2025. augusztus 12.
Türkinfo Blog Oldal 822

Egy steppei nép ismeretlen írásának és nyelvének megfejtése

2018. március 21., 17:00–19:00

Országos Széchényi Könyvtár
Szent György tér 4-5-6., Budapest, 1014

Egy steppei nép ismeretlen írásának és nyelvének megfejtése: a kitan – Róna-Tas András előadása.

A kitan egy jelentős nép volt, amely nagyjából a magyar honfoglalással egyidőben elfoglalta Észak-Kínát és ott Liao dinasztia néven uralkodott 916 és 1125 között. Két írást is hátrahagyott, amelyek megfejtése ma is folyik. Az előadás az írás és a nyelv megfejtésének történetét és mai állását mutatja be, majd a kitan nyelv egy-két váratlan és szenzációszámba menő sajátságát ismerteti. Végül néhány példán azt mutatja be, hogy a magyar nyelv keleti hátterének jobb megismeréséhez hogyan járul hozzá a kitan nyelv ismerete.

A havonta egyszer, szerdánként 17 órakor kezdődő előadások, beszélgetések és könyvbemutatók fő célja, hogy az érdeklődő nagyközönség is korszerű ismereteket szerezhessen a nemzetközi viszonylatban is jegyzett magyar kutatóktól – értesülve a különböző területeket és korszakokat érintő kérdésekről és a kutatás legújabb eredményeiről.

Gondolatok Kemal Atatürk sírjánál

Aki hivatalos útra érkezik Ankarába, azt valószínűleg elviszik Kemal Atatürk mauzóleumához. Magam is a protokoll részeként fogadtam a sír meglátogatását, de a mauzóleumban és az alatta fekvő múzeumban rájöttem, hogy Atatürk életműve többszörösen is izgalmas és aktuális napjainkban. Neki sikerült először világi és nyugatos civilizációjúvá formálni egy muszlim államot. Nekünk, magyaroknak külön tanulságos lehet az is, ahogy az első világháború után szembeszállt az antanthatalmak területrabló diktátumával – megvédve hazája integritását. Bármilyen történelmietlen, mégis feltehetjük magunknak a kérdést, hogy 1918–20 táján Magyarországon miért nem akadt egy Atatürk, aki egyszerre tudott volna szembeszállni a félfeudális múlttal és a trianoni diktátummal.

Kemal Atatürk már fiatalon ígéretes egyéniség volt. A szőke, kék szemű, félig szláv származású fiút két dolog – a francia felvilágosodás és a matematika – érdekelte, és szellemileg mindkettőhöz hű maradt haláláig. Vallástalannak tartotta magát, aki csak a tudomány és a józan ész törvényeit fogadja el. Ilyen ifjú intellektuelek persze a muszlim államokban is élnek. Atatürk kivételessége abban állt, hogy ezzel az alapállással kiváló katona, zseniális hadvezér is tudott lenni, aki a túlerővel szemben győzelemre vitte katonáit. Intellektuelként csodálta a nyugati civilizációt, de ez sem akadályozta meg abban, hogy kemény harcokban legyőzze a brit és a francia seregeket Gallipolinál és Anatóliában. S a győzelem után nem az Oszmán Birodalmat restaurálta, hanem a muszlim világ szívében, az egykori kalifátus anyaországában kemény kézzel szétválasztotta az államot és az egyházat – megteremtve a világ első erősen laikus, de muszlimok lakta országát.

Folytatás

Forrás: mno.hu

Egy oszmán herceg Isztambulban: Naz Osmanoǧlu, a komikus

A török történelem iránt érdeklődők jól tudják, hogy az Osmanoǧlu családnevet az oszmán dinasztia tagjai viselik. Az Oszmán Birodalom bukását követően szétszóródtak a világban, de az utóbbi évtizedekben néhányan visszatértek közülük Törökországba. Legutóbb a komikus, Naz Osmanoǧlu tért haza, első útja pedig ősei birodalmi városába, Isztambulba vezetett.

XVII. Mehmed szultán ük-ükunokájaként (technikailag) ő a 17. az oszmán „trónon”. Valójában azonban a 19., mivel korábban két haláleset volt a családban. A The Guide Istanbulnak adott interjúban erről így nyilatkozott: „Ez szomorú hír, de egyúttal jó hír is számomra”. Azzal, hogy az oszmán szultanátust 1922-ben beszüntették, Naz titulusa: Nazım Osmanoǧlu Efendi Hazretleri – már csak formalitás. Ha ez a nagylelkű, de semmire nem szolgáló megnevezés szóba kerül egy-egy stand-up előadásában, mindig azt mondja: „Olyan, mintha azt mondanám az embereknek, hogy a brit titkosszolgálatnál dolgozom. A vendéglátó egységnél.”

Ezek után biztos többükben is felvetődik a kérdés: „Hogyan lett az oszmán királyi család egyik tagja komikus?” A válasz: színpadra állt és vicces volt. Több tévécsatornán is feltűnik, úgymint a BBC3, az ITV vagy a Comedy Central és Osmanoǧlunak már számos állandó rajongója van.

Minden összekuszálódott

Osmanoǧlu Dubajban és Jordániában nőtt fel, majd Nagy-Britanniában bentlakásos iskolába került. Jelenleg is itt él és innen irányítja komikus karrierjét. Az isztambuli előadásának legnagyobb részét török édesapja energikus személyiségének szenteli. „Apám büszke török. Anyám ugyanakkor angol. Dubajban éltünk. Így egy angol anya, egy török apa és a gyermek arab ételeket evett. Úgy gondolom a török kultúrát édesapámon keresztül ismertem meg, mely valószínűleg nem teljesen fedi a valóságot” – mondta. „Apám nagyon szókimondó, hangos és köti az ebet a karóhoz. Van véleménye, szeret mesélni és szereti, ha az emberek figyelnek rá. Szóval innen ered komikusi karrierem kezdete. Lassan-lassan el kezded mondogatni ezeket a történeteket, majd megismételed őket, és hirtelen egy mikrofon előtt találod magad és máris van egy műsorod.  És az (otthoni) kiabálás miatt nem is volt szükség mikrofonra.”

Amikor apja török nézetei ellentétesek és eléggé eltérnek a brit környezettől, a humor garantált. „Anyám és apám nagyon különbözőek. Nagyon különböző helyekről jöttek. Amikor ezek a dolgok találkoznak egymással, vicces dolgok történnek. Én mindig szószerint két félnek éreztem őket. Ezeket a különbségeket látom magamban is, amely belső konfliktust okoz” – mondja. Egyrészről ott vannak apja török szokásai, amiket nem lehet megtalálni az angol kultúrában, mint például az alkudozást, melyet a törökök csak pazarlık-nak hívnak. A Nagy Bazárba látogatók jól tudják, hogy az árus mindig akkor ajánlja a legjobb árat, amikor a vásárlók már el akarnak menni, vagy amikor tényleg nem akarnak semmit venni. Osmanoǧlu egyik jelenetében viccesen mutatja be, ahogy apja tévét akar venni egy elektronikai üzletben és fele árat adna érte, mint amennyibe a készülék valójában kerül. Amikor az eladó azt mondja, hogy az árból nem lehet alkudni, az apja nevetve tovább áll, mert azt hiszi, hogy az eladó majd utána fut egy alacsonyabb árral – persze ez sosem történik meg. Az apjának különleges verziói vannak az angol swear (magyarul: eskü) szóra is, amit szinte minden szituációban használ is. Ezeket a jelenetek kelti életre Osmanoǧlu az előadásaiban.

Osmanoǧlu első benyomásait Isztambulról az ételeken keresztül szerezte, amelyek a török kultúra alapját képezik. „Tegnap este egy hihetetlen vacsorán vettünk részt – rengeteg étel volt. Mindenki nagyon barátságos volt, még úgy is, hogy nem értettem abból semmit, amit mondtak” – mondja, majd hozzáteszi, hogy jelenleg a kedvenc étele a zellerbe csomagolt köfte, amit a Çiya Sofrasıban evett.

A kiadós vacsora után a kötelező látnivalókat nézte meg: a Topkapı palotát, a Hagia Szophiát, a Galata-tornyot és a Dolmabahçe palotát. Visszatérni a családi házba, mint fizető látogató, csalódást okozott számára, de még ebben is meglátta a humort. „A Dolmabahçe palotát holnap nézem meg, azt a helyet, ahol a nagyapám egy arany bölcsőben aludt. Fizetnem kell azért, hogy bemehessek. Miután láttam a palotát, talán már nem is akarok eljönni onnan. Talán majd azt mondom az embereknek, hogy ez a palota most már az enyém. De nem akarok kirúgni senkit – az nagyon kínos lenne.” A kérdésre, hogy titokban tervezi-e a birodalom felélesztését Isztambulban, ő csak annyit felel: „Azt hiszem először városnézésre indulok, majd lesz néhány előadásom. Utána majd meglátjuk a többit. A hatalomátvételére később is sor kerülhet.”

Forrás: The Guide Istanbul

Fordította: Kollár Kata – Türkinfo

Kappadókia I. | Óvári Árpád előadás-sorozata

Az Anatóliai fennsík egy különleges vidékére kalauzol az előadás. Az időjárás eróziós hatásai által formált bizarr sziklaalakzatok között járva számos barlanglakást, sokszázéves templomokat és ősi civilizációk nyomait fedezhetjük fel.

Időpont: 2018. március 7. (szerda) 17:30-19:00 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ, Szabó Lőrinc terem

Jegyek kaphatók a MOMkult jegypénztárában.

Forrás: http://momkult.hu/esemeny/kappadokia-i-ovari-arpad-eloadas-sorozata/

 

Tuncer Cücenoğlu: Lavina

Lehet-e szabályozni az emberi élet minden aspektusát? És egyáltalán élet-e az, ahol már „a szülés is csak egy kézlegyintés”? Ott, ahol a legkisebb zaj is a halált jelentheti, a hófödte hegyek végeláthatatlansága, a lavinák és a halál állandó fenyegetése olyan szabályok bevezetését tette nélkülözhetetlenné, mely hosszútávon magát az életet lehetetlenítik el. Kilenc hónap némaság, majd három hónap ünnep, zaj, élet. Egy olyan világban, ahol mindent a veszély állandó fenyegetése hat át, melynek minden mozzanatát a félelemből fakadó irracionalitás határozza meg, van-e joga az új életnek, saját igazához?

Szereplők:

Idős asszony: Éder Enikő
Idős férfi: Bandi András Zsolt
Fiatal asszony: Simó Emese
Fiatal férfi : Csata Zsolt
Férfi: Kiss Attila
Asszony: Borbély B. Emília
Bába: Tar Mónika
Elnök: Molnár Bence
1. őr: Molnos András Csaba
2. őr: Mátrai Lukács Sándor

Díszlet- és jelmeztervező: Dorothea Iordănescu
Hangzásvilág: Dorothea Iordănescu
Videó: Lucian Maximilian Matei
Világítástervező: Ștefan Iordănescu
Rendező: Kedves Emőke

a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház vendégjátéka

https://www.facebook.com/events/168808667089798/

Étkezési szokások és családi kapcsolatok Törökországban

A vacsora otthoni elfogyasztása kulcsfontosságú szerepet tölt be a családok életében – mutatta ki egy, a törökök étkezési szokásaival kapcsolatos kutatás. Az életmódban történő változások sem befolyásolhatják mindezt, hiszen a család elsőbbséget élvez, ha étkezésre kerül a sor.

 

 

 

 

 

 

 

A törökök étel- és italfogyasztási szokásaira összpontosító Konda és Metro nagykereskedelmi láncok által készített felmérés rávilágít Törökország étkezési szokásaira, amelyek fontos információkat hordoznak az ország társadalmi szerkezetére és az egyénre vonatkozóan is.

Az emberek mintegy 95%-a otthon, családi körben vacsorázik, jelezve ezzel azt is, hogy a török társadalomnak – a változó életvitel ellenére – a család a legfontosabb eleme.

Bekir Ağırdır, a Konda igazgatója elmondta: „Az énközpontú szemlélet rendkívül ritka Törökországban, és az élet középpontjában a család áll. A vacsora összehozza a családot az életmód ellenére is.”

Az emberek 87%-a otthon reggelizik 8.46 körül, míg 40%-uk „kint” ebédel. Utóbbiak közül a legalacsonyabb keresetűek 13 órakor, míg a legmagasabb jövedelműek 13.15-kor fogyasztják el az ebédjüket.

A felmérés ugyanakkor azt is kimutatta, hogy a törökországi nők és fiatalok az átlagosnál később reggeliznek, később ebédelnek és vacsoráznak.
A felmérés arra is rámutatott, hogy a török háztartásokban leginkább szénhidrátokat fogyasztanak – annak ellenére, hogy többségüknek valójában a hús, a töltött paprika és a töltött szőlőlevél, valamint a bab a kedvence.

A török háztartásokban leginkább levest, rizst és tésztát szoktak készíteni. A kutatásban résztvevők 18%-a minden nap főz levest, míg 13.8%-uk mondja azt, hogy minden nap főz zöldséget.

Egyre több ember választja a gyorsétkezést – köszönhetően a nők munkaerőpiacra lépésének növekedése miatt is.

A felmérésből az is kiderült, hogy főzéssel még mindig leginkább a nők foglalkoznak, míg a férfiak inkább távol tartják magukat a konyhától.

A legalacsonyabb jövedelműek hetente egyszer, míg a legmagasabb jövedelműek hetente kétszer fogyasztanak húst.

A leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek közé a gyümölcsök tartoznak, s ezt a jövedelem sem befolyásolja. A hal a legritkábban fogyasztott étel a hús után.

A közvélemény-kutatás arra is rámutatott, hogy a korábban luxusnak számító otthontól távoli étkezést ma már egyre többen részesítik előnyben. A megkérdezettek 65%-a említette, hogy szokott máshol is étkezni, amikor átlagosan 30 török lírát (~2100 forintot) költ.

Az elhízás és az étkezéssel kapcsolatos rendellenességek számának növekedése egyre nagyobb méreteket ölt Törökországban. Kutatások mutatták ki, hogy minden ötödik ember, tehát a lakosság mintegy 20%-a túlsúlyos.

Törökország egészségügyi minisztériuma egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az embereket aktívabb életmódra és kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozásra ösztönözze.

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo
Forrás: Daily Sabah

A tündérek fürdője

Volt egyszer egy padisának egy fia. Egy lala (nevelő) volt a gondozója meg az őrizője és úgy vigyázott rá, úgy szerette a fiút, hogy el nem engedte maga mellől. Álmában egy lányt látott meg egyszer a sehzáde (a padisa fia), még ébren is mindig az eszében motoszkált. Tündér volt ez az álombéli lány, a negyven tündér közül való. Egyre ez a lány járt a sehzáde eszében, se éjjele, se nappala nem volt azóta. Egy éjjel ismét megjelenik a fiú álmában és így szól a sehzádéhoz:

– Ne epekedj sehzádém, hanem indulj a keresésemre. A negyven peri fürdőjében, ott rám találhatsz.

Felébred a sehzáde és siet a látójához, hogy hol a negyven tündér fürdője?

– Minek az neked? – kérdezi a lala. – Ki szólt neked arról a fürdőről?

Elmondja a sehzáde az álmát, és az álombéli tündér esetét.

– Sose aggódj, – feleli a lala – megtalálom én neked azt a tündérlányt. Valahogy el ne meséld másnak az álmodat, mert megölnek azok a perik.

Fogja magát egy egy este a lala és elindul a tündérek fürdőjéhez. Amint benyit a kapun, ütik jobbról, ütik balról, ütik fejbe, ütik hátba, pedig sehol senki, sehol semmi a közelében. Be­támolyog a szegény lala a fürdőbe és leül egy kőlapra, hogy kipihenje a sok verést. De íme, egyszerre csak ég zeng, föld reng, nagyot csillan, nagyot villan és amint szétnéz a lala nagy félelemben, az álombeli tündérre esik a pillantása. És mintha nem is látná a lalát, lehúzza a karperecét, a gyöngyeit, leteszi egy kőlapra és belép a fürdőbe, hogy megtisztálkodjék. Mialatt fürdik, veszi a lala a peri karperecét meg a gyöngyeit és eloson velük, ki a fürdőből. Amint kilép a kapun, megint ütik jobbról, verik balról és alig áll meg a lábán, amint kijut a fürdőből.

Siet a lala a palotába és mutatja a sehzádénak a karperecét meg a gyöngyöket. Oda van az ifjú a nagy boldogságtól és kéri a laláját, hogy vigye el őt is abba a fürdőbe.

Sehzádém, – mondja a lala – te magad el nem juthatsz odáig, mert nem bírnád ki a sok bán­tal­mat. Egy napon majd belopódzkodunk, hogy megnézhesd azt a tündérlányt. De vigyáznod kell majd, hogy észre ne vegyenek, mert ha megpillantanak, a perik közé kerülsz és se apádat, se anyádat nem látod többé soha.

– Minden úgy lesz, ahogy te akarod, – feleli a legény – csak azt a tündérlányt láthatnám meg.

Még csak egy-két nap és kisurrantak kettecskén a palotából. Addig mentek, addig mendegél­tek, míg meg nem érkeztek egy nagy kertbe. Egy nagy fa mögé húzódtak és amint jobbra-balra nézgelődnek, íme negyven galamb repül el felettük. Leszállanák egy tó mellé, egyet-egyet illegetnek magukon és lányokká változnak át a galambocskák. Legott ráismert a sehzáde az álombéli tündérére.

Lalácskám, – kiáltja a legény – ehol az én tündérem.

– Csitt, – szól rá a lala – ha megsejtenek bennünket, elrepülnek, mi meg itt rekedünk mind­örökre.

A lányok ezalatt egy asztalt terítenek meg, leülnek és csemegézik a sok ételt-italt. Aztán meg mulatoznak, ugrándoznak és szép egymásutánban a vízbe mennek, lubickolnak. Előlép a lala nagy óvatosan és annak az álombéli tündérnek elcseni a ruháját. Kijönnek aztán a lányok a vízből, felöltözködnek és alighogy illegetnek egyet magukon, galambokká lesznek ismét és prrr… elrepülnek. Csak az az egy tündér nem repülhetett el, mert nem találta a ruháját és nem változhatott át galambbá.

– Ellenség van a közelemben, – sóhajtozza a tündér – most mitévő legyek?

Előlép a sehzáde a fa mellől és amint megpillantja a tündér, így szól a legényhez:

Sehzádém, add vissza a ruhámat, add vissza az ékszereimet.

– Tündérszép lányka, – feleli a sehzáde – amióta megláttalak, oda a nyugalmam. Te mulatozol, vigadozol, én meg éjjel-nappal bánkódok és egyre csak te utánad epekedek. Ha jó szívvel vagy hozzám, visszaadom a ruháidat.

Megakad a lány tekintete a szép legényen és hajlik feléje a szívével. Szélvihar támad e pillanatban, elsötétedik a világ és amire magukhoz térnek, kopár mező van a kert helyett, kóró a virágok helyén.

– Ó jaj, – siránkozik a lányka – elszakadtam a testvéreimtől; most már én a tied, te az enyém.

Nagy az öröme a sehzádénak és első dolga, hogy a lalája után nézzen. Kiáltja a nevét, keresi kutatja, de mintha nyoma veszett volna, csak a hűlt helyét találja.

– Tündérem, – mondja a lánynak – a lalám vette volt el a ruháidat, ő vezetett el hozzád, most meg nem találom sehol.

– Hiába keresed, – mondja a tündér – ráadták a ruháimat és én helyettem ő került a perik közé. Ha elégetted volna a ruháimat, akkor nem veszítetted volna el a laládat.

Nagy a bánatja a sehzádénak és kesereg a sorsán, hogy az egyik szerencséjét megtalálta, a másikát meg elvesztette.

Folytatás >>>

Forrás: Kúnos Ignác: Boszporuszi tündérvilág

Gülay – Sen Gelmez Oldun

O-5 Gebze-Busa otoyolu ve Osmangazi Köprüsü havadan / Gebze-Bursa highway

Anatólia egyik legrégebbi templomát fedezték fel Észak-Törökországban

Valószínűleg Anatólia legrégebbi templomára bukkantak Törökország északi tartományában, Karabükben.

Az Anadolu hírügynökség beszámolója szerint a felfedezést az ókori Hadrianapolisz közeli ásatások során tették.

Hadrianapolisz a korai kereszténység kiemelkedő fontosságú zarándokhelyének számított, amíg a város az időszámításunk utáni 8. században jelentőségét el nem veszítette.

A kutatók egy 1500 éves épületet találtak, amelyet az anatóliai félsziget egyik legrégebbi templomának tartanak.

A Karabüki Egyetem Régészeti szakának egyik munkatársa, dr. Ersin Çelikbaş professzor elmondta, hogy az ókori templom 20 méter hosszú és egy jelentős helyen található.

Çelikbaş hozzátette, hogy a templom építése i.sz. 6. és 7. század közöttre tehető. Ekkor élt Oszlopos Szent Alüpiosz is, aki a keresztény hit egyik oszlopszentje volt, s azok közé tartozott, akik életüket egy oszlop tetején prédikálva, böjtölve és imádkozva töltötték.

Az 1500 éves templomot egy bikaalakú mozaikpadló is díszíti. Az ásatások a Kastamonu Múzeum felügyelete alatt folytatódnak.

Fordította: Lantos Ágota

Forrás: Daily Sabah

16,474FansLike
639FollowersFollow