Élete harccal telt: harcolt a társadalmi előítéletekkel és könyveinek kiadóival. Úgy harcolt, hogy eközben nem adta fel elveit, és irodalmi alkotásainak sajátosságait.
Leyla Erbil írónő 1931. január 12-én született Isztambulban, és 2013-ban hunyt el 82 évesen.
Gimnazista éveiben adta ki első verseit vidéki lapokban. Az Isztambul Egyetemen tanult, de első házasságkötése miatt félbeszakította tanulmányait, majd az angol irodalom szakon tanított. Rövidéletű házasságát követően visszatért tanulmányaihoz.
1956-ben került kiadásra első meséje Uğraşsız (Foglalkozás nélküli) címen a Seçilmiş Hikâyeler Dergisi (Válogatott Mesék Magazinja) című kiadványban. Ettől kezdve írásai számtalan magazinban, lapban jelentek meg. Első teljes novelláskötetét 1960-ban adták ki. Összesen három novelláskötete, 1971-2013 között hét regénye, illetve további három gyűjteményeskötete jelent meg. Könyveit német, francia, angol és orosz nyelvre is lefordították.
Új nézőpontot, sőt új szókincset hoztak írásai, melyek nem függtek semmilyen őt megelőző stílustól. Egészen a kezdetektől a vallás, az iskola, a család, a társadalom és társadalmi ideológiák tabujai ellen küzdött. Fő gondolatainak forrása Marx és Freud volt.1970-től a Török Művészek Szövetségének tagja, 1974-től a Török Írók Uniójának alapító, és a PEN Írók Egyesületének tagja. 1961-től a Török Munkáspárt tagja.
2002-ben a PEN első török írónőként Nobel-díjra terjesztette fel ezzel az ajánlással: „A török nyelv és irodalom szuverenitása, ugyanakkor az emberek, az élet és a világ problémáihoz való szellemi hozzáállása miatt.”
Könyvrészletet olvashatunk tőle a Türkinfo egy korábbi, a török feminista írónőkről szóló cikkében.
Egy másik könyvéből (Mektup Aşkları – 1988) pedig részletet hallgathatunk meg ebben a videóban, ráadásul kicsit utazgathatunk a Yedigöller nemzeti parkban Bolu országrészben.
Erdem Éva – Türkinfo