Fittyet hány a Roszatom az Oroszország elleni szankciókra

A világ egyik legnagyobb atomerőmű-építkezése zajlik idestova négy éve Törökország délkeleti régiójában. Az Akkuyu-projektben a Ganz energetikai gépgyártó vállalata által gyártott speciális szivattyúrendszeren keresztül Magyarország is érdekelt. Megnéztük a helyszínen a Roszatom által menedzselt gigantikus építkezést, amely a jelek szerint immunis az Oroszország elleni szankciókra.
Az isztambuli repülőtér várójában még felirat fogadja az utast: „nehogy levegye az arcmaszkját!” Szerencsére már egy hónappal idejétmúlt a figyelmeztetés, június elseje óta mindenféle korlátozás, oltási dokumentumok bemutatása nélkül tehetjük be a lábunkat Törökországba. Abba az országba, amely ez idő szerint még egyike azon kis számú európai országnak, amely nem rendelkezik működő atomerőművel. De már 2017. december 10. óta lázas munka folyik az Akkuyu Nukleáris Erőmű építési helyszínén, a Mersin és Antalya között épülő autópálya nagyjából felezőpontjánál, Büyükeceli nagyközség (kisváros?) tőszomszédságában.

Épít, üzemeltet, birtokol – és még el is takarít
Ide tart kis csapatunk az erőművet építő orosz állami mamutcég, a Roszatom, az Oroszországi Föderáció atomenergetikai iparágát összefogó és felügyelő állami atomenergetikai konszern szervezésében. Az Akkuyu felépítése a maga nemében úttörő vállalkozás; ez lesz a földkerekség első BOO (Build, Own, Operate) konstrukcióban létesített atomerőműve, a melynek a felépítése, a tulajdonlása és a működtetése, sőt, majdan – a 60+20 éves garantált üzemidő lejártával – a leszerelése és a táj eredeti állapotának, arculatának a visszaállítása is a Roszatom kompetenciája, de még inkább felelőssége. Hogy ez – a 20 milliárd dollár értékű beruházás – vajon miért éri meg az orosz vállalatnak, idővel arra is kitérünk.

De egyelőre még az isztambuli reptéren múlatjuk az időt, várva a beszállásra a Pegasus adanai járatára. De egyszer minden várakozás véget ér, repülünk Törökország délkeleti sarka felé, a történelmi Kilikiába, azaz Kis-Örményországba. Az adanai reptér (Adana Havalimani) fotocellás ajtaján kilépve letaglóz a trópusi hőség – bár most Budapesten sem kellemesebb az idő –, beszállunk a légkondicionált autóbuszunkba, és elmegyünk egy közeli étterembe, mert már későre jár, megéheztünk. Az egyszerű útszéli étkezde a páratlan ízvilágú török konyha csúcstermékeivel fogad, a faszénen sült bárányborda zamata szavakkal visszaadhatatlan – ezután vágunk neki a háromórás, végső autóbuszútnak Büyükeceli, a célállomásunk felé.

Hajnali negyed kettőre jár, mire becsekkolunk a vízparti Marpessa Hotelbe. Az ágyon boríték fogad, benne – mielőtt a megvesztegetés fennforgásának gyanúja ébredne az olvasóban – magyar nyelvű nyomtatott, nevemre szóló üdvözlőlevél, Anasztaszija Zotyejeva, az Akkuyu Atomerőmű vezérigazgatónője aláírásával.

Folytatás

Forrás: index.hu