Egy modern középkori költő – Yunus Emre

Derviskolostorok lakójaként élte le életét Yunus Emre is, akinek születése és halála helyéről, idejéről és életének körülményeiről csak hézagos ismereteink vannak, s ezek javarészt az alakja körül kialakult legendákból származnak. Írástudó, művelt ember lehetett, felvértezve a korabeli arab-perzsa irodalom ismeretével, de otthonos volt az egyszerű nép hiedelemvilágában is. A kor szokásainak megfelelően kolostorából hosszú térítő utakra indult, s eközben tanúja lehetett annak a mérhetetlen szenvedésnek, amit a mongol hódítás hazájának okozott. Költői életműve, amelyet csak az utókor gyűjtött kötetbe, a török irodalom három fő irányának – a népköltészetnek, az arab-perzsa hagyományokat ápoló dívánköltészetnek és a máig is élő, úgynevezett lantos-költészetnek – a metszéspontjában áll. Igazi jelentőségét azonban verseinek mondanivalója adja meg: embertársainak határtalan szeretete és tisztelete, Istenbe vetett bizodalma, melyet a szerelmi költészet fordulatait alkalmazva juttat kifejezésre, gondolatainak filozófiai mélysége, mely Dantééval vetekszik. Napjainkban, amikor az iszlámon belüli vallásháborúk korát éljük, különös jelentősége van Yunus Emre sorainak: „Szeressünk, szerettessünk/hiszen a világ és ember/egyként múlandó.”

A török irodalomtudomány 356 verset tulajdonít Yunus Emrének, ezekből egy szerény válogatást magyarra fordítva 1993-ban Tasnádi Edit adott közre az UNESCO által l991-ben meghirdetett Nemzetközi Yunus Emre Emlékév alkalmából. A kis kötet, amely a Magyar-Török Baráti Társaság gondozásában jelent meg, mára már kaphatatlan, ám a költő nevét viselő Budapesti Török Kulturális Központ, a „Yunus Emre Enstitüsü” 2. változatlan kiadásban elérhetővé tette az érdeklődők számára.

A teljes cikk>>>

konyv7.hu