Mustafa Akyol: Mi dolga Törökországnak Moszulban?

Megkezdődött Moszul, Irak második legnagyobb városának felszabadítása az Iszlám Állam (IÁ) alól a siíta többségű iraki hadsereg, siíta milíciák, a kurd pesmerga erők, néhány szunnita csapat – amelyeket Törökország képzett ki-, és természetesen az Egyesült Államok vezetésével, amely az egész akciót irányítja. Törökország azonban inkább dühös az események ilyetén alakulása miatt. Miért? Mi is történik valójában?

Mielőtt megválaszolnám a kérdést, hadd hangsúlyozzak néhány tényt, amelyek megcáfolják a Törökországgal kapcsolatos, nyugati médiában általánosan osztott vélekedést.

Az egyik ilyen nézet szerint Törökország valahogy elnéző az Iszlám Állammal szemben, vagy még támogatja is a világ jelenlegi legbrutálisabb terroristáit. De ez nem igaz, amint az a szomszédos Szíriában folyó török katonai beavatkozás ténye is egyértelműen mutatja. Augusztus óta Törökország aktívan harcol az IÁ ellen, katonai betöréseket hajtott végre Észak-Szíriában. A múlt hétvégén a török erők által támogatott szír szunnita milícia Dabiq városát is felszabadította. Ennek a városnak fontos vallási (gyakorlatilag apokaliptikus) jelentősége van az IÁ számára.

Irakban ugyanerről van szó: Törökország az Iszlám Állam-ellenes hadjáratban vesz részt, illetve ezáltal még nagyobb részt kíván vállalni. Csak az a gond, hogy Törökországot aggasztja a „szunnita bázis”, amely az IÁ működésének hátterében áll. (A mai Törökország majdnem teljes egészében szunnita.) Ankara aggódik, hogy a siíta milíciák, amelyek be akarják venni Moszult, bosszúhadjáratba kezdenek és terrorizálják a lakosságot.  Némely ilyen siíta milícia brutalitását tekintve (utánanézhet a Youtubon, aki bírja a véres látványt), ez nem légből kapott aggodalom.

Egy másik fontos tény, amit ki kell emelnem, az Ankara hozzáállása a kurdokhoz, ami nagyon bonyolult. A nyugati sajtóban az iraki és szíriai kurdokat gyakran úgy emlegetik, mint egységes erőt. Valójában óriási a különbség köztük, legalább is a törökök szemszögéből.

Szíriában a kurd erőket a Demokrata Egyesülés Pártja (PYD) uralja, amely a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szíriai kiterjesztése. A PKK pedig Törökország legnagyobb terrorista ellensége a 80-as évek óta. Irakban azonban a fő kurd haderő a Pesmerga, amely a Kurdisztáni Regionális Kormányzat (KRG) fegyveres ereje, Ankara stabil szövetségese.

A KRG vezetője, Maszúd Barzani jó kapcsolatokat ápol Törökországgal. Valójában Barzaninak köszönhető a török katonai jelenlét a sokat vitatott Bashika táborban Észak-Irakban.

A lényegi pont az, hogy Ankara nem rossz szándékkal vesz részt a moszuli műveletekben, részben azért vállal szerepet, hogy megvédje a helyi szunnitákat. Elvégre ha az IÁ régóta áhított megsemmisítése után a város a rettegett siíta uralom alá kerül, Moszul szunnita lakosai csak egy helyen lelhetnek menedéket: Törökországban. Ez újabb egy millió menekültet jelentene, amikor a menekültek száma már most is eléri a három milliót Törökországban.

Egyszóval Ankara nem akar rosszat a moszuli műveletekben való részvételével. Az a gond, hogy mint általában, most is pocsékul kommunikálja ezt a szándékát. Barçın Yinanç kollégám, a Hürriyet Daily News szerkesztője és újságírója nagyszerű tárcát írt erről a minap. „Némely török külpolitikai hozzáállásnak jó oka van, de amikor mindez Erdoğan szájából hangzik el, értelmetlenségnek tűnik.”

„Amikor azt kezded magyarázni, hogy ’amit Erdoğan mond, az igaz, azzal van a gond, ahogy mondja’ – akkor megvádolhatnak azzal, hogy olyan újságíró vagy, aki nem mer ellentmondani az autokrata Erdoğannak”.

A külföldi kormányoknak és megfigyelőknek el kellene tekinteni az „Erdoğan-tényezőtől”, amely mindenkit megoszt, és Törökország Moszullal kapcsolatos érveit kellene figyelembe venni, amelyek nem annyira elhibázottak, amint elsőre hangzanak.

Forrás: hurriyetdailynews.com

Fordította: Kertész Erika