Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban: Halakról és a tenger gyümölcseiről 1555-ben

Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban

Halakról és a tenger gyümölcseiről 1555-ben

Miközben 1555 elején Ogier Ghiselin de Busbecq, I. Ferdinánd követeként arra vár Konstantinápolyban, hogy találkozhasson Szulejmán szultánnal, körbenéz a városban, ismerkedik annak szokásaival és gasztronómiájával is. Az alábbiakban latin nyelvű Török leveleiből olvashatunk újabb érdekességeket.

Busbecq 1554-1555-ös konstantinápolyi követjárását feldolgozó sorozatunk előző részében arról olvashattunk, milyennek is látta 1555 elején a követ a Hagia Sophiát, ill. láthattuk, miként írt az Oszmán Birodalom fővárosának földrajzi elhelyezkedéséről. Ez utóbbi során – szokása szerint – a szerző, amikor korának jelenéről ír, nem mulasztja el mondandóját ókori szerzők műveivel alátámasztani. Írásának ilyen jellegét az alábbiakban is megfigyelhetjük akkor, amikor Busbecq a várost körülvevő vizek halban való gazdagságáról ír.

Sztrabón után szabadon

Míg Bécsből Konstantinápolyba tart, Busbecq 1554-1555 folyamán emlékirataiban több helyen is szól a helyi gasztronómia érdekességeiről. Miközben a Balkánon utazik át, ír az árpa előnyeiről, de a mai Bulgária területén járva megemlékezik a pogácsáról (melyet ő latinul fugacia néven emleget), ill. Konstantinápoly határába érve ír még a bőséges halételekről, melyeket szerencséje volt megkóstolni. Miközben ilyenekről is ír, gyakorta ókori szerzők műveit idézi, akik már tettek említést hasonló megfigyelésekről. Az alábbi részletben Busbecq – immár Konstantinápolyban – figyelmét ismét a halászat, ill. a tenger gyümölcseinek fogyasztásával kapcsolatos kérdések felé fordítja.

„A tenger mindenhol tele van hallal, melyek vagy az Azovi- és Fekete-tengerből jönnek lefelé a Boszporuszon és a Márvány-tengeren át az Égei- vagy a Földközi-tengerbe, vagy innen térnek vissza magába a Fekete-tengerbe, ahogy az a halak szokása, olyan rajokban és sűrűségben, hogy olykor akár kézzel is meg lehet őket fogni. Így hát e helyen gyakran fognak makrélát, tonhalat, tengeri pérhalat, keszeget és kardhalat.”

Busbecq fentebb idézett bekezdésében szintén nem tagadja meg önmagát, s amikor arról ír, hogy az isztamul körüli tengeri vizekben oly bőséggel élnek halak, hogy azokat akár kézzel is meg lehet fogni, ismét csak antik szerzőkre utal vissza. Busbecq Konstantinápoly leírásakor már korábban is utalt Sztrabón Geógraphika c. művére; ezúttal is így tesz. Sztrabón az Aranyszarv-öbölről és annak halban való gazdagságáról így ír:

„Ez a szarv a byzantióni falakkal érintkező öböl, mely nyugat felé mintegy 60 stadionnyira terjed és egy szarvasszarvhoz hasonlít; több kisebb öbölre, mintegy ágakra szakad ugyanis szét; az ezekbe került tonhalakat könnyen meg lehet fogni, részint nagy tömegük, részint a sodró áramlás ereje és az öblök szűk volta miatt, úgyhogy kézzel is foghatók. Ez a halfajta a Maiótis mocsaraiban kel ki s amint egy kissé megerősödik, tömegesen özönlik ki a torkolaton és vonul az ázsiai part hosszában Trapezusig és Pharnakeiáig; itt kezdődik az első halászat, de ez nem kiadós, mert még nincs meg a halnak a megfelelő nagysága; amikor már elér Sinópéig, megfelelőbb a halászatra is, meg a besózásra is. Miután pedig elért a Kyaneai szigetekig s azokat el is hagyta, a Khalkédoni hegyfoktól kinyúló fehér szikla annyira megijeszti ezeket az állatokat, hogy azonnal egyenest a túlsó part felé fordulnak, ekkor az ottani áramlás sodrába kerülnek s minthogy a hely természeti adottságai kedveznek annak, hogy az ottani tengerár Byzantion és a mellette fekvő Szarv felé forduljon, természetesen a halak is oda sodródnak s a byzantioniaknak és a római népnek tekintélyes bevételt biztosítanak.”

A halak, úgy tűnik, nem csupán a rómaiakat és bizánciakat, de az oszmán-törököket is bőséges fogással kecsegtették.

S ahogy az fentebb látható, hogy az antik ismereteket ne csupán ismételgesse, hanem bővítse is, meg kell jegyezni, hogy Busbecq más, Sztrabónnál nem szereplő halakról is ír (makréla, pérhal stb.).

A tenger egyéb étkeiről

Busbecq a továbbiakban a halászatról és a tenger által nyújtott egyéb étkekről is ír:

„E tevékenységben főként a görögök jeleskednek, semmint a törökök, akik ugyan szintúgy nem utasítják el az asztalukra tett halat, tekintve, hogy azt tisztának vélik. Máshoz nem nyúlnának, inkább a halálos méreghez: hogy mellesleg elmondjam, inkább a nyelvüket vagy a fogaikat tépetnék ki, semmint bármit megkóstoljanak, amit tisztátalannak ítélnek, legyen az béka, csiga vagy teknősbéka. A görögök hasonló hiedelmeket osztanak. Háztartásomba felvettem egyszer egy görög vallású fiút szolgáló gyanánt. Más szolgáim soha nem bírták rávenni, hogy a tenger gyümölcseiből egyen. Mígnem egyszer úgy megfőzve és megfűszerezve tettek elé egy adagot, hogy ő valami más halnak hitte azokat, és mohón befalta.  De amikor a többiek nevetéséből és gúnyolódásából, valamint az elébe dobott bizonyítékokból rájött arra, hogy rászedték, elmondani sem lehet, mennyire felizgatta magát. Bevette magát szobájába, és vég nélküli hányásba, siránkozásba és önsanyargatásába kezdett. 

Közel két havi fizetése elegendő csupán azoknak, akik e bűnt elkövették, hogy bocsánatot nyerjenek. A görög papoknak ugyanis az a szokása, hogy a bűnöknek nagysága és neme szerint azoknak, kik bűneiket bevallják, több vagy kevesebb árat szabnak, ám bűnbocsánatot nem nyernek, míg a rájuk kirótt összeget meg nem fizetik.”

Ez az érdekes kis intermezzo mintegy átvezetésül szolgál ahhoz, hogy Busbecq a továbbiakban ismét inkább a városról és környékéről írjon. Mivel írását levélként fogalmazza meg gyerekkori barátjának és későbbi kollégájának, Nicholas Michault-nak, az alábbi részletben ismét csak hozzá intézi szavait. A folytatásban erről olvashatunk.

Felhasznált források:

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció. Gondolat, Budapest, 1981

Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán. Gondolat, Budapest, 1974

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748

Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990

Sztrabón: Geógraphika

Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005

Képek forrása: wikimedia.org

Horváth Krisztián – Türkinfo