Fethiye, az egyik török ékszerdoboz

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy rövidebb időt most ebben a városban töltünk, és nagyon közel került a szívemhez.

Ha Törökországot egy téglalapként képzeljük el, akkor Fethiye pont a bal alsó sarokban helyezkedik el, valahol az Égei- és a Földközi-tenger találkozásánál.

A helyiek és az itt megforduló turisták szerint a vidék egy igazi ékszerdoboz. A kisebb-nagyobb öblökkel cakkozott tengerpart, a türkizkék víz, a kis szigetek és a parttal párhuzamosan húzódó Toros-hegység időnként hósipkás láncolata varázslatos adottságokkal ruházta fel a térséget.

A régió első települését itt alapították az i.e. 5. században, Telmessos néven. Telmessos fontos települése volt Líkiának, ennek az i.e. 13. században már létező, önálló földrajzi és politikai egységnek. A városi legenda szerint Apollón görög isten reménytelenül beleszeretett Agenor király legkisebb lányába. Kutyává változtatta magát, és a szégyenlős lány kegyeibe férkőzött. Miután visszanyerte eredeti alakját, összeházasodtak, és fiukat Telmessosnak keresztelték el. Amikor Apollón várost alapított itt, a fia után Telmessosnak nevezete el. Később, a Római Birodalom, majd a Bizánci Birodalom fennállása alatt a település fontos kulturális központtá vált.

A várost a prófécia központjának is tartották, mert egy Telmessos-i jós álomfejtésének köszönhetően Nagy Sándor egy alkalommal megmenekült az emberei árulásának végzetes következményeitől.

Grandiózus látványt nyújtanak a város feletti sziklába vájt kősírok, amelyek Amyntas uralkodó idején készültek i.e. 350 körül. A líkiai civilizáció öröksége egyben a város jelképe is, hosszú kőlépcsők vezetnek az óriási ión stílusban épült templomhoz. Onnan fentről pazar kilátás nyílik a városra.

Fethiye mai nevét egyébként 1934-ben kapta Fethi Bey, a török függetlenségi háborúban mártírhalált halt pilóta után.

Úgy hallottam, hogy Fethiyét különleges adottságai miatt már sok nemzetközi magazin és internetes oldal is beválasztotta a világon fellelhető legszebb turisztikai desztinációi közé. Mindezt bizonyítja, hogy a téli 75 ezer körüli lakosságszám a nyári turista szezonban akár 250 ezerre is felduzzadhat, rengeteg üdülőövezet várja a nyaralókat. Azt hinné az ember, hogy az a város, amely ilyen mértékben épít a turizmusra, feláldozza az egyediségét és a turisták igényeinek megfelelően önmaga is átalakul. Fethiye esetében szerencsére ez nem így van.

Bár nyáron nagy a forgalom és a tömeg, mégis lehet érezni az igazi törökös és “fethiyei” atmoszférát. Tény, hogy sok minden változott az elmúlt évtizedekben, a helyiek mégis imádnak itt élni. Akivel beszéltem, szinte mindenki ugyanazt emelte ki előnyként: a város gyönyörű és békés. Említettem már korábban a török tanfolyamos bejegyzésnél, hogy nagyon sok külföldi – főleg brit – települt át ide. Vannak egészen “elbritesedett” városrészek, saját programokat szerveznek, szórakozóhelyeket és éttermeket nyitottak. Érdekes a városról olvasgatni egy brit pár szemén keresztül, akik hét évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy ezt a települést választják új otthonuknak.

Fethiye turizmusban betöltött szerepe csak az utóbbi 30 évben vált ilyen jelentőssé, azelőtt a lakosság nagy része a mezőgazdaságból élt. Ez most sincs másként, a zöldség- és gyümölcstermesztés a mai napig jelentős bevételi forrás. A hegyekből leereszkedve a település körüli terület olyan, mint egy üvegház és fóliasátor tenger, mellettük pedig óriási citrus ligetek. A hegyek közelsége azt eredményezi, hogy a várost körülvevő sík vidéken a mediterrán éghajlatot kedvelő növények élnek meg, míg felfelé haladva minden más megtermeszthető az almától az őszibarackon át a szilváig. Egész évben minden kapható, télen-nyáron elérhető a friss zöldség és saláta. Ez a fő oka annak, hogy az Égei-tenger partvidékére jellemzően itt is rengeteg nyers zöldségfélét fogyasztanak, és előnyben részesítik az olívaolajjal készített, húsmentes ételeket.

Fethiye valóban egy kis ékszerdoboz, sokat szépet lehetne írni még róla. Íme, egy válogatás a képeimből, talán inkább beszéljenek azok helyettem…

K.Tengeri Dalma – Türkinfo