Az Atatürk Kulturális Központ (AKM) Isztambul identitásának fontos szimbóluma, amely összehozza a klasszikus művészetet a városi forgataggal, a magaskultúrát a szórakozással, az ünnepit a hétköznapival.

Az épület önmagában is nyitottságot sugároz. Szervesen kapcsolódik a Taksim tér forgatagához, olyannyira, hogy szinte nem is lehet pontosan megállapítani, mikor léptünk be ténylegesen az épületbe. Transzparens, áttört struktúrák, kapukat, átjárókat definiáló falak, áttetsző homlokzat jellemzi, ennek köszönhető, hogy a kint és a bent nem válik el élesen, szimbolikusan olvasva pedig az épület jelzi, hogy a kortárs kultúra organikus része az életnek, a mindennapoknak, a művészet a hétköznapokba illeszkedik, és nem azoktól elkülönülő entitás.

Az 1969-ben alapított intézmény mindig is fontos találkozási pont volt a helyiek számára, olyasféle, mint a mi Müpánk: koncertterem, színház, kiállítótér, zenei platform és könyvtár egyszerre, de a helyi kézműves- és iparművészeti márkák üzletei, valamint éttermek is megtalálhatók itt. Olyan komplexumról van szó, ahol minden művészeti ág megfér egymás mellett, és ahol a kultúrafogyasztás, a művelődés és a szórakozás harmonikusan egészíti ki egymást.

1946-ban két török építész, Feridun Kip és Rüknettin Güney javasolta a központ építését, és bár a munkálatok elkezdődtek, finanszírozás hiányában 1953-ban le is álltak. 1956-ban új tervező, Hayati Tabanlıoğlu vezetésével folytatódott az építkezés. Az eredetileg Isztambuli Kulturális Palotának nevezett épület 13 év alatt készült el: 1969. április 12-én nyitották meg, 23 esztendővel az eredeti javaslat után.

Az AKM 2008-ban felújítás miatt bezárta kapuit, 2009-ben pedig eldöntötték, hogy az eredeti elképzelések mentén kell renoválni. A „hogyan kell kezelni a hatvanas évek építészetét?” kérdésre keresve a választ, különös tekintettel az olyan összetett funkciójú épületekre, mint a központ, a felújítás során a megőrzésen és az átörökítésen, valamint a kortárs interpretáción volt a hangsúly. Mivel az AKM egyedülálló helyet foglalt el a város és polgárai emlékezetében, fejlesztésére nem lehetett vadonatúj projektként tekinteni. Az új design éppen ezért nagymértékben megtartotta a korábbi szerkezet külső megjelenését, dimenzióit, miközben ki is bővült.

Folytatás

Forrás: kultura.hu