Miss Universe 1932: Miss Törökország

A magyar sajtótörténet törökökkel és Törökországgal kapcsolatos cikkeit bemutató sorozatunk alábbi részében az első – és máig egyetlen – török származású Miss Universe-ről szóló cikket olvashatunk 1932-ből.

Az 1912–1938 között megjelenő hetilap, a Színházi Élet oldalain olyan hírességek is előszeretettel publikáltak, mint Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Herczeg Ferenc, Móricz Zsigmond vagy éppen Kosztolányi Dezső – és a sort még folytathatnánk. A lapot szerkesztő Incze Sándor nem csupán kedvcsinálókat tett közzé az egyes darabok népszerűsítése érdekében, de részletesen beszámolt lapjában a közélet, sport, divat eseményeiről is – kiváló fotóanyaggal. Mindemellett a lap soha nem politizált – érdekességként nem árt tudni, hogy 26 éves fennállása alatt egyetlen alkalommal sem indult ellene sajtóper.

A lap 1932/33. számában egy hosszabb írás jelent meg Paál Sándor tollából, aki a lap tudósítójaként ott volt a belgiumi Spa városában rendezett Miss Universe versenyének szemtanújaként.

A nemzetközi verseny győztese Keriman Halis, azaz Miss Törökország 1932 lett – az első és egyben egyetlen török szépségkirálynő a Miss Universe győzteseinek történetében. Érdemes hozzátenni, hogy a napjainkban is létező Miss Universe versenyeinek története a második világháború után, 1952-ben kezdődött csupán, bár az elnevezést már a két világháború közötti időszakban is használták, 1926–1935 között. A két világháború közötti Miss Universe versenyei, noha mintaként szolgáltak a második világháborút követő időszak hasonló elnevezésű versenyeihez, nincsenek közvetlen kapcsolatban ez utóbbiakkal.

Keriman Halis (1913–2012) a modern Törökország történetében negyedik alkalommal 1932-ben megrendezett Miss Törökország győzteseként indult az ugyanabban az évben a belgiumi Spa városában megrendezett Miss Universe versenyén. A döntőről korabeli filmfelvétel is fennmaradt.

Az ubih származású Keriman Halis személye a nyelvészek szemében is különösen érdekes lehet akkor, ha tudjuk, hogy felmenői abból a Hacıosman nevű kis faluból származtak, ahol egészen 1992-ig beszélték az azóta kihalt nyelvet. Az ubih a 19. század közepén a Kaukázust meghódító oroszok elől menekülő kis népcsoport volt, mely az Oszmán Birodalom területén, a mai Balıkesir tartomány Manyas nevű városa környéki falvaiban (így Hacıosmanban) talált új hazára – a menekülés és az életmódváltás azonban a gyors nyelvhalálhoz vezetett: a szintén Hacıosmanban született Tevfik Esenç, az utolsó ember, aki még beszélte az ubih nyelvet, 1992-ben hunyt el szülőfalujában. Az ubih nyelv rekordernek számít abból a szempontból, hogy 84 (!) mássalhangzója és mindössze 2 (!) magánhangzója volt – igaz, utóbbiaknak különböző allofónjai. A nyelvet a 20. század harmincas éveitől aprólékos munkával a francia Georges Dumézil örökítette meg az utókor számára, de hozzá kell tenni, hogy 1934-ben Mészáros Gyula turkológus Julius von Mészáros néven német nyelven szintén kiadott az ubih nyelvről egy kötetet. Mészáros Gyula (1883–1953) egyébként részt vett a török Néprajzi Múzeum megszervezésében is.

E nem kevésbé érdekes kitérő után lássuk, mit is ír Paál a hosszú, „Miss Universe 1932: Miss Törökország. 29 szépségkirálynő közül az egyetlen hosszuhaju győzött. Expressztudósítás a spaai világszépségversenyről” című cikkében, melynek nagyobb részében fotókat közöl az 1932 nyarán rendezett Miss Universe szépségkirálynő-választásról és annak fináléjáról. A szépségversenyen Magyarországot Lampel Ica képviselte. Paál cikkét, melyet eredeti helyesírással közlünk, egy idézettel kezdi:

„’Szombaton délelőtt 11 óra 45 perckor startol a Cidna „Kelet Nyilával” a mátyásföldi repülőtéren, este 8 óra 20 perckor érkezik Párizsba. A Le Bourget repülőtérről egyenesen a pályaudvarra hajtat, felül az expresszre, amely vasárnap hajnali 4 órára Spaaba érkezik. A választás után délután a riporter azonnal vonatra ül, késő éjjel Párizsba érkezik. Párizsban hajnali 4 óra 15 perckor ismét a Cidna repülőgépére ül, amely pontosan déli 12 óra 35 perckor teszi le a pesti Mátyásföldön. Lapzártára tehát kép és tudósítás a Színházi Élet szerkesztőségében legyen. Percnyi pontossággal!’

Ezt az utasítást kaptam szombat reggel a Színházi Élet szerkesztőjétől.

A fotóriporter tehát tizenhét órát repült, tizenhárom órát töltött vonaton, tizenkét órát fotografált, visszautaztában a vonaton sötétkamrát rendezett be és képeket hívott elő, a repülőgépen retusált és cikket írt, csak éppen aludni és enni nem volt ideje. Ezért azonban bőven kárpótolták a Miss Universe-választás izgalmasan érdekes látványos külsőségei.

Három heti gazdag belgiumi programm, Bruxelles, Ostende, estély, lóverseny, tánc, sport, utazás szinte elfeledtették a 29 szép leánnyal jövetelük végcélját: a Miss Universe választást. A kisasszonyok a hosszu együttlét alatt összebarátkoztak egymással, intrikának és féltékenykedésnek nyoma sem volt és senki sem volt olyan tapintatlan, hogy a választás esélyeire vonatkozólag jóslásokba bocsátkozzon.

Ez a nyugalom és harmónia azonban ma, a választás reggelén megszünt. Délután ötkor lesz a választás. A missek kerülik egymást, édesanyjukkal tanácskoznak és a szálloda hallja megtelik fodrászokkal, kozmetikusokkal és más mindenféle szépségpreparátorral, akik a választás előtt a szépségkirálynőket előkészítik.

Izgatott mindenki. A versenyzők és mamák csak ugy, mint az újságírók és fényképészek, akik már kora reggel a permanenciában vannak. Talán egész Spaaban egyetlen nyugodt ember van csak: Maurice de Waleffe, a zsüri elnöke és a verseny legfőbb rendezője, aki a hall nagy foteljében kényelemsen ül és mosolyogva nézi azt a sürgés-forgást, amit a Miss Universe választás idézett elő. A női szépség e nagy szakértője a választás előtt ezeket mondja nekünk:

– Ilyen impozáns szépségverseny még sohasem volt a világon. Egész Európa és Amerika képviselve van, még pedig – mondhatom csakugyan a legszebb lányokkal.

– 29 szép lány 29 zsüritagot jelent. Én nem szavazok, csupán vezetem a választást és résztveszek a zsüri tanácskozásában. Egyébként ez a zsüri igazán szakértő és pártatlan és igen illusztris urakból áll. Elég, ha annyit jegyzek meg, hogy Magyarországot a zsüriben gróf Vorasovszky Olivér, belgiumi követük képviseli.

A Palace de Bain, Spaa e legelőkelőbb hotelje előtt autócarok várakoznak a missekre, akiket a választáshoz a Bain-be kell átvinniök. Ez azonban nem könnyű dolog. A szálló és a fürdő bejáratát a kiváncsiak ezrei állják el és a rendezőség csak kordonnal, szép szóval és erélyes figyelmeztetéssel tud annyit elérni, hogy a 29 kisasszony a verseny szinhelyére eljuthasson.

Már délután ½6 óra van, mire megkezdődhetik a választás, Maurice de Walaffe először egyenként mutat be minden egyes misst. Ez az első felvonulás. – Először Brazília: Ieda Telles de Menezes, utolsónak Pepina Toledo kisasszony, akit Venezuela küldött át Európába. Most következik Európa országok szerint szigoru betürendben. Az első Németország (Allemagne), amelyet Ingrid Richard igazán jól képvisel: már az első sétájánál látható nagy sikere van. Magyarország (Hongrie) a tizedik, Lampel Ica elsétál a zsüri előtt, kissé sápadt, először nagyon komolyan nézi végig a zsürit, de amikor észreveszi, hogy sikere van, mosolyogni kezd és elfogódottsága egy csapásra eltünik. A szép szőke magyar leány arca kiszinesedik, Maurice de Walaffe elismerően bólint, Rinaldini gróf pedig, aki Olaszországot képviesli a zsüriben, egészen hangosan mondja:

– Vraiment charmante – csakugyan elragadó!

Magyarország után közvetlenül Itália következik, aki különben Denis Bodden urnak a francia zsüritagnak tetszik; kétszer is elsétáltatja a zsüri asztala előtt. Az európai sorban tizenhatodik Jugoszlávia. Olga Djurich kisasszony, akit a „Vreme” cimű nagy belgrádi ujság küldött ide a messzi Spaaba a tökéletes dáma gráciájával lejt el a zsüri előtt. A gyönyörű belgrádi leánynak az első felvonulásnál is már nagy sikere van és ez a siker minden ujabb megjelenésénél csak fokozódik. A belga ujságirók telefonhoz sietnek, leadni az első hírt:

– Jugoszlávia a verseny első favoritja!

Az első telefon kissé korai. Tizennyolcadik, tehát pontosan utolsó az európai sorban Miss Törökország. Kariman Halis Hanem kisasszony az első pillanatban csak hajával kelt feltünést. A sztambuli szépségkirálynő ugyanis az egyetlen miss, akinek a haja nem ismert még ollót; hosszu, hatalmas tömött haja van, szinte anakronizmusnak hat a többi fiusfejü leány között. A zsüri azonban a haj után a tulajdonosára is figyelmes lesz: a karcsu szép szemü, apró lábu, finom kezü leány határozottan megérdemli azt, hogy versenyben komolyan vegyék.

Most már ötösével jönnek a misszek a zsüri elé, kezdődik az összehasonlító pontozás. Minden forduló négy konkurens kiesését jelenti. A 29-ből 6 marad, a 6-ból 4 kerül a végleges döntőbe és hosszu, kinos szünet után szólitja be az elnök a világ négy legszebb leányát (ismét szigoru ország betüsorban):

Dánia,

Spanyolország,

Jugoszlávia,

Törökország.

Az izgalom most hág a tetőpontra.

A négy ország meccse még egy további félóra. A zsüri tagjai hangosan vitatkoznak. Az elnök alig tud rendet tartani. Most már igazán komolyra megy a játék.

Már fél nyolc van, amikor Maurice de Waleffe kézen fogva vezeti a zsüri elé a boldog hosszuhaju leányt:

– Miss Universe az 1932. évre Miss Törökország!

A Színházi Élet fotoriportere magnéziumot durrant, azután karórájára pillant: hét perc mulva indul a párizsi expressz. Ez a hét perc még elég arra, hogy elbucsuzzon Lampel Icától, aki szinte egy lélegzetre mondja:

– Ölelem az apukámat, szerdán Pesten leszünk. Mama és én boldogok vagyunk, tündéri hónapot töltöttünk itt, rengeteg ajándékot kaptam és még kapni fogok. Olyan boldog vagyok, hogy még Miss Universe-zel se cserélnék!

Még két percem van. Gyorsan kezet csókolok Miss Törökországnak, a világ legszebb leányának.

– Au revoir – mondja igen kedvesen. – A viszontlátásra! Hol? Talán az Arany Szarv-öböl partján…

Okvetlen ott leszek!”

Sorozatunk következő részében újabb érdekességeket olvashatunk a magyar sajtótörténelem törökökkel és Törökországgal kapcsolatos múltjából.

Horváth Krisztián – Türkinfo

A cikk az Otokoc Hungary Kft. támogatásával készült.