Múltidéző: egyszer volt egy szegedi vár

Évszázadokig a város központi része volt, a nagy árvíz idején szinte teljesen megsemmisült.

A szegedi vár a tatárjárást követően hosszú évszázadokon át hangsúlyos szerepet töltött be a város életében, a török elleni háború idején nagy csaták zajlottak a várfalakon, az ezernyolcszázas évek második felében a leghíresebb betyár, Rózsa Sándor öt éven keresztül raboskodott a vár tömlöcében. Az erődítmény sorsát végül az 1879-es nagy árvíz pecsételte meg.

Békeszerződés a szegedi várban

A szegedi erődítményt az 1241-42-es tatárjárás utáni időszakban bővítették ki IV. Béla király parancsára. A széles udvart körbevevő szabálytalan ötszög alakú várfalat kerek öregtorony, palotaszárny és kisebb tornyok tagolták. 1444-ben itt kötötték meg I. Ulászló király és Murád török szultán követei a békeszerződést, amelyet azonban a fiatal uralkodó – a pápai követ biztatására – rövidesen felrúgott, és elindította szerencsétlen kimenetelű hadjáratát.

A török idők

Az oszmán csapatok 1542-ben sikeresen megostromolták a várat. Visszavételére az elmenekült bíró a környékbeli hajdúk és a lakosság erejében bízva kísérletet tett. A várost 1552 elején sikerült is visszafoglalniuk, de az erős várfalak mögé húzódó védők visszaverték rohamukat. A sikertől fellelkesült magyarok nyílt csatába bocsátkoztak a várbeliek felmentésére érkezett budai pasa hadával szemben. A harcedzett janicsárok és szpáhik végül legyőzték a magyar katonákat, így Szeged másfél évszázadra török uralom alá került. Az erődöt a felszabadító háború során 1688-ban fogták ostrom alá a császári seregek, és néhány hét után a helyőrség kénytelen volt kapitulálni. A várat a 18. században a török határ közelsége miatt megerősítették és külső sáncokkal modernizálták. Miután elvesztette hadászati jelentőségét börtönné alakították át.

Folytatás

Forrás: szegedma.hu