Házasodni akarok!!!

Törökországban ez a mondat valahogy gyakrabban hangzik el, mint nálunk.

Itt valahogy életcél a férjhez menés / nősülés, sokkal inkább, mint Európában (nem a párkapcsolat megléte, hanem a tényleges papír), olyannyira, hogy egész tv programok épülnek ezekre az igényekre. A leghíresebb az ATV-n hétköznap délutánonként az Esra Erol által vezetett Esra Erol´da evlen benimle (vagyis házasodj velem Esra Erolnál).

Egy darabig én is figyelemmel kísértem az ott történteket és egész meglepő dolgokat figyeltem meg. A stáb és a nekem nagyon szimpatikus Esra Erol egy kis családdá nőtte ki magát a műsorba jelentkezőkkel. Sok résztvevő számol be arról, milyen kedvesek, segítőkészek a stáb tagjai, mennyire akarják, hogy a jelentkezők megfelelő párt találjanak.
A műfaj maga a Való Világ-szindróma egyik példája: senki sem nézi, az elmondások szerint, de mégis mindenki tudja mi történik a műsorban. Azt vettem észre, hogy az Esra Erol előtti programok a lenézett kategóriába voltak sorolva, a műsorvezetők is kicsit lenézően bántak a műsorban szereplőkkel, holott egy valós, létező igényt elégítettek ki. Ő, Esra Erol volt szerintem az első, aki ki merte mondani, hogy akinek nem tetszik ne nézze, ő igenis szereti, és a kellő tisztelettel és alázattal csinálja a műsort.

De mi is történik a műsorban?

Bárki jelentkezhet a program internetes vagy facebook oldalán (telefonon is), aki férjet, feleséget szeretne. A jelentkezők egy része aztán a stúdióban foglal helyet, szerintem kb. 50-60 ember, és ezekhez a résztvevőkhöz kérők jelentkezhetnek (telefonon, e-mailben stb.), akik aztán a stúdióban megjelennek. Először egy paravánnal elválasztva, mindenki előtt beszélgetnek röviden, majd kinyitják a paravánt és a már korábban a stúdióban szereplő eldöntheti, hogy kívánja-e közelebbről megismerni a kérőt. Közben a stúdióban ülők (akik már hetek, hónapok óta is ismerhetik egymást) megjegyzéseket fűzhetnek az elhangzottakhoz, közben a képernyőre kiírják az éppen beszélő aktuális adatait (pl. Mehmet bey 32 éves, havi 1500 lírát keres, számítógépes cégnél dolgozik, Isztambulban él) így mindenki tudja, hogy ő is feleséget keres, lehet jelentkezni kérőnek.

Ha úgy dönt a korábban már a programban szereplő, hogy jobban meg szeretné ismerni a kérőt, akkor elmennek inni egy teát (mi mást? 🙂 Ezután néhány nap múlva visszatérnek a stúdióba, a NAGY döntésre. Ilyenkor mondják el, hogy folytatják-e vagy sem a kapcsolatot. Aki nem találta meg a párját visszatérhet a műsorba és várhatja az újabb kérőket.

Az új jelentkezőkkel Esra Erol egy rövid interjút készít, ahol elmondhatják miért jelentkeztek (anyukám / a család ösztönzésére :), mit várnak egy házasságtól és röviden jellemezhetik magukat. A stúdióban egy pszichológus is helyet foglal, aki tanácsot ad a jelentkezőknek, ha kérik.

Persze itt is, mint mindenhol a kapcsolatokban óriási drámákat, nagy szerelmeket láthatunk – itt egy kicsit talán még sötétebben és még habosabban. A törökök ebben is szeretnek túlozni 🙂

A cikk folytatása >>>

Életem Törökországban