Dübörgő Anatólia

Orhan Pamuk kitálalt. A Nobel-díjas török író új regénye bemutatóját is felhasználta rá, hogy figyelmeztessen: a félelem légköre uralkodik országa sajtójában, sorra elbocsátanak újságírókat, még kormánypártiakat is. Mindez, a bírálatot is beleértve egyelőre belefér a török demokráciába.

Pamuk-óriásplakát néz le a „járókelőtörpékre” az isztambuli főutcán, az ottani könyvesbolt kirakatát elborítják regényének példányai, és az iszlamista kormánypárt (AKP) vidéki erősségének számító Konya szállodájában is a CNN Türkön nyilatkozó Pamukot nézik a vacsorázók. Az is feltűnést keltett ottjártunkkor, ahogy Erdogan, a kormányfőből államelnökké avanzsált vezető visszadobja Amerikának a demokrácialabdát: nála elképzelhetetlen, mondja, hogy fegyvertelenekre támadjon a rendőr.

Magánbeszélgetésekben akadnak, akik bírálattal illetik, akarnokként minősítik Erdogant és rendszerét. A Törökországban utoljára már bő évtizede járt újságírónak feltűnt, mennyivel nehezebb lett sörhöz jutni, mint az ezredfordulón. Eldugják, a bárpultos kelletlenül hozta végül elő a világiasnak számító Ankarában is. Ez régen nem így volt. Könnyebb lehet itt megcsípni egy építőipari vagy más infrastrukturális beruházást, mint egy hideg italt, mondom a bárpultnál egy kollégának. Ugyanis ez a mai Törökország másik arca: a hihetetlen léptékű fejlesztések, amerre csak nézünk.

Ankarából Konyába saját kivitelezésű gyorsvasúton dübörögtünk 250-nel, de tud állítólag többet is. A körgyűrűről nézve Ankara egyetlen hatalmas építkezésnek látszik, Konyában meg akkora közpark épül, hogy elmondhatják majd a több mint egymilliós város lakói: elmentünk sütögetni százezer barátunkkal… De a legérdekesebb építkezés Erdogan új elnöki palotája. Mi az, hogy ezer szoba? – méltatlankodik ő maga. Több mint 1150, mondja. A törökországi tanulmányúton járt magyar újságírócsoport ekkor éppen az egykori szultáni központokat, a Topkapi-palotát és a Versailles-ra emlékeztető Dolmabahcét tekinti meg…

Elképzelhető-e, hogy Erdoganból Atatürk II, azaz második országalapító lesz? – kérdezem egy világias gondolkodású töröktől. Már a feltételezés is sértő Atatürkre nézve, feleli. A dübörgő Anatólia lerázza magáról a fanyalgókat. Amikor a minden túlzás nélkül világszerepre törő Anadolu Ajansi hírügynökséget keressük fel, kérdésemre, hogyan biztosítják a mottójukban is szereplő pártatlanságot, az illetékes szemrebbenés nélkül kijelenti: hogyan másképp is, mint hogy részvénytársasági formában, nem pedig kormányszócsőként működnek, és statútumuk gondoskodik az elfogulatlanságról. Hacsak úgy nem. A válasz „megnyugtató”, a látogatócsoportnak nincs több kérdése.

2014-12-16
nol.hu