Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 6. rész: lezginka

Lezginka, a suhanó bárányfelhők és rettenthetetlen örvények tánca. 

A török táncok közül az egyik legkevésbé ismert stílus a lezginka. Ha megnézünk egy lezginka előadást, nem is sorolnánk a török táncokhoz, hanem inkább úgy érezzük,mintha az orosz Mojszejev táncegyüttes egyik estjéhez lett volna szerencsénk.

A táncparkettet szörmekucsmás-legginges-balerinacipős fiúk töltik be, akik mellkason keresztbetett kézzel térdükön forognak, levegőben piruetteket csinálnak, mögéjük icipici lépteikkel Másenykák siklanak be lágyan, a zenei aláfestést pedig a szlávok jellegzetes hangszerei szolgáltatják,harmonika és fuvola…már csak a nyírfaág hiányzik.

Akkor most hogy is van ez?

A lezginka a horához hasonlóan mindenki tánca, mindenki magáénak vallja, bár itt – és ez szubjektív véleményem – sokkal jobban felfedezhetjük a „ki-kire gyakorolt hatást”.

Mivel a török lezginka őshazája Törökország legészakkeletibb területe, ezen belül is Kars és Ardahan városa,így egyértelműen kivehető, hogy mely népek hatottak a stílusra leginkább. Törökország ezen területei Grúziával és Örményországgal határosak, ezáltal erős a gyanú, hogy néhány kóborló kaukázusi átadta török barátainak tánctudását és meggyőzte, hogy igen is jól áll nekik a leggings.

A stílus elnevezése a lezgin (lsd még: lezgins, lezgi, lezgis, lezgs, lezghin) népcsoportot rejti, akik a Dagensztáni Köztársaság déli valamint Azerbajdzsán északkeleti területén honosak. Ők voltak az első kaukázusi csoport feltehetően, akiket  az oroszok táncolni láttak, s ebből kifolyólag a mai napig az összes kaukázusi táncot lezginkának hívják.

A tánc jelképe a boldogság és szeretet, valamint a fiatalok számára pedig az első lehetőség, hogy megmutassák a gyerekkoruk óta precízen megtanult tánclépéseket a nagyközönség számára. Két fő csoportra osztható tánc egyik elnevezése a „hegylakók tánca”, amely a szegényebb réteg szórakozási formája. Táncaikkal szemléltetik a sztyeppe és a kaukázusi tél kíméletlenségét, ahol nincs helye a gyengédségnek. A másik, a lírai attitűdöket tartalmazó vonulat, ahol a férfiaknak nem késekkel kell táncolni, medveölést imitálva, hanem sokkal teátrálisabb jellegű irány, ahol a férfiak a holdat a nők pedig a napot formálják, a napszakok, évszakok váltakozását szimbolizálva.

A szólóban, párban vagy csoportosan is táncolható lezginka igen szórakoztató látványt nyújt. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen néptáncról beszélünk, olyan, mintha klasszikus balettet néznénk. Egyfajta ambivalencia tárul elénk, hiszen a Kaukázus hófödte csúcsai között él egy népcsoport, aki tökéletes precizitással lépi ki az ütemeket, a nők úgy suhannak, mint a bárányfelhők tavasszal az égen, a férfiakból árad az őserő és vitalitás, a katonás harci szellem. Pogány, ősi mítoszokra alapuló mozdulatsort követnek, mégis olyan harmóniát sugallnak, hogy bármelyik Nyugat Európai tánckoreográfus megirigyelhetné.

Összességében elmondható, hogy a lezginka egyszerű lépésekből álló, mégis komplexen összerakott táncstílus, amely egy kicsiny környezeti és történelmi viszontagságokkal küzdő, de büszke népcsoport tánca. Ez a zárt társadalmi szabályokat követő nép, át tudott törni a Kakukázus hóhatárán és el tudta érni azt, hogy ne csak egy feljegyzés legyen a táncantropológiai könyvekben, hanem méltó helyet foglaljon el a színházak és tánctársulatok repertoárjában.

Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 1. rész

Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 2. rész

Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 3. rész

Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 4. rész

Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 5. rész

Korom Alexandra – Türkinfo