Flesch István: Miért és hogyan vontak vissza német tudósítókkal szembeni török rendszabályokat?

Minthogy tökéletesen beszél németül, gyakran hívják meg vendégnek német tévé- és rádióműsorokba. A lehetőségekkel élve ezt ő mindenkor arra használja fel, hogy bennfentesként hatékonyan képviselje pártja álláspontját, s kellő időben alkalmas és hihető háttérinformációkkal is szolgáljon. Lehet, hogy ez most is így volt, de nem biztos. Nem tudható, hogy pontosan milyen viták zajlottak az államelnökségben és az AKP-ban a német tudósítók ügyében. Annyi megkockáztatható, hogy a török döntéshozók talán végül is nem óhajtottak újabb támadási felületet nyújtani Berlinnek, főként nem a Törökországgal szemben változatlanul nagyon kritikus és harcias német sajtónak a nemzetközileg amúgy is erősen korlátozottnak ítélt törökországi sajtószabadság kérdésében. Már csak azért sem, mert ezen az érzékeny területen éppen az utóbbi időben állt be némi enyhülés német újságírók bebörtönzése miatt kiéleződött feszültségben.

Hosszas huzavona után ugyanis egy évig tartó vizsgálati fogságából kiszabadulhatott és hazatérhetett Németországba a német és török kettős állampolgárságú Deniz Yücel, a Die Welt tudósítója, akire azért sütötték rá „terrortámogatás” vádjának bélyegét, mert évekkel korábban a zord északi-iraki hegyek között interjút készített a fegyveres terrorszervezetként betiltott PKK egyik ott rejtőzködő hadműveleti vezetőjével. Kisfiával együtt már korábban szintén elhagyhatta az isztambuli börtönt és hazatérhetett neu-ulmi otthonába Meṣale Tolu kurd születésű német újságírónő, a baloldali ETHA hírügynökség munkatársa, akit azzal vádoltak, hogy tiltott kapcsolatokat ápolt az illegális és terrorszervezetként nyilvántartott Marxista-Leninista Kommunista Párttal (MLKP), és részt vett olyan kommunisták temetésén, akik e párt harcosaiként a „terroristagyanús” YPG kurd milícia oldalán Szíriában estek el dzsihadistákkal vívott küzdelemben. Férjének, a szintén újságíró Suat Çorlunak, akit hasonló tevékenység kifejtésével vádolnak, ugyancsak engedélyezték a hazautazást. Távollétükben azonban folytatódik mindhármuk pere.

[Létezik egy legális Török Kommunista Párt is (TKP). Ez a kis párt egymást követő két helyhatósági választáson, 2014-ben és 2019-ben is jelentős sikert könyvelhetett el azzal, hogy Fatih Mehmet Maçoğlu személyében az ő jelöltjét választották meg polgármesternek – először a Tunceli, korábban a Dersim tartománybeli Ovacık településen, most márciusban pedig a nagyobb Tunceli városban. A Török Köztársaság története során a választók korábban soha nem juttattak városvezetői tisztségbe kommunistát. Maçoğlu annak köszönheti népszerűségét, hogy felkarolta környezete kisembereinek, a földműves parasztoknak a gondjait. Például megszervezte, hogy borsót, babot és burgonyát ültessenek, s ennek jövedelméből részeltette a szegényebbeket, s anyagilag támogatott tanulni vágyó fiatalokat. Fatih Mehmet Maçoğlu választási győzelme széles körű nemzetközi és hazai visszhangot keltett. Egy ellenzéki török kommentátor szerint a mai Oroszországban már aligha választanak meg kommunista jelöltet. A törökországi Tunceliben viszont az emberek a valódi érdemeket mérlegelték: mit teszel le a közösség asztalára?)]

Befejezésül emlékezzünk meg a bevezetőnkben említett Halil Gülbeyaz német tévésről. Nem ismeretes, hogy neki is felújították-e törökországi működési engedélyét. A hivatalos közleményekben az ő nevét nem említették. Ez a hátrányos megkülönböztetés, ha valóban igaz, semmiképpen sem szolgálhatja Törökország érdekeit. A kemalista érzelmű Gülbeyaz ugyanis szerzője egy kiváló Atatürk-életrajznak is, amely 2003-ban jelent meg Berlinben a Parthas kiadó gondozásában. E sorok írója, akinek birtokában van a kötet, tanúsíthatja, hogy a szerző e munkájával, a nagy államférfi életútjának hiteles felvázolásával és a köré font mítoszok ismertetésével fontos szolgálatot tett nem csak a török ügyekben mélyebben tájékozódni kívánó német olvasóinak, hanem a győztes török hadvezér és köztársaság-alapító szülőhazájának is. Ezt mindenképpen szintén számba kellene venniük azoknak, akik dönteni hivatottak Halil Gülbeyaz tudósítói akkreditálásának megújításáról.

Flesch István – Türkinfo