Yaşar Kemal, a hitelesség hangja a török irodalomban

– Luke Frostick írása

Yaşar Kemal legfőbb írói erénye, hogy a társadalmi és politikai élet peremére szorítottak bátor szószólója volt.

Az egész török irodalomban – beleértve Pamuk vagy Tanpınar gyönyörű Isztambul-ábrázolásait, Sabahattin Ali és Sait Faik Abasıyanık rövid, de elegáns munkáit, és az új írókat, mint Burhan Sönmez és Ece Temelkuran, akik nemzetközi hírnévre is szert tettek – mindig visszatérek ahhoz, akit a legtöbbet olvastam. Ő pedig Yaşar Kemal.

A könyv, amivel kezdtem, nem a Mehmed, a sólyom volt, ahogy sokaknak, hanem egy későbbi munkája, A madarak is elmentek című rövid novella.

A könyv a Florya-síkságon táborozó utcagyerekek egy csoportjának történetét meséli el, akik madarakat próbálnak fogni. A madarakat a „repülés és szabadság” isztambuli rituáléra szánják, melyet a város összes vallási felekezete gyakorol: a hívek megvásárolják és szabadon engedik az egyik legszebb madarat abban a reményben, hogy imájukat felviszi a mennybe. Ez a hagyomány azonban egyre hanyatlik, így a fiúk egyre kevésbé jönnek ki a pénzből, amit a madarakkal keresnek. Letaglózott, ahogyan az író a fiúk tapasztalatát felhasználva metaforába rendezte a várossal és idővel kapcsolatos érzéseit. A modern társadalom komor víziója ez, a társadalomé, mely az író szemében elvesztette a kapcsolatot az örökségével, és ennek következtében teljesen szétesik. Szívbemarkolóan szép látomás. Természetesen mára nem csak a madarak, de maga a síkság is eltűnt.

Rákattantam. A következő, amit elolvastam tőle egy klasszikus volt, az első könyve, a legendás Mehmed, a sólyom. Ez a könyv teljesen más volt. Amíg A madarak is elmentek fatalista, elegáns és letisztult, addig a Mehmed, a sólyom optimista, kaotikus, tele fellengzőséggel. A különbségek ellenére mindkét mű nagyon mély. Olyan érzésem volt, mintha a két könyvet két különböző ember írta volna, ám mindkettőben megtaláltam Kemal munkáinak főbb témáit: a társadalomban bekövetkezett változásokat azoknak a szemszögéből, akik az alsóbb társadalmi rétegekből érkeznek, valamint a sokféleséget itt, Törökország szívében. Ráadásul Törökország leghíresebb írói közül sokan Isztambul-központúak. Bár nincs ezzel különösebb baj, mégis azt jelenti, hogy Törökország nagy részének népessége – beleértve a kisebbségeket – alulreprezentált az irodalomban, vagy csak epizódszerepet kap az isztambuli írók műveiben, akik azért mozdulnak ki Anatóliába, hogy megragadjanak valamit belőle, amit aztán visszavihetnek a városba. Néhány könyv ezek közül, mint Pamuk című regénye is, igazán fantasztikus, de hiányzik belőle Yaşar Kemal hitelessége. Más szavakkal, Kemal bemutatja az anatóliai embereket, nemességüket, babonáikat, tudatlanságukat és intelligenciájukat anélkül, hogy lekezelően bánna velük. Annak is mestere, ahogyan betekintést enged ezeknek az embereknek az életébe, amikor Isztambulba érkeznek, és belecsöppennek a városi életbe. Üdítő volt ebből a nézőpontból is látni a dolgokat.

Yaşar Kemal olyan ember volt, aki ösztönösen megértette a karakter és a mesemondás lényegét. Bár a Mehmed, a sólyom szerkezeti szempontból meglehetősen rendezetlen, és a cselekmény is eléggé kiszámítható, mégis megvan benne az az időtlenség, amelyet a mitológiából vagy a népmesékből ismerünk. Nem véletlen, hiszen az író az anatóliai dalokból és mesemondásból merített. Ha megnézzük például a Bogáncsokat égetnek című regényét, mely a Mehmed, a sólyom után következik, sokkal kifinomultabb művel találkozhatunk, de Kemal ebben is megőrizte a hagyományos formát mind a hangszín, mind az érzések, mind a jellemvonások tekintetében.

Általában nem az a fajta olvasó vagyok, aki különösebben foglalkozna az író életével, akitől éppen egy könyvet olvas. Néha érdekes lehet, de sokkal gyakrabban, mint nem, szeretem, ha a könyvek mindannyiunkról szólnak. Azonban amikor elolvastam az első néhány Yaşar Kemal regényt, úgy éreztem, hogy az, aki a Mehmed a sólyomtól A madarak is elmentekig jutott, tartalmas életutat kellett, hogy bejárjon. Nem tévedtem. Yaşar Kemalnak legalább olyan nagyszerű élete volt, mint főszereplőinek.

Nagyon fiatal korától kezdve kemény élete volt. A nagybátyja hírhedt bandita volt, az apját pedig a szeme láttára gyilkolták meg. Elkezdett iskolába járni, és a helyi földművesek levélírója lett, ekkor írt először. Ezután újságíró, majd író lett. Újságíróként és politikai aktivistaként nem félt kikelni a status quo ellen, később baloldali csoportokhoz csatlakozott, és írásai miatt kétszer is elítélték.

Olyan ember volt, aki az igazságért élt és írt, és megvetette az ostoba kapzsiságot romboló hatásai miatt. Kemal ezen üzenetei ugyanolyan relevanciával bírnak napjainkban, mint azoknak a vándorló török mesélőknek az idejében, akik inspirálták őt. Mindez még azelőtt történt, hogy elkezdte volna hangoztatni Törökországban a kisebbségi jogokkal kapcsolatos álláspontját. Mivel kurd családból származik, első kézből tudja, milyen nehéz egy kisebbség tagjaként élni Törökországban.

Élete végére az isztambuli elit tagjává vált. Sajnos nem ő lett Törökország első Nobel-díjasa, de Törökországon kívül több díjat is nyert. 91 évesen halt meg, legendaként.

Még mindig nem érzem, hogy megértettem volna Yaşar Kemalt, aki a török történelem azon időszakából származik, amikor Törökország még teljesen más volt, mint amilyennek most én látom. Szeretnék többet tudni róla és arról a világról, amely őt formálta. Épp ezért nagyon izgatott lettem, mikor hallottam, hogy rendeztek róla egy új dokumentumfilmet, mely a Yaşar Kemal legendája címet viseli, és Aydın Orak készítette. Ez a film részletesen bemutatja az író életét archív felvételek segítségével, és olyan emberekkel láthatunk benne interjúkat, akik személyesen is ismerték őt, így pontos képet kaphatunk arról, milyen is volt valójában. Tavaly nyáron több moziban is bemutatták Isztambul-szerte, török nyelven. Annak, aki – hozzám hasonlóan – nem túl jó törökből, elég nehéz megérteni a filmet, de hiszem, hogy Yaşar Kemal élete megérdemli, hogy megismerjük. Így hát a Bosphorus Review of Book szerkesztőjeként megkerestem a Spoken World Istanbult és a Cine Majesticet, és elkészítettük a film angol nyelvű feliratát. Mivel Yaşar Kemal nemzetközi hírű író és regényeit több nyelvre is lefordították, ezért szeretnénk, ha az angol nyelvű felirat elkészítésével rajongói a világ minden pontján élvezni tudnák a róla készült portérfilmet.

Forrás: Daily Sabah

Fordította: Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here