Hogyan kapták nevüket Isztambul kerületei?

Különböző mondák és történetek keringenek arról, hogyan kapták nevüket Isztambul népszerű kerületei. A történetek azon túl, hogy olvasmányosak, a város színes történelmét is tükrözik.

Isztambul számos misztérium és legenda városa. Nem csoda, hiszen a város történelme több ezer évre nyúlik vissza. Bizáncként alapították meg a Kr. e. 7. században, majd 330-ra átépítették és Konstantinápolyként kezdték emlegetni. 1453-tól ismerjük a mai nevén. A város fontos negyedeinek, külső kerületeinek a neve tehát a múltban gyökerezik. Tegyünk most egy képzeletbeli túrát, hogy felfedezzük, mi rejtőzik az ősi városrészek valódi nevei mögött. Ezek némelyike mára vagy kikopott az emlékezetből vagy némely fordításban már meg sem található.

Kadıköy: A vakoktól a bírókig

Kadıköy sűrűn lakott kerület, amely a Boszporusz ázsiai oldalán terül el, éppen a történelmi félszigettel szemben. Kadıköy idősebb, mint maga Bizánc, amelyet néhány évvel később alapítottak. A történet szerint Kr.e. 685-ben Megarából görögök érkeztek, ők tették le Chalkedon piciny falvának első köveit. Maga a név annyit jelent, hogy a „vakok városa”. A legenda szerint úgy tartották, hogy a chalkedoni emberek minden bizonnyal vakok voltak, ha nem tudatosult bennük a félsziget vakító szépsége és stratégiai fontossága.

Az oszmán hódítás után II. Mehmed szultán (török nevén: Fatih Sultan Mehmet) Chalkedont mezőgazdasági területként adta Hızır Beynek, Isztambul első bírájának. A Chalkedon nevet azon nyomban lecserélték és a terület a Kadıköy elnevezést kapta, ami azt jelenti, hogy „a bíró falva” (kadı= bíró, köy= falu).

Isztambul egyik leghíresebb sugárútja, a Bağdat sugárút is itt található. Ezt a városrészt úgy tartják számon, mint a felső osztály és a nyugati életmód szimbólumát. A sugárút valóban tele van luxus üzletekkel és divatos kávéházakkal. Az út neve Bagdad város nevéből jön, hiszen régen, az oszmán időkben karavánok vonultak ezen az útvonalon Damaszkuszba és Bagdadba. A birodalom keleti ellenségei ellen irányuló katonai expedíciókhoz ugyanezt az útvonalat használták.

Konstantinápoly meghódításával II. Mehmed szultán lett a város ura. A fiatal szultán dicső neve, „a hódító”, egy másik központi negyed nevévé vált: Fatih. A város elfoglalása után az oszmán állam úgy döntött, hogy muszlim alattvalókkal népesíti be a területet. A következő években nagy számban költöztek törökök Fatihba. A mai napig megfigyelhető, hogy a városba újonnan érkezők előszeretettel választják Fetih kerületét új lakóhelyül.

Üsküdar: „Az aranyváros” és „kaszárnyák”

Kadıköytől északnyugatra terül el az ázsiai oldal második legnagyobb városrésze, Üsküdar, amely szintén egy ősi kozmopolita központ volt. A bizánci érában alapították, és kereskedelmi kikötőként szolgált, amelyet Chrysopolisnak („aranyváros”) neveztek el. A Római Birodalom bukása után kereskedelmi aktivitása visszaesett, és a bizánci lovasságnak építettek ide kaszárnyákat. Később Skutarionként volt ismert („a lovasság helye”). Az oszmán török fonetikai szabályok gyakran adnak magánhangzókat idegen eredetű szavakhoz, így az évek alatt Skutarionból Üsküdar lett.

Bab-ı Ali: A fenséges Porta

A 19. században az oszmán közigazgatás egyre nagyobbra duzzadt, így próbálták orvosolni a birodalom egyre sürgetőbb problémáit. Bab-ı Âli negyede, amely nagyon közel található a Topkapı  Palotához és az Haghia Szófiához, volt az a hely, ahol az új bürokrataréteg letelepedett. Az oszmán török nyelvben a „Bab” kaput jelent, az „Âlî” pedig azt, hogy fenséges. A magas beosztású oszmán képviselők itt fogadták az irodájukban a külföldi nagyköveteket. A francia „Sublime Porte” kifejezés elterjedt több európai nyelvben is, mivel a francia volt a 19. században a diplomácia nyelve. A köztársaság időszakában Ankara lett az új főváros, és Bab-i Âli  kezdte elveszíteni korábbi fontos szerepét. A városnegyed az 1990-es évekig a média központja lett, a legtöbb jól ismert újság, folyóirat és kiadó itt telepedett meg. Az elmúlt 20 évben viszont inkább a turizmusra koncentrálnak.

Beyoğlu: „az úr fia”

Amíg Sultanahmet a történelmet képviseli, addig Beyoğlu a város modernitását tárja elénk. Ez a kerület a 19. század során valamennyi oszmán-török modernizációs folyamatot megélte. Például az első mozit és színházat Beyoğluban alapították. A legtöbb európai nagykövetség itt telepedett meg, a nem muszlim lakosság mindig is többségben volt. Az oszmán török nyelvben Beyoğlu azt jelentette, hogy az „úr fia”. A 15. században Andrea Gritti, Isztambul velencei nagykövete is ebben a városrészben élt. Bailo volt abban az időben a velencei nagykövet hivatalos megnevezése, mely mind hangzásban, mind jelentéstani szempontból Beyoğluvá változott.

Az oszmán idők előtt Beyoğlu egy kis település volt, és Pera néven volt ismert. Görögül ez azt jelenti, hogy „a másik oldal”. Pera a bizánci fővárossal szemben helyezkedett el. Akkor nem a Boszporusz választotta ketté a várost, hanem az Aranyszarv-öböl.

A város legforgalmasabb pontja, a Taksim tér szintén érdekes névvel rendelkezik. A Taksim jelentése elosztás. Ez volt az a hely egykoron, ahol az ókori vízvezetékek segítségével, különböző természetes forrásokból bevezetett vizet elosztották, majd továbbvezették a városrészek felé. Az oszmán igazgatás óriási kő víztározókat építtetett Taksimban, amelyek ma nyitva állnak a látogatók számára.

Beşiktaş: Ereklye vagy harci gálya?

Beşiktaş egy másik városrész az európai oldalon, közvetlenül Üsküdarral szemben a Boszporusz túlpartján található. A Beşiktaş szó szerint azt jelenti: „bölcsőkő”, de a szó történelmi gyökere máig vitatott. Néhány beszámoló szerint állt itt egy ókori templom, amelyet egy ereklye tiszteletére építettek. Az ereklye Betlehemből, Jézus szülőhelyéről került oda, és azt tartották róla, hogy a kisded Jézus bölcsőjének egy darabja. Az ereklyét a negyedik keresztes hadjárat során ellopták, és Európába került.

Egy másik, sokkal hihetőbb történet szerint I. Szulejmán szultán idején Hayrettin Barbarossának, az oszmán flotta legendás admirálisnak öt kőoszlopra volt szüksége, hogy lehorgonyozzon. A „Beş taş” (’öt kő’) békeidőben a flotta kikötőjeként szolgált. Ma Barbarossa sírköve egyébként csak néhány méterre van Beşiktaş kikötőjétől.

Forrás: Daily Sabah

Fordította: Lantos Ágota