Férjmegőrző

Ott állt a lány. Meg a fiú is. Meg az anyakönyveztető. És a násznép is. Meg a szűk rokonság. Mind az 500 fő.
És csók! Meg taps. Függöny!

“és boldogan éltek, míg…”

Következik a második rész.

Megint ott a lány. Meg a fiú is. Nincs anyakönyveztető, csak a szűk rokonság. Kitartóan 500 fő. Nem is! Született pár gyerek, más is házasodott, így már 600 felett lennének. De ebből 200 összeveszett a másikkal, így maradt 400.

Torta sincsen, csak mosogatnivaló…

No, aki teheti, az ilyenkor inkább megpróbál elbújni.

A török úriembereket házasság után a feleség nem várt ajándékkal szokta meglepni: a rokonsággal. Nem elég, hogy ott van a sajátja, de most még jött egy egész hajóravaló új is. Ez persze fordítva is igaz: az ifjú feleség fog egyik reggel arra ébredni, hogy egy kisvárosnyi ember vár az ajtó előtt. Ráadásul náluk ott van az anyuka, aki izgul, hogy a kicsi csemetéje vajon kap-e enni…

De nem feltétlenül kell, hogy eljöjjön a teljes rokonság. Pár családtag érkezése már elegendő lehet ahhoz, hogy a férfi, ki birodalmakat legyőző oszmán család leszármazottja, és ki csatában nem hátrál meg, menekülőre fogja. Majd pedig valami közeli helyen kössön ki: pl. a sarki fűszeresnél.

Egyes történészek szerint magának az Oszmán Birodalomnak a gyors felemelkedése is e miatt történt. Amikor a szultán besokallt a háremben zajló események miatt, összeszedte az utcán rekedt férjeket, akik anyósuk hazamenetélere vártak, majd elmentek háborúba. Ott mégiscsak több esélyük volt a sikerélményre.

A cikk folytatása >>>

isztambul.info