Flesch István: Üldözött török újságírók üzenetei a távolból – egy török csendőrnő halála a kurdok földjén

Mindezekre a fent vázolt tényekre való tekintettel kár lenne ezeket a törekvéseket kisiklatni vagy hamis vágányra terelni – rideg és önfejű politikával. Olyannal, amely megtagadja saját „török–kurd békefolyamatos” múltját, és szemet huny a kurd világ változásai, az ott lejátszódó új folyamatok fölött. Mert az idő nem állt meg. Legutóbb a Hamburgi Egyetemen konferenciát rendeztek a Kapitalista modernizmussal szembeni kihívások – ellenállás, lázadás és az új építése címmel. Az értekezleten foglalkoztak Abdullah Öcalan bebörtönzött kurd PKK-vezetőnek a fentiekkel kapcsolatos gondolataival. A kurd kérdést itt már korábban is napirendjére tűzték tudományos tanácskozásoknak – az első ilyet 2012-ben, a másodikat 2015-ben tartották. Az ANF kurd hírügynökség beszámolója szerint ez alkalommal is a résztvevők széles skálája volt jelen: anarchisták, feministák, kommunisták, környezetvédők és baloldali gondolkodók. Ismert professzorok tartottak előadásokat. A standokon Öcalan műveit árusították angol, német, spanyol, olasz és más nyelvű fordításban.

Mindez egy olyan országban – fűzzük mi hozzá a hírhez –, ahol a PKK hivatalosan szintén terrorszervezetnek számít. Ami tehát igen figyelemreméltó, ha nem is mernénk ezt a fajta politikát egyenesen szemforgatásnak nevezni. De hát a kurdkérdés már mindenütt ott van: például már 18 éve működik a Kurdisztáni Nemzeti Kongresszus (KNK), amely emigráns kurd politikusok, jogászok és aktivisták európai tömörüléseinek koalíciója, s amelynek az égisze alatt 2014-ben megalakult a kurdisztáni politikai pártok és szervezetek közös diplomáciai bizottsága. A KNK foglalkozik „Észak-, Dél-, Kelet- és Nyugat-Kurdisztán”, vagyis Törökország, Irak, Irán és Szíria belső kérdéseivel, valamint más fontos etnikai és vallási kisebbségek, a jazidok, az asszírok, azaz a szír ortodoxok és a káld közösség súlyos problémáival. Az Európai Parlamentben működik kurd baráti csoport, és újabban megalakult két újabb csoport az asszírok, illetve a jazidok támogatására.

Adem Uzun, a KNK végrehajtó tanácsának tagja a Yeni Özgür Politika (Új Szabad Politika) című lapnak nyilatkozva arról számolt be, hogy a kurd mozgalom 2016-ban jelentős teret nyert a diplomáciában. A „negatív”, vagyis az eddigi kizárólag sérelmi politizálásról áttértek a „pozitív” diplomáciára. Ennek jegyében arra törekszenek, hogy nemzetközi színtéren elmagyarázzák a kurdok helyzetének szociális vonatkozásait. Emlékeztetett arra, hogy Európában sok tízezer kurd diák tanul, és mind népesebb csoportot alkot a kurd egyetemi értelmiség. Ha aktivizálódnak, akkor nemcsak rejtett tartalékai, hanem szilárd támaszai is lehetnek a kurd diplomáciai tevékenységnek. A magát „kurd diplomatának” mondó Adem Uzun feladatai közé sorolta, hogy tájékoztassa a nemzetközi közvéleményt a „kurd nép vezetőjének“, Öcalannak az elszigeteléséről, a „vele való embertelen bánásmódról”. Nemkülönben arról, hogy a „török állam durván megsérti az emberi jogokat azokban a kurd városokban, amelyek kinyilvánították önkormányzati rendszerüket”.

Adem Uzun „álszent” magatartással vádolta meg az európai államokat, amiért bizonyos politikusaik „csak szónokolnak a török elnök ellen, de kisujjukat sem mozdítják”. Szerinte a Nyugatot is felelősség terheli a „törökországi Erdoğan-diktatúra elhatalmasodásáért”.

A kurdok, illetve a rodzsavai kurd lakosság képviselőinek élénkülő külföldi diplomáciai tevékenységét mutatja, hogy egy felvilágosító munkát végző küldöttségük még a nagyon távoli Japánba is eljutott. Ezt az ARA hírügynökségnek nyilatkozva megerősítette az Észak-szíriai Demokratikus Szövetségi Rendszer végrehajtó bizottságának társelnöke, Hedija Juszef asszony. Közlése szerint a rodzsavai delegáció hivatalos látogatáson tartózkodott a távol-keleti szigetországban a Japán–Kurd Baráti Társaság meghívására, de fogadták őket a parlamentben és a külügyminisztériumban is. Azzal a céllal utaztak, hogy vendéglátóikkal megvitassák a rodzsavai helyzetet, a terrorizmus elleni háborút és a szíriai válság lehetséges megoldását. Úgy tudja, hogy Törökországból is érkeztek kurdok, akik között ott volt a KNK képviselője is. Ők a kurdok demokratikus megoldásért vívott küzdelmének kérdéseit tekintették át a japánokkal.

A kurdkérdés szemlátomást nemzetközileg is visszavonhatatlanul napirendre került. Törökország lépéskényszerben van. Csak árthat saját ügyének, ha továbbra is makacsul katonai megoldást erőltet, sha vezetői úgy tesznek – főképpen a már minden lehetséges hatalommal felruházott Recep Tayyip Erdoğan államelnök –, mintha emlékezetkihagyásban szenvednének. Mintha képtelenek lennének felidézni, hogy – amíg maguk hirtelen fel nem álltak és egyoldalúan el nem távoztak a tárgyalóasztaltól – egy ideig eredményes béketárgyalásokat folytattak a PKK-val, közvetítők útján a börtönlakó Öcalannal is. Méghozzá közös kezdeményezés alapján.

Most azonban az ankarai Fehér Palota új és bátor kezdeményezésére és végre-valahára tényleges megoldást előmozdító lépéseire lenne szükség. Ám legkevésbé sem olyanokra, mint amilyen ellen a kurdok már most tiltakoznak. Az ANF kurd hírügynökség értesülése szerint ugyanis a török kormány afgánokat, cserkeszeket, üzbégeket és kirgizeket telepít be Oroszországból, Ukrajnából, Kínából és Iránból kurdlakta törökországi területekre. Az a célja, hogy a térség hagyományos etnikai szövetének megbontásával törje meg a kurd mozgalom ellenállását. Legutóbb Ukrajnából gagauz törökök is érkeztek Bitlis tartomány Adilcevaz kerületébe, majd kirgiz családok Van tartomány Erciş kerületének Ulupamir falvába. Úgy tudni, hogy a betelepítetteket faluőröknek akarják kiképezni a PKK elleni harc feladataira. A közeli tervekben állítólag 75 ezer ember betelepítésének szándéka szerepel. Egy helybeli lakos, akinek nevét csak N. O. kezdőbetűkkel jelölték, arról számolt be, hogy a török hadsereg ercişi dandárjába már be is soroztak 200 üzbég, afgán, iráni és arab személyt, 20 és 40 év közöttieket, s már folyik is katonai kiképzésük.

Érdekes módon maga a török elnök legutóbb az észak-iraki YPG milíciát vádolta azzal, hogy a terrorizmus elleni harc örve alatt lényegében kurd nacionalista célokat követ. „Márpedig – mondta Erdoğan – senkinek sem szabad megengedni, hogy megváltoztassa a térség etnikai vagy vallási struktúráját.”

Mindezek a hírek és magas szintű megnyilatkozások egyaránt arra intenek, hogy az övezet nyugalma, békéje és biztonsága érdekében sürgősen hozzá kellene fogni a tárgyalásos rendezés előkészítéséhez. Lehet, hogy ez most igen gyermeteg felvetés. De a török kormány számára ennek belátását talán megkönnyíthetik legutóbbi negatív hazai és külföldi tapasztalatai…

Flesch István – Türkinfo