Emlékkő avatás a Romlottvárnál

Felavatták a MOL Nyrt. támogatásával készült emlékkövet a Szentgyörgyvári hegyen található egykori erődítményhez vezető úton, a Romlottvárnál. A turisztikai célú tájékoztatásra szolgáló emléktáblán olvasható, hogy az egykori Botszentgyörgy várát, az itteni dombon egykor állott várkastélyt a Both-testvérek, János és András építtették 1481-ben. Az 1550-es években a török veszély miatt megerősítették. Őrsége 1566-ban és 1575-ben a török támadást visszaverte. A várat 1577-ben császári rendeletre felrobbantották. A romokat később a nép Romlottvárnak nevezte el.

Az ünnepség helyszínén elsőként Deák-Varga Dénes, a Romlottvár Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte a megjelent közönséget. Avatóbeszédében Cseresnyés Péter polgármester felhívta a figyelmet arra, hogy ez az ünnepélyes pillanat nemcsak a lokálpatriótáknak, hanem remélhetőleg a későbbiekben, néhány évtized múlva az egész városnak jelenthet sokat, hiszen az alapítvány komoly tervekkel rendelkezik, melynek végcélja; több legyen egy turista látványosságnál a volt vár.

– Legendáktól övezett helyen állunk, amit az itt élők időtlen idők óta Romlottvárnak neveznek – kezdte Cseresnyés Péter polgármester, majd az egyik, korábban szájról szájra járt történettel folytatta beszédét: ez a hely egy boszniai basa, Küszük Hasszán nyaralója volt. A várkastélyban a basa rablott kincseit és foglyait őriztette. Zrínyi azonban egy alkalommal meglepte a várat, elfoglalta azt, az épületeket felgyújtatta és kiszabadította a foglyokat. Amikor a basa legközelebb erre járt, és megpillantotta a pusztulás nyomait, bánatában holtan fordult le a lováról.

Eddig szól a legenda, a valóság azonban az, hogy Both János 1480-ban kért engedélyt Mátyás királytól somogyi-zalai birtokán várkastély építésére.

1481-ben hozzá is láttak a munkához, és az adatok szerint 1506-ban használatba is vették. A várnagya Vidi Kis Mihály volt. A várról 1538-ból maradt fenn egy részletes leírás, amely szerint jellegzetes főúri rezidencia volt. A török rablóportyák miatt palánkfallal és sáncárokkal erősítették meg, és 1566-ban, Szigetvár eleste után, Both Gáspár vezetésével a vár visszavert egy török támadást. Két évvel később Kanizsa várát csere útján a király birtokba vette, és ekkortájt kerülhetett Szentgyörgy vára is királyi kézbe. 1574-ben már királyi zsoldon lévő őrség állomásozott itt, és a történelemkönyvek tanúsága szerint a vár és védői 1575-ben újabb török támadást vertek vissza. 1577-ben az Udvari Haditanács által kialakított új védelmi koncepció jegyében felépítették a szentmiklósi palánkvárat, a szentgyörgyi várat viszont ezután felrobbantották.

A romokat nem használták a továbbiakban, viszont különböző, alaptalan legendák szövődtek köré – török háremről és pálos kolostorról. Ez utóbbiról Halis István, Nagykanizsa helytörténetírásának talán legismertebb képviselője is írt egyik munkájában.

„A város határa mellett, a mostani Szentgyörgyvári szőlőhegy területén állott a Szent Péter egyházának nevezett pálos kolostor. Az épületekből még látható itt-ott szétszórva néhány ezer tégladarab, melyet a nép el nem hordott építkezésekre, vagy össze nem tört kincsek keresése közben. A néphagyomány szerint a föllázadt köznép dúlta szét a kolostort és öldöste le a barátokat, mert az úri rendből való szerzetesek tűrhetetlenül sanyargatták a környéket, nőket raboltak, s vadászatban, rablásban és tivornyákban töltötték egész életüket. A zárda helyét a nép Romladék néven ismeri.”

Nos, e történet sem igaz – hangsúlyozta a polgármester, hiszen a mai Pogányszentpéter határában egykor állt pálos kolostort azonosítja erre a helyre.

A vár történetének ismertetése során Cseresnyés Péter utalt az 1969-ben kezdődő ásatásokra, melyet Müller Róbert kezdett el, majd Horváth László és Vándor László vallatta a romokat. 1976-ban feltárták a nyugati szárny területét, majd 1989-1990-ben a castellumot és a falak egy részét konzerválták.

Később Cseke Ferenc tanár és a Városvédő Egyesület életre hívta a ma is működő alapítványt. Ez a civil szervezet azon munkálkodik, hogy a műemléki védettséget élvező romok méltó módon őrizzék és hirdessék a vár, és ezzel együtt Kanizsa dicsőségét.

Végezetül a polgármester említést tett arról is, hogy a közelmúltban civilek és önkéntesek kitakarították, rendbe tették a területet, az emlékkő avatással pedig remélhetően örök mementót állítunk a városunk egyik fontos jelképének, az egykori Romlottvárnak, hisz ahogyan az internetes blogokból, bejegyzésekből kiderül, sokan emiatt érkeznek ide, hiszen kíváncsiak a múltunk egy aprócska darabjára.

Az avatóbeszédet követően Deák-Varga Dénes és Cseresnyés Péter emléklapot és a vár történetét bemutató kiadványt adott át mindazoknak, akik a terület rendbetételénél közreműködtek, és hozzájárultak az emlékkő elkészítéséhez. Végül Dr. Vándor László régész, történész, nyugalmazott múzeumigazgató kíséretében megtekintették az építészeti unikumként ismert 23 méter mély várkutat és a feltárt romokat.

Bakonyi Erzsébet

2012-04-16

http://kanizsaujsag.hu