.

Az első nő, aki átúszta a La Manche csatornát: Nesrin Olgun (1979)

7 évesen kezdett úszni. Mivel akkoriban az úszást csak nyáron gyakorolhatták, télen asztaliteniszezett. Mindkét sportágban sikeres volt: versenyeket nyert. Ráadásként 1976-ban toronyugrásban is győztes lett Törökországban.

22 évesen vágott bele a nagy kalandba, hogy a 33 km széles csatornát átússza. Közel 100 000 karcsapással, 15 óra 47 perc alatt tette meg az utat.

Aktív sportolói életét befejezve testneveléstanár és edző lett. Több, mint 400 gyermeket nevelt fel úszóként, némelyiket a nemzeti válogatottságig.

Az első női olimpiai bajnok: Nurcan Taylan (2004)

A súlyemelőnő 48 kg-os súlycsoportban 5 olimpiai és 3 világrekordot megdöntve a 2004. évi athéni olimpián nyerte el Törökország színeiben versenyző nőként az első aranyérmet. 90, 95, 97,5 kg szakítással, 107,5 kg lökéssel, összesítettben 210 kg-mal nyert.

Őt megelőzve, 1992-ben Barcelonában cselgáncsban Hülya Şenyurt, 2000-ben Sidneyben taekwondoban Hamide Bıkçın Tosun szerzett bronzérmet.

Az első női labdarúgóbíró: Drahşan Arda (1967)

Az 1967–1968-as szezonban Zonguldak városban végezte el a bírói képzést, majd bizonyítványa átvétele után megkezdte a mérkőzésvezetést 1968. június 26-án. Történetének érdekessége, hogy hosszas küzdelem árán ismertette el a FIFA-val, hogy ő volt az első női focibíró. 50 évig élte át a mérkőzésvezetés izgalmait, mégis úgy tudták korábban, hogy Elmas Arabacı az első, Lale Orta pedig az első FIFA által elismert női mérkőzésvezető Törökországban. 2018. december 13-án azonban a FIFA levélben ismerte el elsőségét.

Mivel élete nagy részében már Németországban bíráskodott, a Bavyera Futball Szövetség 30 éves működést megköszönő aranykoszorúval ismerte el munkáját.

Az első női labdarúgásból doktoráló: Lale Orta (1960 – 59 éves jelenleg)

Török labdarúgó, edző és technikai igazgató, utóbbi kettő végzésére diplomát is szerzett. Továbbá az egyetlen, aki nőként futballtémából doktorált. Európában is az első nő, aki FIFA engedéllyel rendelkező focibíró (a fenti történetből azonban tudjuk 2018. decemberig tudhatta magáénak elsőségét ezen a területen). Törökország első női csapatában, a Dostlukspor kapusaként és csapatkapitányaként játszott. 2009-től az Okan Egyetem sport karának elnöke.

Az első női Wimbledon főtáblás teniszező: İpek Soylu (1996 – 23 éves jelenleg)

Az Enka Sportklub játékosa, nemzeti színekben versenyző teniszező. Első török nőként került fel a Wimbledonban rendezett verseny főtáblájára. 2014. szeptemberében a USA Opent megnyerve a Grand Slam kupát is elsőként emelhette fel. 2015-ben az év sportolója címre jelölték Törökországban.

A remek összefoglaló cikk forrása és ötletadó az onedio.com.

A lista koránt sem teljes, hiszen szerencsére mindig vannak olyan elszánt nők, melyek meghódítanak egy-egy szakmát vagy új területet. További két cikkben mutatjuk be az élet egyéb területén dolgozó, alkotó nőket.

A Türkinfo oldalait böngészve is olyan nőkről olvashatunk, akik különlegesek saját szakmájukban.

• Fikret Dilek Uyar, fotós, aki a National Geographic fődíját elnyerte
• Esra Özatay, a Türk Yıldızları flottaparancsnoka
• Burcu Özsoy, az Antarktiszra indított kutatócsapat vezetője
• Burcu Dinçer, Törökország első női tűzoltóhelikopter-pilótája

És a sor egyre csak hosszabb lesz.

Erdem Éva – Türkinfo