Kobzos Kiss Tamás – Erdal Şalikoğlu: Szívetekben őrizzetek

Kobzos Kiss Tamás
1950-ben, Debrecenben született. Az elmúlt harminc esztendőben számos országban adott koncerteket szólistaként vagy rangos népzenei, régizenei együttesek tagjaként, közreműködőjeként. Magyar népzenét, valamint magyar és európai történeti zenét énekel, önmagát különböző hangszerekkel (koboz, lant, gitár, tekerőlant, saz) kísérve. Énekeit rádió és TV felvételek mellett több. mint 30 magyar és külföldi hanglemez, kazetta őrzi.
1986 óta tanára, 1991 óta igazgatója az Óbudai Népzenei Iskolának.
Fő érdeklődési területe az énekmondás, ezért tanulmányozza nagy érdeklődéssel a kimeríthetetlenül gazdag török énekelt költészetet. Munkájában sok segítséget kapott Erdal Salikoglutól, akivel éppen 10 esztendeje dolgoznak közösen.

Erdal Şalikoğlu
1955-ben Artvinban (ÉK-Törökország) született. 11 esztendős korában szüleivel Istanbulba költözött. 15 éves korában kapta első saz-át. Egyetemi tanulmányait a Bosporus Egyetemen kezdte meg, ahol a nemzetközi hírű tánccsoport tagjaként ismerte meg az ősi anatóliai táncokat és zenét. Egy év elteltével az Isztambuli Egyetem orvosi fakultásán folytatta tanulmányait (jelenleg is orvosként dolgozik Isztambulban), de továbbra is intenzíven foglalkozott néptánccal és népzenével. Az egyetem után Anatóliába kerül, ahol kapcsolatba került falusi zenészekkel, táncosokkal és az alevi-bektasi énekmondással. Istanbulba visszaköltözve a híres saz játékos és énekes, Yavuz Top tanítványa lett.
1991 májusától másfél esztendeig Magyarországon volt továbbképzésen, Budapesten ismerkedett meg Kobzos Kiss Tamással, akivel számos koncertet adtak Magyarországon, Törökországban és a Csíkszeredai Régizenei Fesztiválokon.

Âşık Veyselről
Veysel Şatıroğlu, vagy ahogyan ma egész Törökország ismeri, Âşık Veysel 1894-ben született az anatóliai Sivrialan faluban, szegény parasztszülők gyermekeként, akik fiuk születése előtt már két lányukat elvesztették a himlőjárványok miatt. Hét esztendős korában ő is megkapta a betegséget, és megvakult.
Ettől kezdve élete szenvedések sorozata volt. Egyetlen vigasza az a saz (hosszú nyakú lant, az énekmondók hagyományos hangszere) lett, amelyet édesapjától kapott, aki szerette a bektasi dervis énekeket, gyakran járt a tekkébe, az aleviek istentiszteleti helyére. Házukban gyakran megfordultak vándor énekesek, aşıkok és ozanok.
Veysel az első leckéket apja barátjától, Âşık Alától vette, tőle hallott a régi nagyokról, Yunus Emréről, Pir Sultan Abdalról, Karacaoğlanról, Dertliről és másokról.
Első híressé vált versét 1933-ban, a Köztársaság kikiáltásának 10. évfordulóján Kemal Atatürkről írta. Szerette volna személyesen is megmutatni Törökország megmentőjének, ezért barátjával gyalog Ankarába mentek. A találkozás nem jött létre, de versét kinyomtatták Ankarában.

Hűséges kísérőjével, „Küçük Veysellel” aki az éneklésben is segítségére volt, fáradhatatlanul járta az anatóliai falvakat, maga-írta dalait sokan megismerték és megszerették. Egy ilyen út során ismerkedik meg vele 1956 telén Alain Gheerbrant, a jeles francia etnográfus, akinek helyszíni felvételeit 1985-ben a párizsi OCORA lemezkiadó megjelentette. (Magam is e kiadvány által figyeltem fel Veysel emberi és művészi nagyságára.) A találkozás létrehozója Sabahattin Eyüboğlu (1908-1973), a török irodalmi élet fáradhatatlan szervezője volt, aki így ír Âşık Veyselről: „Ez a művelt ember saját erejéből építette fel műveltségét, türelemmel és sok szenvedéssel. Költői világában és hangszerjátékában ősi hagyomány képviselője. Âşık Veysel talán az utolsó hiteles alakja a népi énekmondásnak, lantos költészetnek. Ugyanakkor a saját korában élt, szemmel tartva az új Törökország és a világ eseményeit. Konokul harcolt és új költészetet teremtett az ősi saz kíséretével. Gondolatai, melyek egy homályba borult világból emelkedtek ki, segítséget adhatnak a modern ember problémáinak megoldására is.”

Âşık Veysel 1973. március 21.-én hajtotta örök álomra fejét. Szülőházában múzeumot rendeztek be, emlékét egyre gyakrabban idézik fel, énekei nagy példányszámban terjednek kazettákon, CD-ken Törökországban (legutóbb az istanbuli Kalan Müzik YapÏm LTD adott közre bő válogatást dalaiból).
Kobzos Kiss Tamás

Forrás: www.dalok.hu

A saz
A saz (ejtsd: szaz) a legnépszerűbb török népi hangszer. Neve általában hangszert is jelent, de használatos a „baÈlama” elnevezés is (baÈlamak=kötni, a hangszer nyakán található hurkolt érintők miatt). A valaha kopuznak is nevezett saz többféle méretben készül (lemezünkön is három különböző hosszúságú hangszer szerepel). A hangolás is változhat a stílusokhoz, az énekes hangmagasságához igazodva.

Az előadó honlapja:
www.dalok.hu/kobzoskisstamaserdalsalikoglu