Kilenc pontban Törökország: 9+1 legjobb könyv, mely Törökországban játszódik

Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő: köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetováló-művésznő, a férfi tagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket.

A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak.

A tizenkilenc éves amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval.

Magyarországon először 1963-ban jelent meg, Koryürek Péter fordításában.

Az angolul olvasók éppoly lelkesen fogadták, mint az oroszok, franciák vagy kínaiak. Pedig a témája korántsem új – vagy talán éppen ez a siker egyik titka? A népből jött, osztályos társaiért harcoló, illegalitásban élő hős, akit az urak „rablónak” bélyegeznek, régi, mondhatni, ősi figura, s nem véletlenül bukkan fel minden nemzet mondavilágában, de regényirodalmában is. Gondoljunk csak Robin Hoodra, Eulenspiegelre vagy Rózsa Sándorra. Joggal tehető fel az a kérdés: lehet-e még róla újat mondani?

Kemalnak sikerült! Az olvasót magával ragadja különös, nyers írói ereje, mesélőkedve, figyelemre méltó pszichológiai készsége.

A szerzővel megismerkedhetnek a Türkinfó róla szóló cikkében is.

Nazım Hikmet az egyik legismertebb modern török költő, a Türkinfó oldalain több cikket olvashatnak róla, illetve verseit magyar fordításban is megtalálhatják.

A listán szereplő könyv teljes terjedelmében magyarul nem olvasható. A törökül tudók Memleketimden İnsan Manzaraları (Emberképek a szülőföldemről) címen, az angolul értők pedig Human Landscapes from My Country címen vehetik a kezükbe.

Az ajánlás szerint nem csak a költő művészetét ismerhetjük meg a kötet segítségével, hanem Törökországot, sőt az egész XX. századot.

A sikeres angol írónő (1881-1958) halála előtt két évvel megjelent regénye, ám a legtöbb elismerést ez hozta neki. Magyarul egy másik kötete olvasható (A két Daisy), ez sajnos nem, török nyelven azonban kiadták Trabzon Kuleleri-İngiliz Misyonerler Karadeniz’de címen.

Annyira meghatározó kötetnek tartják, hogy az első mondata helyet kapott a híres első mondatok sorában: „Take my camel, dear”, said my Aunt Dot, as she climbed down from this animal on her return from High Mass. – „Tartsd a tevémet, kedvesem!”, mondta Dot nénikém, amikor lemászott az állat hátáról, miután visszatért a szertartásról.

Ahogy az első sorban is szerepel a teve, a regényben is főszereplő, ugyanis egy anglikán misszió kalandozásait, Trabzon környékén tett teveháton történő utazását írja le. Ráadásul a könyv önéletrajzi ihletésű, így bizonyára hiteles. Ajánlói szerint humorral átszőtt, nagyszerű regény.

„A költői ihlet és a szerelem vágya, Isten keresése és a török sorskérdések kutatása, a nyugati értékek és az iszlám fanatizmus összeütközése – ezekből az elemekből szövi a regényét Pamuk, és ezekért utazik haza Ka, a költő tizenkét évnyi száműzöttség után.” – írja a könyv fülszövege.

Írójáról számtalan Türkinfo-cikkben olvashatnak, és több könyvét olvashatják magyar nyelven is.

Irodalmi munkásságáért 2006-ban Nobel-díjjal jutalmazták.

Természetesen ezt nem egyetlen kötetnek köszönheti: A nevem Piros című könyve 34 nyelven olvasható, a Hó pedig 2004-ben világszerte is a tíz legfontosabb könyv egyike. Magyarországon 2006-ban  Ladányi Katalin, majd 2018-ban Nemes Krisztián fordításában jelent meg.

Az angol író talán legismertebb műve – a filmnek köszönhetően – a Corelli kapitány mandolinja. Aki látta vagy olvasta, tudja, hogy egy bájos görög szigeten játszódik, ahol a helyi lakos lány és a megszálló olasz katona szerelmi története zajlik.

Úgy tűnik, a szerző mestere a „problémás” szerelmi kapcsolatoknak, hiszen a Birds Without Wings (sajnos magyarul nem jelent meg, a cím annyit tesz: Szárny nélküli madarak) Fethiyében, egy Eskibahçe nevű kedves, török faluban játszódik, és Philothei, a rumeli származású lány, illetve İbrahim, a török fiú szerelmét írja le. Közben megismerkedhetünk az I. világháború utolsó éveinek és a függetlenségi háború időszakának Törökországával.

Ahmet Hamdi Tanpınar (1901-1962) török költő, író és irodalomtörténész. Az 1954-ben írt regényét pár évvel ezelőtt, 2014-ben fordították angolra The Time Regulation Institute címen – Orhan Pamuk állandó fordítója – Maureen Freely és – az Isztambulban élő amerikai fordító – Alexander Dawe.

A XX. század egyik legfontosabb regényének tartják, a török irodalom legsikeresebb, legérdekesebb, legmisztikusabb könyve jelzővel illetik. Tragikomikus stílusban mutatja be a reformok könyörtelen végrehajtását, aminek célja a törökök nyugati szerepének megváltoztatása volt.

Hayri İrdal úr szemszögéből olvashatjuk a történetet, akit egész életében jelentéktelen figurának tartottak.  A címben szereplő – magyarul Órabeállító Intézet – abszurd intézmény pedig az ország összes órájának pontosságáért felelős, büntetést mér a későkre és a sietőkre.

A szerző angol történész és kortárs író. Nem ez az egyetlen török vonatkozású könyve, ami nem is meglepő, ha tudjuk, hogy bizánci történelem szakon tanult a Cambridge Egyetemen.

Ez a regénye krimi, és csak az első történet abból a sorból, melyek hőse Jasim, a kitűnő szakács – és nyomozó. Jasim nem átlagos detektív, de különlegessé nem bátorsága vagy főzőtudománya teszi. Hősünk eunuch. Az 1830-as években járunk, mikor egy napon megfojtják Mahmud szultán egyik ágyasát, egy hadapródját pedig könyörtelenül kivégzik. Jasim Isztambul legsötétebb sikátoraiban kutatva rádöbben, hogy egyesek mindenáron meg akarják őrizni az Oszmán Birodalom ősi hagyományait, bármi is az ára.

A könyv fiatal írónője foglalkozását tekintve újságíró. Jogi karon végzett Ankarában, így nem csodálkozunk azon, hogy műveiben sokszor a nőket érintő problémákkal és a nők – vagy egyéb hátrányos helyzetű csoportok – jogaival foglalkozik. Első írásai húszéves korában jelentek meg, több lapnak dolgozott újságíróként, riporterként.

Ez a könyve Törökországban 2015-ben jelent meg, 2017-ben Amerikában az eladási listák élén szerepelt, címe angolul The Time of Mute Swans. A történet valós eseményeken alapul, és a 80-as évek Ankarájában játszódik. „Ez egy korszakregény. Csak az Ali és Ayşe által létrehozott titkos világ létezik. Ez egy olyan hely, amelyet csak két gyerek lát, és csak egy néma hattyú ismeri.” – mondja a fülszöveg. Az írónő a gyermekek szemével látott akkori világot meséli el a ma élő embereknek.

Az Iliász a legnagyobb tekintélyű ókori görög eposz, a világirodalom egyik legjelentősebb alkotása.

A lista készítője fontosnak tartotta, hogy szerepeljen azon alkotások között, melyek Törökországban játszódnak. Nem törökökről szól, nem török szerző műve, ám a mai Törökország területén lévő Trója története, és olyan mű, mely az európai irodalom gyökerét is jelenti.

Homérosz aránylag későn vonult be a magyar irodalomba, későn talált magyar fordítókra. Az Iliász első magyar fordítása 1821-ben készült el, szerzője Kazinczy barátja, Vályi Nagy Ferenc sárospataki tanár volt. E fordításnak a még kevéssé hajlékony nyelv nehézségeivel sokat kellett küzdenie; ezzel szemben Szabó István 1853-ban megjelent, második teljes Iliász-fordítása jelentékeny nyelvi előhaladásokat tüntet föl. – írja az Irodalmi Szemle. További két formában is elkészült, ám az újabb kiadásokban Devecseri Gábor korszerű és élvezetes fordításában ismerheti meg a mai magyar olvasó.

Erdem Éva – Türkinfó