Az orientális tánc változatossága miatt kiemelkedő. A különböző folklórtáncok mellett a klasszikus hastáncot durván három irányba oszthatjuk fel. 1. egyiptomi stílus 2. libanoni stílus 3. török stílus
Göbek dansi – Török stílus A török stílus nagyon erősen különbözik az egyiptomi Raks Sharkitól, ámde sok szempontból nagyon közel vannak egymáshoz a libanoni Stílussal.
A török hastánc gyökerei ellentétben az arab táncstílusokkal erősen a török Roma kultúrához kapcsolódnak. Mint az egyiptomi Gawazee, melynek etnikai eredete valószínüleg a Sinti és Roma, Törökországban a Cengik voltak a nyilvánosan fellépő hivatásos szórakoztatóművésznők, akik a Roma népi együtteshez tartoztak. Ezek a táncosnők erősen formálták a török hastánc fejlődését és még a 70-es években láthattunk Istanbul kávéházaiban táncosnőket Sulukuléből, Istanbul Roma negyedéből nyilvánosan fellépni. Később ezeket a kávéházakat a török kormány bezáratta politikai hatásra, amivel ezeknek a táncosnőknek megélhetésének alapját vették el. A táncshow-kat ezek után privát házakban szervezték meg, ami ártott a minőségüknek és ahhoz vezetett, hogy a tánc elvetemült lett. A 80-as években turistáknak elég gyakran adtak elő tánc showkat, ami inkább a tabla-dance-re mint az orientális táncra emlékeztetett, ezért az utóbbi években a török hastánc minősége újra fellendült. Sokan támaszkodnak erősen az arab táncra, vagy német példaképük van, mint Beata és Horacio vagy Leyla Jouvana. A tradicionális török hastánc alapja a Chiftetelli, a szó egyben egy tánc és egy 8/4-es ritmus megjelölése (arabul Wahda Sahgir-nak nevezik)is. A táncnak ez a népi jellege egyszerű lépésekből áll, csípőmozdulatokból és gyors vállrázásokból. Ugyanúgy fontos a török tánc hagyományaiban a Karshilama és a Roman. Mind a két táncnak hasonló 9/8-os ritmusa van Karshilama jelentése „egymáshoz” vagy „egymással szemben állni” és ugyanúgy, mint a Chiftetelli egy igen elterjedt néptánc. A Roman, mint a neve is mondja a Roma népesség egy tipikus tánca. Mindkét táncban megtalálhatók az ugrások, nagy csípőmozdulatok, riszáló, hintázó mozdulatok, talajelemek és pantomim előadások.Ujjcin, kendő vagy Tamburin a kedvelt kiegészítő ezeknél a táncoknál. A népi táncformák az eredeti formájukat követik, koreográfia nélkül, szabadon improvizáltak. Egy török hastáncrutin legtöbbször tartalmaz Chiftetellit és/ vagy egy Karshilama – részt.A török stílus eszerint jobban lépésekkel és szökellésekkel átszőtt, mint az egyiptomi. Egy török táncosnő „lábállása” ráadásul sokkal szélesebb (távolabbi egymástól), mint egy arabé. A csípőmozdulatok hasonlóan, mint a libanoni stílusnál nagyobbak és egy ellenmozdulattal a felsőtestben táncolják. A török hastáncnál tipikusak a nagy, gyors mozdulatok és tipikusak az igen egyszerű csípőmozdulatok. A hasizmot alig használják a tánc erősítéséhez. A karok lényegesen erősebbek, – itt látszik az ázsiai beütés – nagyobbak és gyorsabban használják, mint az egyiptomi stílusban és az ázsiai fejcsúsztatást is gyakran láthatjuk. Mint a libanoni tánc, a török is több helyet igényel, nagyon temperamentumos és akrobatikus elemeket is tartalmaz, ezenfelül még a török hastáncban majdnem mindig találunk talajrészt és akkor is, ha a táncosnőnek nem áll rendelkezésére színpad. Szükség esetén egyszerűen egy asztal fog a célnak megfelelni az étteremben. Ebben a nagyon erőteljes talaj-betétben még a Roma tánc befolyását láthatjuk, ami földies, kissé durva karakterű volt. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Roma táncok tradicionális Kosztümje nem nyújtanak olyan mély betekintést, mint a mai hastánc kosztümök, ami a talajrészt egyértelműen visszafogta. A török stílus egy jellegzetessége ráadásul az ujjcin egy mesteri betétje, ami egy tradíció, ami ugyanúgy a török folklórban, mint a Csengiknél megtalálható, hogy mindenkinek tudni kell a táncát zeneileg kísérni. A tamburin is egy tradicionális török kellék. Fátyolt és botot is láthatunk ma a török táncosnőknél, ezeket a kiegészítőket Egyiptomból és Nyugatról vették át. Ez ahhoz vezethet, hogy a botot a zenének azon a részén alkalmazzák, ahová nem illik, ahol sem Saidi, sem Baladi rész nincs a zenében. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a török táncban, legalábbis az éjszakai klubokban pillanatnyilag nagyon erősen különböző elemek keverednek. Egyre gyakrabban arab zenét használnak (vagy megváltoztatva, úgyis mondhatjuk, törökösítve, vagy eredetiben is) és a tánctechnika egyre közeledik az arabhoz, mindenekelőtt a libanonihoz. A tradicionális török tánc Chiftetelli és Karshilama egyre ritkábban lesz beleszőve. Ez gyakran vezet irritáló előadáshoz, az egyiptomi tánchoz szokott fül-és szemeknek. Így táncoltak a táncosnők, akiket mi Isztambulban az Orient-házban láthattunk, technikailag igen igényes az arab zenéhez képest, nem hagyta magát a török folklórral befolyásolni, nem ujjcintányéroztak és nem muttattak talajrészeket sem. Ennek ellenére a táncuk nem volt valóban arabos, amit nem magán a mozdulaton értünk, hanem azon a módon, ahogy a Táncrutint felosztották. Számomra teljesen szokatlanul mutatják be a zenét, azokon a részeken, amelyeken a zenei előírás „befelé forduló”, részben vad forgásokat és „helyigényes” mozdulatokat csináltak. Ez mind arra akar rámutatni, hogy a török tánc pillanatnyilag talán egy változáson megy keresztül, távolodik a gyökereitől, de nem hasonlít teljesen az arab tánchoz. A török tánc legnagyobb csillaga az elmúlt évtizedben Nesrin Topkapi volt, aki időközben már nem aktív, de üzemel egy Orientális Tánc-Stúdiót Istambulban. Ma Asena tartozik a leghíresebb táncosnők közé Törökországban, ámde ő elsősorban érdekes magánéletéről híres (szerelem a híres énekessel Ibrahim Tatlises, aki a válás után lelőtte magát) és nem a jó táncáról, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem érti a szakmáját. További híres török táncosnők: Tanyeli vagy Birgül, aki többek között Istanbulban az Orient-House-ban is fellép.
Kosztüm A török táncosnők tradícionális kosztümje, akik Chiftetellit vagy Karshilamát táncoltak, vagy egy Pump nadrágból és egy mellényből, vagy a Romák széles színes szoknyájából és egy rövid bolero szerű felsőrészből áll. A török tánc e folklór-formái legtöbbször mezítláb lettek előadva. Ellentétben ezzel a török hastáncot, mint a libanonit is mindig magas sarkú cipőben táncolják. Egy török hastáncosnő kosztümje elvből alapvetően nem különbözik egy egyiptomi táncosnő klasszikus Kosztümjétől, egy melltartóból, övből és egy szoknyából áll. A 80-as években gyakran olyan kosztümök voltak, amik többet hagytak szabadon, mint amennyit eltakartak és inkább egy brazíliai Szamba-táncosnő felszereléséhez hasonlítottak, mint egy orientális táncosnőéhez. Az utóbbi években azonban újra kifejlődött és egy török gyártón a Bellán keresztül, mely kiváló minőségű orientális tánckosztümök gyártásával foglalkozik, ami úgymond a Kosztümök Mercedese. Ezáltal Törökország időközben jó nevet ért el a minőségi, elegáns és extravagáns Kosztümök gyártásával.
Modern egyiptomi stílus
Mint minden élő tánc, egy állandó fejlődésnek kitéve, úgy az egyiptomi Raks Sharki is változik korabeli hatásokon keresztül. Ez így ment évtizedeken keresztül, a korai 90-es évektől találunk egy fejlődést, amely igen erősen különbözik az eddigiektől és ezért betekintésre érdemes.A modern egyiptomi stílust egy nagy egyiptomi táncosnő formálta meg, azt is mondhatjuk, hogy megalapozta, aki egyéni stílusán keresztül megváltoztatta a táncvidéket. A neve Dina, aki a nyugati táncszínpadot is megörvendezteti nagy népszerűséggel. Egy további személyiséget meg kell említenünk, aki a modern egyiptomi stílussal még összefüggésben van, Raquia Hassan-t. Ő szólista volt a Mahmoud Reda együttesben és később az egyik leghíresebb koreográfusnő lett Egyiptomban. Raquia Hassan híres táncosnőket tanított, mint például Randa Gamal, vagy egy mai táncost Soraya-t. A modern egyiptomi stílust Kairóban erősen formálja. Az új technika alaptratása a modern egyiptomi stílusban különbözik a klasszikustól és ezzel az új táncstílus alapját képezi. A klasszikus stílusban a behajlított térd helyett a táncosnők lába nyújtott és szorosabban állnak egymás mellett, ezáltal másnak tűnnek ugyanazok a mozdulatok, az izoláció nem teljesen észrevehető, mivel a csípőmozdulat a felsőtestben folytatódik (de ez nem ellenmozgás, mint a libanoni stílusban). Ez az újfajta tánc a divat által jött létre mikor rövid szoknyában táncoltak, mert kiegyenesített lábbal táncolni elegánsabban néz ki, mint hajlítottal. A rázásokat (shimmy-ket) is kinyújtott lábbal táncolják, ami lényegesen nehezebb, mint az eredeti formája. Látványosabb, mivel a vibrációk a felsőtesten keresztül mennek. Dina ebből sok mozdulatot kreált, amiket más táncosnők is felvettek repertoárjukba. Különösen ismert a tánc-állása, amelynél a testsúly egy lábon van, a másik oldalt nyújtva és az egész test egy ferde helyzetben hátrafelé áll, a súlytalan oldalon táncol egy kis twist-mozdulatot, kört…stb. Aki egyszer ezt egyszer kipróbálta, tudja, hogy ez a Dina-stílus nagyon nagy test koordinációt és erőt követel. Még két tipikus Dina-mozdulat, mely gyakran Egyiptom színpadain és Nyugaton is felvett mozdulat: az egyik a nagy csípőkör és a másik a megállított keresztlépés. A csípőkört kiegyenesített térddel táncolják egyfajta twist mozdulattal. Természetesen erősen kihatott a táncnak ez a fajtája a következő „táncosnő-generációkra” és sok művésznő hagyta magát inspirálni ettől a klasszikus stílustól különböző jellegű tánctól. Így felismerhetjük például az Alexandriából származó táncosnőnél, Randánál – aki az utóbbi időben Kairói táncosnők között a Top 10-be emelkedett – Dina befolyását a táncmozdulatokra. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a táncosnők Dina táncstílusát lemásolják, mégis azon az úton vannak, hogy kifejlesszék saját táncos személyiségüket, amit hozzáfűznek az egyiptomi stílusban a tánc bemutatásához. Természetesen ezt nem követi minden táncosnő. Dandash, egy művésznő, aki mint Randa, az utóbbi években biztosította helyét a Kairói táncszínpadon, újra a szokásos egyiptomi stílust és ezzel nagy sikereket ér el. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a jövőben újra visszatérünk-e a klasszikus egyiptomi stílushoz, vagy mindkét táncforma egymás mellett tovább él és továbbfejlődik modern stílussá.
Forrás: noaem.de/content/blogcategor