Harácsolás, szegény, porció – egy kis adóetimológia

Nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.
(József Attila)

Az adózással kapcsolatos kifejezések közül az előző részben a dézsma, harmincad és huszár szó eredetével, jelentésváltozásaival foglalkoztunk. Az időben továbblépve most a török hódoltsághoz, illetve a török kiűzését követő időszakhoz kapcsolódó néhány kifejezés eredetéről szólunk.

A törökök bizony harácsoltak, de a szegényeket nem adóztatták

A törökök a hódoltsági területeken számos adófajtát alkalmaztak, vetettek ki. Legfontosabb ilyen adófajták voltak a vagyonadó, a gyermektized (a beszolgáltatott gyermekekből lettek a janicsárok, a magyar területeken ezt az adófajtát nem rendszeresítették), a más vallásúakra (keresztényekre, zsidókra stb.) kivetett türelmi adó, illetve a kereskedelmi tevékenység után fizetendő adók.

A meghódított területeken megjelentek az adónyilvántartásokat vezető hivatalnokok (defterdárok), akik adójegyzékbe (defterbe) írták össze az adóztatható személyeket, javakat, tevékenységeket. A felméréseket tízévente megismételték, és elvégezték a szükséges korrekciókat. A termésmennyiségeket három év átlaga alapján vették számításba. Az adóztatás kialakításánál a mohamedán egyházjogot (seriat vagy sarija) vették alapul, de tanulmányozták a korábbi adóztatási állapotokat, helyzeteket, és a zökkenőmentes átállás érdekében igyekeztek a korábbi adózásnak megfelelő adóztatást megvalósítani, beleértve az adóstruktúrát és az adómértékeket is.

Az adóztatás alapja a jobbágyháztartás maradt. A 300 akcse alatti vagyonnal rendelkezők nem fizettek semmilyen adót, felette 50 akcse dzsizjének (vagy haradzsnak, vagy filorinak) nevezett adót kellett fizetni a kincstárnak, ugyancsak 50 akcse adót kellett fizetni – évi két részletben – a hűbérbirtokos szpáhinak, ez utóbbi neve iszpendzse (kapuadó, vagy magyar nevén főre, „fűre” való adó) volt. Az 50 akcse megfelelt az akkori 1 aranyforintnak, a jobbágytelek után fizetendő „magyar” adónak. Az egyháziak és az adóbeszedésben is segédkező bírák mentesek voltak ezen adók alól. A 300 akcsés alsó határ alá esőket nevezték a törökök szegin-nek, amiből a magyar szegény szó is származik.

A nem mohamedán lakosokra kivetett állami fejadó, a haradzs (adó, zsákmány) volt a legfontosabb szultáni adó, amelyet a haradzsi szedett be; ebből származik a „harácsolni” szavunk, kifejezve ennek az adónak és kíméletlen szedésének tartalmát, illetve a lakosság ezzel kapcsolatos megítélését.

A harácsol szó az évszázadok alatt több jelentéstorzuláson is átesett, így az adózatás helyett inkább az erőszakkal elragad, kíméletlenül kifoszt, sőt a pazarol, fecsérel (örökségét elharácsoló nemes), bitangol szavakhoz hasonló jelentésekkel is használták.

A „nem kopott érte körme, könnyen harácsolja” kifejezés, közmondás jól kifejezi az előző jelentéstartalmakat.

Folytatás

Forrás: ado.hu