Flesch István: II. Abdülhamid szultán vitatott öröksége és Erdoğan különös szövetségesei

A napokban maga Recep Tayyip Erdoğan elnök szállt sorompóba, amikor úgy vélte, hogy a török álláspontot Washingtonnal szemben mindenkor köteles megvédelmezni, akár az amerikai elnökválasztási kampány menetébe való beavatkozás árán is. Az államfőt ugyanis igen érzékenyen érintette, hogy Hillary Clinton asszony, az amerikai demokraták elnökjelöltje győzelmének esetére egyértelműen kilátásba helyezte, hogy a szíriai kurdokat az eddigi esetleges és alkalmankénti támogatástól eltérő módon szabályosan felfegyverzi az ISIS elleni harcra. Erdoğan az elnökjelölt szájából elhangzottakat rendkívül szerencsétlen nyilatkozatnak nevezte. Clinton asszony – vélte a török államfő – úgy beszél, mint egy politikai újonc, aki híján van minden szükséges gyakorlati tapasztalatnak. Mindezt politikai tapasztalatlanságának számlájára írom – mondta Erdoğan.

Ezenközben a török köztársasági elnökének hazai kurdpolitikája, a kurd mozgalom ellen irányuló propaganda- és tényleges hadjárata közvetve hatékony támogatókra lelt. E támogatás külső szemlélők számára nem várt oldalról érkezett, hazai török bennfentesek és gyakorlott politikai megfigyelők szerint azonban ez az említett oldal nem is volt annyira „nem várt“. S jelentkezése inkább logikus folyománya és következménye a kurd mozgalmat általánosítva becsmérlő, gyűlöletkeltésre alapozó erdoğani politikának.

Az történt ugyanis, hogy szélsőséges, ismert nacionalisták most a „legszélesebb nyilvánosság elé tárták biztos értesüléseiket egy második nagy kurd felkelés küszöbönálló kitöréséről”. A kormány számára talált pénznek számító „információ” a Yeni Şafak című kormánypárti újságban látott napvilágot egy interjúban. A megszólaltatott személy Hasan Atilla Uğur nyugállományú ezredes, aki jelenleg az ultranacionalista Vatan Partisi, vagyis a Haza Pártja helyettes elnöke. Nem köntörfalazott, „egyenesen, katonásan, őszintén” közölte: ha nem vigyáztok, és nem hozzátok meg a szükséges elővigyázatossági intézkedéseket, felkelés lesz novemberben. „Készüljetek fel egy hamar bekövetkező második felkelésre. Teljes egyértelműséggel kijelentem: a második felkelés véresebb lesz, mint az első.” (Mármint a fent említett 1925-ös). A volt ezredes e vészjósló közlésében pontos részletekkel is szolgált: a Délkelet-Törökországban készülő megmozdulás mozgatórugói közé sorolta a “Gülen-féle mozgalmat, kurd törzseket, a PKK terrorszervezetét, valamint az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát”.

Az angolok lefizettek kurd törzseket, hogy fellázadjanak az ankarai központi kormány ellen. Ezzel időben összehangolva – állítja a volt ezredes – a PKK és az ISIS több nyugat-törökországi városban is egyidejűleg merényleteket fog végrehajtani, méghozzá olyanokat, amelyek mellett az eddigi terror hevessége teljesen elhalványul. A cél világos: polgárháborúba taszítani Törökországot. Hasan Atilla Uğurról annyi ismeretes, hogy korábban húsz évet meghaladó szabadságvesztésre ítélték az Ergenekon fedőnevű állítólagos államellenes összeesküvés résztvevőjeként. Néhány év múltán azonban, 2014 márciusában más bűntársaival együtt szabadlábra helyezték. Régebben csendőrtisztként hosszú éveket szolgált törökországi kurd területeken, harcolt a PKK ellen, s annak idején részt vett Abdullah Öcalan PKK-vezér Nairobiban történt letartóztatásában, majd otthon a szervezet alapítójának kihallgatásában.

Szoros szálak fűzik a „mély állam” korábbi titkos rendvédelmi-katonai-közigazgatási hálózataihoz, amelyek egykor Erdoğan ellenfelei voltak, de amelyekkel az államfő előbb megbékélt, majd szövetkezett is hatalma megszilárdítása végett. A kudarcot vallott puccskísérlet óta mind Erdoğan, mind pedig a törökországi ultranacionalista elemek érdekeltek abban, hogy rémtörténetek feltálalásával fenntartsák a belpolitikai feszültséget. Ezzel igyekeznek igazolni a még mindig érvényben lévő rendkívüli állapotot és ennek örve alatt törvénysértő módon eljárni ellenségnek kikiáltott személyek ellen – írja Süleyman Bağ németországi török újságíró, a dtj-onlin.de internetes portál szerzője.