Flesch István: Egy tragikus török–német történet – újnácik bűnpere 120 évre titkosított háttérrel

            Az erőszakhullám az észak-rajna–vesztfáliai Solingenben tetőzött: 1993. május 28-áról 29-ére virradóan lángnyelvek borították be a török Genç család házát. Mevlüde Genç asszony, aki az Amasya tománybeli Mercimekből telepedett át 27 évesen Németországba, azon az éjszakán elvesztette két leányát, két unokáját és egy unokahúgát. A nagycsalád 14 további tagja, közöttük több gyermek, sérüléseket szenvedett, a súlyos sérültek közül többen mindmáig viselik égési sebeik fájdalmas nyomait. Ez volt az az időszak, amikor a berlini fal leomlása után és a jugoszláviai polgárháború következtében meredeken felszökött a menedékkérők száma. A szélsőségesek ezt akarták elhárítani, ezért gyújtogattak. Bevándorlók házai ellen sorra merényleteket követtek el – többek között a szászországi Hoyerswerda, a schleswig-holsteini Mölln és az északkeleti Rostock városában is.

            A solingeni támadók 16 és 23 év közötti korúak voltak, gyújtogatásért és gyilkosságért 10-től 15 évig terjedő szabadságvesztésre ítélték őket. Mára már szabadok.

            Mevlüde Genç asszony mérhetetlenül fájdalmas veszteségei és megpróbáltatásai ellenére családjával együtt kitartott új német otthona, Solingen mellett. S nem sokkal a rajtuk esett szörnyű bűncselekmény után a megbékélés és a kiengesztelődés szóvivője lett. Ennek a törekvésnek a szellemében felvette a német állampolgárságot is. Önzetlen munkásságáért magas állami kitüntetésben részesítették, 1996-ban megkapta Németország Szövetségi Érdemkeresztjét a szalaggal.

            Azon a helyen, ahol egykor a Genç család háza állt, egy márványtábla és öt gesztenyefa emlékeztet az áldozatokra. A Deutschlandfunk, Németország Hangja rádióállomás évfordulós műsort sugárzott a tragikus eseményről. A riporter, Murat Koyuncu szóra bírta Mevlüde asszonyt is. „Nagyon nehéz megszólalnom – mondta a megszólított –, 25 év telt el, de mintha ma is 1993-ban élnék. A fájdalmam nem változott, úgy érzem, mintha egy audiokazetta lenne bennem, amely mindig újra meg újra elölről lejátszaná ugyanazt: állandóan fülembe csengenek gyermekeim sikolyai, segélykiáltásai. Nem kívánom senkinek, amit át kellett élnem. Nem könnyű…”

            Az évforduló napján rendezett emlékünnepségen Armin Laschet észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök meghívására részt vett Mevlüt Çavuşoğlu külügyminiszter is. Jelen volt Angela Merkel kancellár és az áldozatok hozzátartozói. A török diplomácia vezetője hangsúlyozta a német–török együttműködés fontosságát a bevándorlók integrációja szempontjából, egyben köszönetet mondott a német kormányfőnek a rasszizmus ellen intézményi szinten folytatott küzdelméhez. Törökország kész megadni ehhez minden segítséget – jelentette ki.

Flesch István – Türkinfo

2018. július 24.