Helyszíni beszámoló Törökországból: Jelöletlen sírok, káosz és reménytelenség

Élete legszörnyűbb napjára ébredt felvidéki otthonában Zsitva Tamás és török barátnője február 6-án: a család ugyanis ekkor közölte velük, hogy kedvese szülőhazáját elemi erejű földrengés rázta meg, melynek az epicentruma pont ott volt, ahol szerelme családja is élt egy öt emeletes apartmanban. Hamarosan kiderült: a ház is romhalmazzá vált, és maga alá temette barátnője szinte egész családját, köztük édesanyját, édesapját és szeretett kishúgát is.

„A teljes családból azt hiszem, tízen mentek el összesen. Az egyik unokatesójukat, korombeli harmincas srácot bordarepedéssel kihúzták a romok alól, de ennyi” – kezdte mesélni.

A férfi barátnője azonnal kiutazott, míg Tamás egy nappal később, segélycsomagokkal követte:

„Amit lehetett, anyámék összepakoltak az alatt az egy üres nap alatt. Gyógyszereket, zacskós kajákat, minél kisebb, minél jobban tápláló, proteinszeletek, munkásruhát, munkásmaszkokat pakoltak össze” – mondta a férfi.

„Ahol a barátnőm szülei laktak, abban a városban van egy reptér, de a kifutó úgy felgyűrődött, hogy fél méter magas törés van rajta, esélytelen volt. A város le is volt zárva, legálisan nem is lehetett bejutni, de a katonaságnak, rendőrségnek a legkisebb baja is nagyobb volt annál, hogy beengedjen, kiengedjen embereket” – tette hozzá.

Hajdani otthonuknak már csak a romjait találták meg, ott vertek tanyát, és míg a család egyik fele az autóban, a másik fele a romok között húzta meg magát. Mint mondja, ekkora veszteséget lehetetlen feldolgozni:

„Ekkora veszteséget nem is lehetett… nem egyvalami veszett el, hanem olyan mennyiségű veszteség volt ez, hogy nem lehet kisírni magadból. Hullámokban volt: volt, hogy mindenki sírt, vagy mindenki nevetett. Az egyik bátyja 4 éves kislánya itt volt. Táncolgatott, énekelgetett, játszott velünk. Hideg-meleg, hideg-meleg volt az egész” – fogalmazta.

Folytatás

Forrás: blikkruzs.blikk.hu