Isztambul hangjai

Isztambulról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Persze most sokan legyintenek, hisz nem ottlakóként, „csak” turistaként látogatom a várost. Legutóbbi utam elsődleges céljaként azt tűztem ki, hogy a turistalátványosságok bejárása helyett inkább a metropolisz lakóinak mindennapjaiba szippantok bele – a helyiek között elvegyülve.

Hogy egy várost felfedezhessünk és bekebelezhessük, minden érzékszervünkre szükségünk lesz: üljünk be egy helyiek által látogatott étterembe, kóstoljuk végig a helyi specialitásokat, járjuk be a várost gyalogszerrel, menjünk nyugodt szívvel az orrunk után, és semmiképpen se rohangáljunk egyik látványosságtól a másikig, inkább álljunk meg sok percre és hallgassuk a várost hangjait:

1. Ezán

Törökországi tartózkodásaim során hallottam már néhány ezánt, de olyan gyönyörűt, ami a Hoca Paşa Cami felől szólt reggelente, még sosem. Bár viszonylag korán, 6 óra körül ébresztett a müezzin imára hívó hangja, ez mégsem volt zavaró, sokkal inkább olyan, mintha egyenesen a mennyországból szólítanák a hívőket. Napjainkban az adzán (arabul أذان – aḏān, törökül ezan) már hangszóróból szól, de minden esetben élőben.

Bár az említett imára hívó dallamot nem örökítettem meg, aki mégis szeretne egyet meghallgatni, az alábbi linkre kattintva megteheti:

2. A teáskanál csörgése

Mielőtt reggel útnak indulunk, térjünk be egy helyi pékségbe, kóstoljuk meg a böreket vagy vegyünk pár simitet, és mellé mindenképpen fogyasszunk teát. Természetesen nemcsak a korai órákban és nemcsak pékségben, hanem gyakorlatilag bármikor (ebéd vagy vacsora után, éjjel vagy délben) és bárhol (étteremben, utcapadkán, bazárban, vendégségben, lokumüzletben, hivatalban) fogyaszthatunk egy finom teát. Miközben utunkat járjuk, megfigyelhetjük majd, hogy mindenkor és mindenhol teával kínálnak minket. A törököknél ez az életstílus része. Tea, tea, tea. Meghallom ezt a szót, és már szemem előtt lebeg a tulipán alakú kis pohárka, érzem az ital finom illatát, hallom a kiskanál csörrenését, ahogy ütemesen az üveg széléhez verődik… Ha sokáig kevergetem, az örvénylő folyadék látványa és a mellé párosuló hang hipnotikus állapotba sodor.

3. Macskanyávogás

A törökök macskaszeretete közismert: az utcákon tálkákba ételt tesznek nekik, télen dobozokból menhelyet alakítanak ki, ahová a cicusok behúzódhatnak a hideg elől. Nem csoda, hogy még film is készült róluk. Több „híres” macskájuk is van, például Tombili, akiről még egy szobrot is formáztak, vagy a Taksim tér metrómegállójának macskája, akivel nekem is volt szerencsém találkozni; de nem kevésbé népszerű a Hagia Szophia Gli nevű, bandzsi cuki cicája sem. Utunk során számtalan macskával találkozhatunk: nyávogva dörgölőznek lábunkhoz, hogy pár finom falatot vagy csak egy kis simogatást kapjanak.

1 of 8

4. Autók tülkölése

Na igen: a forgalom… Mint minden nagyvárosban, de itt kiváltképp jellemző a közlekedési káosz: buszok, taxik, dolmusok, személyautók egymás hegyén-hátán, számomra értelmezhetetlen összevisszaságban érik el céljukat. A gépjárművek dudáinak hangját folyamatosan hallani: hosszabb-rövidebb tülköléssel figyelmeztetnek a kisebb-nagyobb veszélyekre. Három rövid dudaszó: „Vigyázz – jövök!”, egy hosszú: „Már majdnem beléd is mentem!” Hallgassunk egy rövid részletet az isztambuli utca zörejeiből:

 5. Sirályok vijjogása

Ha már belefáradtunk a gyaloglásba, pattanjunk hajóra és látogassunk el Kadiköybe! Akár menetrend szerinti járatot választunk vagy hosszabb Boszporusz-túrát teszünk, a vijjogó sirályokkal övezett hajóút felejthetetlen élményben részesít majd minket.

6. Utcai árusok

Nem kell a Nagy Bazárba mennünk ahhoz, hogy árusokkal találkozzunk: „Buyurun! Buyurun!” hangzik fel úton-útfélen, hangos kiáltásokkal árulják portékájukat az eladók. A legkülönfélébb dolgokat és szolgáltatásokat vásárolhatjuk meg Isztambul utcáin – persze csak akkor, ha van elég merszünk hozzá. Én így vettem életem legjobb szendvicsét az utcán mindössze 13 líráért (kb. 650 Ft) és ami nekem vicces volt, hogy a Galata-torony tövében még le is mázsáltathattam volna magam egy mérlegen, erre azonban (elővigyázatossági okokból J) nem került sor. Hallgassuk meg az utcai árusokat:

7. Zenészek

Egy 20 perces hajóút során 3 tagú hangszeres zenekar szórakoztatja a közönséget, nehogy elunjuk magunkat. Az İstiklal úton sétálva minden kapualjból más zene szűrődik ki: török, görög, örmény és kurd dallamok, a zenészek hangszeres kísérettel mondják el az élet nagy történéseit – modern és a tradicionális elegyedik tíz méterenként:

Ha legközelebb Isztambulban járnak, ne felejtsék fülüket is nyitva tartani, s ha eszükbe jut még valamilyen jellegzetes hang Isztambullal/Törökországgal kapcsolatban – kérjük, osszák meg velünk!

Lukács Eszter – Türkinfo