Flesch István: II. Abdülhamid szultán vitatott öröksége és Erdoğan különös szövetségesei

Jelenleg – örökséggel foglalkozó jogászok szerint – az alábbi fontosabb tételek lelhetők fel az összesen 11 ezer vagyontárgyat tartalmazó szultáni örökségben: egy hatalmas, értékes kert Isztambul Dolmabahçe kerületében, továbbá történelmi villák a Boszporusz partján, telkek, ingatlanok Eyüp, Bakırköy és Teşvikiye városrészben, egy 2 500 hektár nagyságú erdőség Yalovában, Ahmet Celâlettin pasa villája Nişantaşiban, egy kert İzmitben, Ali Saip pasa villája Ortaköyben, Galatasaray szigete és a híres szőnyeggyártó üzem Herekében.

A szultánnak külföldön is voltak tulajdonrészei vagy vagyontárgyai, és az „örökösök” úgy vélik, hogy főként ezekre tarthatnak érvényesíthető igényt. Ügyvédjük, Mehmet Erkan Akkuş ugyanis arra hivatkozik, hogy a 2004-es török alkotmánymódosítás értelmében új jogi helyzet állt elő, amennyiben ha a török jog összeütközésbe kerül a nemzetközi joggal, akkor Törökország köteles magát a nemzetközi joghoz tartani… Az ügyvéd azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy hatályos nemzetközi szerződések ellenére visszatart fontos információkat Törökországtól. Ez a jogvita azonban szinte elhanyagolható részletkérdés az amerikai–török kapcsolatrendszerben támadt egyéb nézeteltérésekhez képest. Így szemlátomást rontottak a kétoldalú viszonyon a Szíriában és Irakban megnyilvánuló stratégiai érdekkülönbségek, az Amerikában élő Fethullah Gülen hitszónoknak a törökországi puccskísérlet hátterében játszott állítólagos döntő szerepének török hangoztatása és kiadatásának folyamatos török követelése, nemkülönben az emberi jogok és a sajtószabadság sorozatos törökországi megsértésének amerikai firtatása, török hivatalos vélemény szerint megalapozatlan és politikai töltetű felhánytorgatása.

Ám a török fél leginkább azt tűri rosszul, hogy az amerikaiak az ISIS elleni közös harcban egyértelműen kinyilvánították „kurdbarátságukat”. Pontosabban szólva fennen hirdetik szövetségüket és fegyverbarátságukat az észak-szíriai népvédelmi erőkkel, a YPG harcosaival, akik szerintük a mohamedán fanatikusok elleni küzdelem legeredményesebb élharcosai. Ezek az úgynevezett kurd hősök azonban Ankara török átértelmezésében voltaképpen a törökországi megrögzötten „szakadár és terrorista” Kurdisztáni Munkáspárt, a PKK emlőin cseperedtek fel, s ez a szoros tejtestvéri kapcsolat változatlanul máig fennáll. Törökország ezért az Eufrátesz Pajzsa fedőnevű hadműveletben egyként osztja csapásait az Iszlám állam terroristáira és a YPG-re. Ennek magyarázatát kérte számon az AKP egyik szóvivőjén, Cemalettin Kani Torunon a Der Spiegel szerkesztője, Maximilian Popp, akit törökországi tudósításaiért legutóbb kitüntette a tekintélyes Délkelet-Európai Társaság. Torun, aki a nagy török nemzetgyűlés képviselője és a parlament külpolitikai bizottságának alelnöke, török parlamenti küldöttség tagjaként tartózkodott a német fővárosban.

Válaszában kijelentette, hogy „minden terroristát el akarunk űzni a török–szír határvidékről. Kormányom ily módon óhajtja biztosítani, hogy Szíriából ne fenyegesse veszély a török polgárokat.” Szerinte az „YPG a PKK szíriai lerakata”. A PKK-t európaiak és amerikaiak egyaránt terrorszervezetként tartják nyilván. „A YPG Szíriában fegyvereseket képez ki, akik Törökországban merényleteket követnek el. Terrorizmust nem lehet terroristákkal leküzdeni.”

Ami pedig azt illeti, hogy az Egyesült Államok a YPG-t legfontosabb szövetségesének tekinti Szíriában, Torun kifejtette: az USA évenként, sőt szinte már havonta váltogatja szíriai stratégiáját. „Obama elnök Szíriában kudarcot vallott politikájával. Ő ugyanis az ISIS-t terroristákkal és síita milíciákkal akarja leküzdeni. Ez azonban nem vezethet eredményre, az ilyesmi nem is működhet” – jelentette ki.