Gattyán Annamária: „Lett egy török apukám, egy török anyukám és török testvéreim”

Törökországgal és a török kultúrával 15-16 éves koromban kezdődött a kapcsolatom, amikor a jászberényi Csángó Fesztiválon önkéntes tolmácsként tevékenykedtem. Először egy török tánccsoport, majd egy ciprusi török csoport tolmácsa lettem. A fesztivál alatt nemcsak én, de az összes néző és résztvevő is ízelítőt kapott a török világból, egyszerre tapasztalhattuk meg a zene, a tánc és a népi díszítőelemek varázsát. Ehhez hozzájött még a török nyelv dallama, és barátságokat is kötöttem. Egy röpke hét alatt teljesen rabul ejtett ez a számomra eddig ismeretlen kultúra, és új célul a török nyelv megtanulását tűztem ki.

Sajnos az én kis városomban nincsen töröktanár, így az interneten kezdtem el tanulni. Nem jutottam túl messzire, a bemutatkozás témaköre után már túl bonyolultnak tűnt az internetes tanulás. Éveken át csak titkos álom maradt, hogy eljussak Törökországba, és megtanuljam a nyelvet. Aztán…

Már egyetemre jártam, amikor az internetes böngészés során rábukkantam egy projektre, amely keretén belül 6 hónapot lehetett volna Törökországban tölteni. A felhívásban sürgősen kerestek önkéntest, ezért úgy éreztem, hogy ez a lehetőség csak rám várt. Végül elfogadták a jelentkezésem, indulhattam Törökországba! Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) keretében 6 hónap várt rám Çanakkale városában, Nyugat-Törökországban, a Dardanelláknál.

Az első néhány nap igazi megpróbáltatás volt számomra, mert ebben a kisvárosban török nyelvtudás nélkül az ember nehezen tud érvényesülni. Ráadásul a helyi vakok egyesületénél dolgoztam, ahol a testbeszédre sem lehetett hagyatkozni. Eleinte lassú és nehézkes volt a kommunikáció, de egyben motivált is a gyorsabb nyelvtanulásra.

A kint tartózkodásom alatt lett egy „török apukám”, egy „török anyukám” és „török testvéreim”, akik befogadtak arra a fél évre – egy igazi török családra tettem szert. 6 hónap után végül úgy döntöttem, hogy tovább maradok, így összesen 2 és fél évig maradtam Törökországban. Ezalatt egy percig sem éreztem magam idegenként, nagyon befogadóak és segítőkészek voltak. Azt tapasztaltam, hogy nyitottak a külföldiekkel, főleg, ha az illető valamennyire beszél törökül. Számomra felejthetetlen élmény és tapasztalat volt, így mindenkinek szívből ajánlom, hogy látogasson el Törökországba!

Gattyán Annamária