Ilyen volt az élet Budán a török időkben

Tanultuk, hogy Budát 1541-ben elfoglalták a törökök. És mi történt ez után? Hogyan teltek hódítók és hódítottak hétköznapjai? Mi maradt meg a hódoltság 150 évéből? Járjunk utána!

1541. augusztus 29-én lezárult egy korszak Magyarország történetében, az ország három részre szakadt, és hosszú időre külső hatalmak játszóterévé vált. Azt talán kevesen tudják, hogy a mohácsi csatavesztés után Budát már legalább két alkalommal elfoglalták és kifosztották Szulejmán hadai. Mire 1541-ben véglegesen is megszállták, és vilajet központtá tették Budát, gazdag palotáiból, fényes templomaiból szinte csak üszkös romok maradtak.

A meghódítottak élete Budán…

Az Oszmán Birodalomnak – nagyon is racionális megfontolásból – nem volt célja a megmaradt lakosság ellehetetlenítése. Munkájuk és adóik egy kontinenseken átívelő birodalom fenntartásához járultak hozzá. Bár a krónikák kevés információt szolgáltatnak Buda mindennapjairól, annyit egészen biztosan tudunk, hogy a keresztény államigazgatás és egyházszervezet megszűnése ellenére a falvak és városok viszonylagos önállósága, sőt, alacsony intenzitással még kulturális élete is megmaradhatott. Ami viszont komoly gondokat okozott, az a közbiztonság teljes hiánya volt. A Magyar Királyság – szemben a behódolt balkáni országokkal – majdnem 150 évig frontországként működött. Mindez állandó háborúskodást és létbizonytalanságot jelentett a lakosság számára.

…és a török hódítók mindennapjai

1541. szeptember 2-án Szulejmán szultán hálaadó ünnepet tartott a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom). Állítólag a szertartás közben halt meg a harcos bektasi rend nagy tiszteletnek örvendő tagja, Gül Baba, avagy a Rózsák Atyja is, akinek türbéjét (síremlék) ma eredeti szépségében is megpillanthatjuk, ha felsétálunk Budán, a Mecset utcán.

Folytatás

Forrás: divany.hu