Dobó István a hős egri vár kapitányának ismeretlen élete

Előzmények

Dobó István ízig-vérig a 16. század szülötte. Egyidős azzal a korral, amely
a magyar történelem egyik legsúlyosabb sorsfordulóját hozta magával. A
középkori Európa egyik legjelentősebb birodalmának területi egysége s vele a
független magyar külpolitika lehetősége évszázadokra szertefoszlott. Az ország
középső része másfél évszázadra török uralom alá került, a megmaradt országrész
politizáló erőit pedig megannyi viszály osztotta meg. A romlás genezisét sokan
sokféleképpen magyarázták, abban azonban mindenki egyetért, hogy az 1526-os
esztendő jelentette a fordulópontot. Az oszmánoktól elszenvedett vereségnél is
tragikusabb következménnyel járt az, hogy a mohácsi csata hősi halottjai között
ott volt a fiatal magyar király, II. Lajos is. Helyébe az ország nemeseinek
egyik tábora Habsburg Ferdinándot, a másik pedig Szapolyai Jánost választotta
királyává. A kitört véres háborúban a Sza­polyai-párt 1528 tavaszán kiszorult
az országból. Ekkor János király végzetes döntésre szánta el magát, az
oszmánoktól kért katonai segítséget. Szulejmán szultán szívesen állt új „szövet­ségese”
rendelkezésére. Az oszmánok ettől kezdve részeseivé váltak a magyar
belháborúknak.

Dobó István a mohácsi csata után távol tartotta magát a poli­tikai ügyektől.
Visszavonultan élt a Szapolyai érdekszférába tartozó Ung megyei birtokain.
Bátyja, Ferenc viszont Szapo­lyai lelkes hívei közé tartozott. Annak
kíséretében 1532. június 24-én részt vett Szulejmán szultán pesti fogadásán is,
amikor az másodszor is Magyarországra jött János király megsegíté­sére. Nevével
Lodovico Gritti meggyilkolása kapcsán is találkozunk. A velencei kalandort,
aki a szultáni érdekeket képviselte Magyarországon, s akit János király még
kormányzóvá is kinevezett. 1534 nyarán Medgyes­-nél bekerítették, majd elfogták
és megölték. .Dobó Ferenc által megszerzett pénzt nagyon óhajtotta a király is,
mert a királyi felséget illette meg. Hogyha a király nem halt volna meg,
mindenképpen kicsikarta volna Dobó Ferenctől, s azon felül megfenyítette volna.
De János király nem érte meg Péter napját. Dobó Ferenc visszavonult Ruszkára, s
testvéreivel együtt a frissen szerzett családi vagyon felett őr­ködött.

Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd pártjai között V. Károly
közvetítésével 1538-ban Váradon megegyezés jött létre, amelynek értelmében
Szapolyai halála után Ferdinánd örökölte volna annak országrészét, s ismét egy
korona alatt egyesült volna az ország. Ám az eddig nőtlen öreg Szapolyai János
hamarosan megházasodott. A lengyel király húszéves lányát, Jagelló Izabellát
vezette oltárhoz, aki 1540. július 7-én fiúgyermekkel – II. Jánossal, János
Zsigmonddal – ajándékozta meg. Nem sokkal ezután meghalt János király. Az
özvegy királyné és tanácsadói a csecsemőt királlyá koronáz­ták, s ezzel
felrúgták a váradi egyezményt. Habsburg Ferdi­nánd természetesen hadat indított
ellenük. Izabella királyné és tanácsadói a törökökhöz fordultak segítségért. A
Buda alá érkező szultán tanulságos leckét adott török-barátságból.

Az ő kezükből ragadta el az ország fővárosát, Budát, s csatolta
birodalmához. Izabellának, az özvegy királynénak és a csecsemő János
Zsigmondnak a Tiszántúlt és az erdélyi vajdaságot rendelte országrészül.
Ezzel hosszú időre, három részre szakadt Szent István állama.

A magyar kálvária beteljesedése azáltal következett be, hogy (bizonyos
áthagyományozott politikai reflexek és a kényszerhelyzet következtében) a
széthulló ország megmentése érdekében két, egymással szöges ellentétben álló
elképzelés született. Az ország nyugati és északi vidékeire visszaszoruló
Habsburg vagy királyi Magyarország elutasított bármilyen együttműködést a
törökökkel. Véres háborúkban ki is vívta magának a „kereszténység
védőpajzsa” hangzatos, megtisztelő címet. A Szapolyai-hagyományokból
kinövő erdélyi fejede­lemség pedig a politikai kényszerhelyzet szabályainak
megfe­lelően oszmán vazallus lett. Mindig voltak azonban olyan poli­tikai erők
Erdélyben is, amelyek a sztambuli kötelék alóli sza­badulást akarták; csakhogy
a Habsburgok képtelenek voltak ehhez elegendő haderőt biztosítani, s a két
országrészt újból egyesíteni. Ennek következtében a moldvai és a havasalföldi
vajdák által sakkban tartott erdélyiek könnyen hajlottak a visszatáncolásra.
Jobb a töröknek önként alávetni magunkat, mint a szultán meghódítottá, válni
vallották sokan. Rit­kán is volt béke a királyi Magyarország és Erdély között.
Határviták, árulások, nagyhatalmi érdekek okoztak újabb és újabb háborúkat.
Gyakori török fogság, sok rejtélyes szökés, harc, háború és halál jellemezte
ezt a kort. Szinte nem volt az országnak olyan szöglete, ahol ne lett volna
valamiféle katonaság. A városok nyugalmát és a békés paraszti munkát mindenütt
fegyvercsör­gés s a vele együtt járó hatalmaskodás és erőszak zavarta meg. A
magyar végvári kapitányok éppen úgy raboltak és fosztogat­tak, ha érdekük úgy
kívánta.

A Dobó testvérek: Ferenc, István és Domokos is ízig-vérig e kor gyermekei
voltak. Kivették részüket a törökök elleni harcokból, Domokos a török fogságot
is meg­járta. Gondosan építették szerednyei várukat. Híres borkeres­kedők
voltak, akik megannyi hordó szerednyei bort szállítot­tak Lengyelországba. Ha a
helyzet úgy kívánta, kegyetlenül elbántak szomszédikkal. Mindent megtettek
annak érdekében, hogy újabb birtokokat szerezzenek. Dobó Istvánt kortársai
pénzsóvár, „fukar” embernek tartották.

Az egri várkapitány

A belháborúk és a véget nem érő hatalmaskodások közepette a török veszély
egyre kézzelfoghatóbbá vált egész Magyaror­szágon. 1542 nyarán a birodalmi
hadak még Pestet sem tudták visszafoglalni, megtorlásul a szultán 1543-ban
újabb hadjá­ratot indított Magyarország ellen. A győzedelmes oszmán hadaknak
sikerült a Duna vonala mellett egy széles sávot meg­hódítaniuk, s így az
uralmuk alatt lévő területek már a Szerém­ségtől Esztergomig nyúltak. Kezükben
volt több kelet-dunán­túli vár, így Pécs, Szekszárd, majd Székesfehérvár is. A
követ­kező évben a hódoltsági terület mind kelet, mind nyugat felé tovább
szélesedett. Nyugaton az oszmánok már elérték a Bala­tont, Keleten pedig
elesett Nógrád és Hatvan. Ezzel megnyíl­tak az utak a felvidéki hegyek és a
Tisza felső folyása felé. Hozzá kellett fogni Felső-Magyarország védelmének
megszer­vezéséhez. Az látszott a legcélszerűbbnek, ha az egri várat erő­sítik
meg. Egyrészt azért, mert a korábbi erődítési munkálatok következtében eddig is
a környék legerősebb vára, másrészt, mert a felvidéki hadműveletek stratégiai
kulcspontja volt. A Tisza melléki nemesek jól tudták ezt. Az egri vár megerősí­téséről
1544. július 6-án Sajószentpéteren gyűlést rendeztek. Itt kötelezték magukat,
hogy az egri püspökség egyházi ti­zedeinek beszedési jogát – melyet korábban
lefoglaltak – visszaadják a királynak, hogy a befolyt pénzből-a király a várat
megerősíttethesse. A pénz beszedésével az uralkodó Dobó Ist­vánt bízta meg.

Dobó, mivel jól tudta, hogy stratégiailag mennyire fontos Eger, mindent
megtett, hogy a püspökségi jövedelmeket ren­deltetésének megfelelően használja
fel. Megerősítette a fala­kat, új vádműveket építtetett, s a várat igyekezett
korszerű fegyverekkel ellátni Mivel a püspökség területének nagy része már
török uralom alatt volt, Dobó tizedszedői időnként össze­csaptak a törökkel. A
budai pasa gyakran panaszkodott is a várkapitányra és embereire. Dobó azt is
nagyon jól tudta, hogy Eger védhetősége érdekében az Alföldön is több straté­giai
pontot meg kell erősíteni, főként a Tisza-vidéket őrző Szolnokot. A törökök
állandó tiltakozásai közepette 1550 nya­rán el is kezdődött Szolnokon egy új
vár építése a korábbi föld­vár helyén. Élére Salm Miklós gróf Zay Ferencet és
Balassa Jánost rendelte várnagyul.

A védőmunkálatok közben ismerkedett meg Dobó Sulyok Balázs királyi
főkamarással és leányával, Sulyok Sárával, akit a már nem éppen fiatal – több
mint negyvenéves – egri kapi­tány 1550, október 10-én feleségül vett. A
házasság értelmi szerzője Dobó István öccse, lehetett.

A Sulyok lányok nemcsak jól mentek férjhez, hanem a három nagy hatalmú
nemesi család közti szálakat is szorosra fűzték. A szolnoki várépítés idején
gyakran időzött Balassa János Egerben, egy időben ő volt a szolnoki vár
parancsnoka. Az erdélyiekhez húzó sógoruk, Bocskai György révén pedig a
Balassák és a Dobók állandó kapcsolatban álltak Fráter György és Izabella
királyné környezetével.

A meglett korú Dobó István és a fiatal Sulyok Sára házassá­gából két gyermek
született: egy leány, Dobó Krisztina, kinek kegyeiért később sokan versengtek a
Felvidéken, s aki végül unokatestvére, Balassi Bálint felesége lett; s egy fiú,
az örökö­sök nélkül elhunyt Dobó Ferenc.

1552 szeptember 9 és október 18 között zajlott az Eger várának ostroma

Az egri diadal nagy fontosságú esemény volt a 16. századi Magyarországon,
amely addig csak vereségeket tudott elköny­velni. A kétezres védősereg győzelme
ismét önbizalmat adott a reményt vesztett magyarságnak. A történteket –
melyekben kiemelkedő szerep jutott Dobó Istvánnak-Tinódi Sebestyén, a kor jeles
énekmondója, már pár hónappal az ostrom után versbe foglalta. Távol állt tőle
minden túlzó dicséret, a szerep­lők isteni tulajdonságokkal való felruházása.
Dobó István sem vált lantján hérosszá, csak egy volt az egri vitézek közül.
Tinódi a történeti húségre törekedett. Szinte minden sora hiteles forrás. Már
régen beigazolódott, hogy eseményleírásait a történészek csak megerősíthetik.

Az egri győzelem azonban nemcsak a magyarságnak, hanem az egész Habsburg
dinasztiának fontos volt. Miközben tőrök csapatok dúlták a Duna-Tisza táját, V.
Károly súlyos vereséget szenvedett II. Henrik francia király és a protestáns
német választófejedelmek csapataitól. Maga a császár is csak nagy nehezen
kerülte el a fogságba esést, maroknyi kíséretével az Alpok úttalan útjain
menekült ellenfelei elől. A protestáns fejedelmek már azt tervezték, hogy a
Habsburgokat leteszik a német-római császári trónról. Ferdinándnak végül is
sikerült fegyverszünetet kötnie a lázadókkal, méghozzá úgy, hogy a protestáns
hadak Móric szász választó vezetésével Magyaror­szágra jöttek és bekapcsolódtak
a törökellenes háborúba. Az egri ostrom idején Győr mellett táboroztak. A
németországi vereségek következtében a Habsburgok tekintélye nagy csor­bát
szenvedett. Ezért az egész dinasztia számára nagy jelentő­ségűvé vált az egri
győzelem.

A török elvonulta után Dobó István azonnal megkezdte a falak kijavítását.
Ehhez azonban nem kapott kellő segítséget. Sem a királytól, sem a felvidéki
megyék gönci gyűlé­sétől. Mindezek után november 25-én várnagytársával, Mek­csey
Istvánnal együtt azzal a kéréssel fordult Ferdinánd király­hoz, hogy mentse fel
őket tisztségük alól. Hiába kérlelte a király nevében Zay Ferenc és Sforza
Pallavicini, Dobó 1553. január 11-én az egri vár kulcsait átadta a királyi biztosoknak,
illetve Mekcsey Istvánnak. Mekcsey még két hónapig, míg gondos­kodtak új
kapitányról, elvállalta a vár ügyeinek intézését.

Egri győzelem után

Dobó István azonban, nem sokáig ülhetett nyugton, mert Ferdinánd király
kinevezte erdélyi vájdának, csakhogy abban a zűrzavaros időben inkább nyűg
volt, mint megtisztelés. 1552. évi hadjárat döntötte el véglegesen az erdélyi
ügyek alakulását. Szulejmán szultán nem volt hajlandó Erdélyről lemondani, és
felszólította az erdélyi rendeket, hívja vissza Izabellát és János Zsigmondot.
A budai pasa segédcsapatai betörtek Erdélybe, ezért az erdélyi rendek
Székelyvásárhelyen, ugyanakkor Sándor moldvai vajda seregei is megindultak a
Kárpátok felé. Dobó István azonban a frissen toborzott csapataival úrrá lett a
helyzeten.

1556 tavaszán lázadás tört ki, a János Zsigmond párti főurak megtámadták a
Habsburg adminisztrációt. A lázadás élére Balassa Menyhért állt. Az erdélyiek a
Felső-Magyarország felé eső várakat is ostrom alá vették. .Dobó helyzete egyre
tarthatatlanabbá vált. Vajdatársa, Kendy Ferenc pedig a háta mögött megegyezett
a lázadókkal. Dobó embereivel a szomosújvári várba vonult, innen kért segélyt
Ferdinándtól. 1556 novemberében szabad elvonulás fejében föladta a várat. Még a
vár elhagyása előtt tudomására jutott, hogy ellenségei el akarják fogni,
nehézséget az is fokozta, hogy felesége vele volt. A rágalmak és hamis eskük
legnagyobb támogatója Kendy Ferenc vajda társa volt. A másik rosszakarójának,
az Izabella királyné és János Zsigmond táborában lévő Perényi Gábort, ha hinni
lehet a korabeli forrásoknak a fogságba került Dobó Domokost átadja a
törököknek 1560-ig a Héttoronyban raboskodott. Dobó István kolozsvári
bebörtönzése azonban a két erdélyi politikusnak Balassa Menyhért és Petrovics
Péter számára nem tűnt hasznosnak, akik elérték, hogy az ügyben bírósági
tárgyalást tartsanak. Dobót bűnösnek találták, s feleségével együtt
visszavitték Szamosújvárra, ahol bebörtönözték. 1557. november 15-én sikerült
megszöknie. A szultán rögtön követett küldött Erdélybe és követelte, hogy
Dobónét és gyermekeit adják ki, de Izabella királyné elfogadta a Dobó család
tagjait, de a szultán kérését nem teljesítette.

Dobó kiszabadulása után személyesen indult Augsburgba az ott tartózkodó
császárhoz, Dobót az udvarban nem marasztalták el, ellenkezőleg, nagy jutalmat
kapott. Az uralkodó neki adta a lévai és a véglesi várat a hozzá tartozó
uradalmakkal, ezen kívül 7000 arany zálogösszeg lefizetése ellenében két
mezővárost juttatott számára.

Dobó István Léván nagy építkezésbe fogott. Biztonságosabbnak érezhette ezt a
várat, mint az erdélyi-Habsburg háború frontvonalába eső Ruszkát és Szerednyét.
Dobó István a sok királyi adománynak igen csak hálás lehetett. 1562 évi
törökellenes harcokból is kivette részét. Kinevezték sógora Balassa János
helyett bányavárosi főkapitánynak, ezt a tisztet 1565-ig viselte, most már az
ország első főurai közé tartozott

Út a kegyvesztés felé

Bár Dobó országos tisztségeket töltött be, évtizedek óta tartó birtokperében
nem tudott számára kedvező döntést kicsikarni, és testvérével az egyik pert el
is vesztették. De már abban az időben is voltak lehetőségek az ügyeket elhúzni,
amivel a Dobó testvérek éltek is. A pereskedés egyik résztvevője Perényi Gábor
elhunyt, mivel nem volt örököse így birtoka a kincstárra szállt. Így most már
Dobónak a kincstárral, vagyis a királlyal került összetűzésbe. Időközben
Ferdinád helyet Miksa került a trónra, aki elhatározta, hogy rendet teremt a
magyarországi birtokain. A kúria bíráinak hozott döntésben sok tekintettben
Dobónak adott igazat, ami a kamarának nem tetszet. Dobó Istvánt letartoztatták
de sikerült megszöknie, és a jó megerősített lévai várába menekült.

Miközben a törökök pusztították hazánkat, a királyi Magyarország és Erdély
határán véres háborúk dúltak. Habsburg és a Szapolyai-ház dinasztikus
szembenállásán kívül az volt a tét hol húzódjon a két ország közötti határ.
Izabella királynő és János Zsigmond kitartottak a számukra kedvezőbb tényleges
helyzet mellett. Ezen a területen élő nemesség hol az egyik hol a másik oldalra
állt. A hírhedt Balassa Menyhért, aki többször is megváltoztatta pártállását.
János Zsigmond a későbbi erdélyi és lengyel királyt, Báthory Zsigmondot Bécsbe
küldte tárgyalni, de ott börtönbe zárták. A belharcok nem várt eredményt hoztak
az agg Szulejmán szultán hadjáratot indított a Habsburgok ellen, vagyis magyar
területek ellen és abban az évben elesett Gyula és Szigetvár is.

Magyar nemesség hangulatáról úgy látszik nem csak a török szultán, tudod, ha
nem a bécsi udvar is. 1569. október 12-én a pozsonyi országgyűlés utolsó napján
Miksa király a nála járt főrendek közül lefogatta Dobó Istvánt, az egri hőst és
sógorát Balassa Jánost, a másik országos hírű vitézt. A történelmünk
legrejtélyesebb históriái közé tartozó, egyesek szerint csak feltételezett,
mások szerint valóban létrejött összeesküvés részleteiről a mai napig keveset
tudunk, alig maradt róla feljegyzés. A történészek számtalan olyan ügyet tártak
fel, amelyekben soha el nem követett bűnökért hurcolták meg az embereket. A
vádirat szerint Bocskai Györgytől indult volna ki a szervezkedés alapgondolata,
aki 1568 tavaszán azért kereste fel Dobó Istvánt, hogy az erdélyiekkel való
titkos levelezés módjáról kioktassa. A vádirat azt is tartalmazza, hogy
szerednyei várában Dobó István Bocskai jelenlétében eskette fel János Zsigmond
hűségére. A vádirat minden értesülésnek helyt adott, sőt még annak is, hogy
Dobó István élénk levelezést folytat János Zsigmonddal. Miksa nem csak hadakat
vezényelt az erdélyi határra, hanem megpróbálta őket Bécsbe csalogatni. Dobó
István régi barátai közül is többen javasolták, hogy személyesen menjen Bécsbe
és tisztázza magát. A magyar nemességnek igen jó kapcsolati voltak
Lengyelországgal. Dobó Istvánnak is megvoltak a kapcsolatai, nem csak
politikai, ha nem üzleti szerepük is volt. Miksa megtiltotta a bor
kereskedelmet Lengyelországgal, ennek egyik oldalon sem örültek, a tilalom
ellenére is megpróbált bort küldeni. Máig igazán fel nem derített terület azt
látszik bizonyítani, hogy Dobó közvetlen kapcsolatot kereset a Lengyel
királlyal. Dobó nagyobb pénzösszeget átjuttatott Lengyelországba. A velencei
követ egy jelentésében az olvasható, hogy 300, 000 aranyra taksálható az
átjuttatott összeg. Bécsben igyekeztek a magyarországi rebellisekről minél több
hírt összegyűjteni. Az udvar egyik legfőbb informátorra azonban a kor egyik
jeles szélhámosa Kenderessy István volt, aki maga ajánlotta fel szolgálatait.
Kenderessy, de nem talált megfelelő bizonyítékot akkor Ő maga kreált, he kelet
leveleket hamisított ez a tevékenysége élete során végig kísérte. Kenderessy ha
kelet átment Lengyelországba is, hogy Dobó István oda átküldött pénze után
kutakodjon. A hamisítások leleplezésére Erdélyben került sor, De már csak Dobó
és Balassa letartoztatása után. Erdélyben élő Bocskai György 1570. januárban
elfogadta Kenderessy egyik ügynökét, és arról vallatta, hogy ki árulta be a
magyar főurakat, az ügynök megadta a nevet. Kenderessy nem csak a Dobó –
Balassa összeesküvésben hamisított leveleket és vett részt törvénytelen
konspirációkban. Kapcsolatban állt a budai pasával, akinek éppen úgy
felajánlotta a szolgálatait, mint annak idején Miksának. A hűtlen kalandort
végül elfogták, és börtönbe fejezte be életét.

A kort és politikai helyzetet bemutatva térjünk vissza a letartoztatáshoz. A
rendek szerint, aki János Zsigmonddal összejátszik, az országot végveszélybe a
megmaradt részeket török uralom alá juttatják. A király a főrendeket a királyi
várba hívatta, és a főrendek legnagyobb megdöbbenésére a király letartoztatta
Dobó István és Balassa Jánost, a király bejelentette, hogy bizonyítékai vannak
a két főúr hűtlenségére. Ugyanazon a napon másvalakit is letartoztattak
Pozsonyban Bakfark Bálintot, aki évekig élt Lengyelországban neves lant
művészt. A vádak szerint dalaival sértegette az uralkodót. Akik tudtak a Dobó
és Balassa ellen felmerült gyanúról, azonnal megszakítottak minden erdélyi
kapcsolatot, ezt követően egyikük sem tett olyan lépéseket felső
Magyarországon, mely veszélyezhette volna a Habsburg uralmat.

A Dobó – Balassa összeesküvés története érthetetlen a nemzetközi politikai
események ismerete nélkül. János Zsigmond háborújának terve, s vele együtt a
magyar főurak Dobó István, Balassa János, és Homonnai Gáspár szervezkedésének
sikere a szultán udvari politikai tervein állt vagy bukott. II. Szelim szultán
engedélye nélkül az erdélyiek nem kezdhettek újabb Habsburg ellenes akcióba.
Jól tudták ezt Gyulafehérvárott is. János Zsigmond emberei különösen Szulejmán
szultán embereivel tartottak igen jó kapcsolatot, ezen kívül, követei igen jó
beszélték a török nyelvet is. De Szulajmán a szigetvári hadjárat alatt meghalt,
János Zsigmond emberei abban bíztak az új szultán, folytatja apja külpolitikai
örökségét. De az oszmánoknak ekkora már legalább hat nagyobb fronton kellett
szembenézniük az ellenséggel. A siíta perzsákkal vívták életre halálra menő
harcokat 1555 óta azonban békében éltek Tahmaszp perzsa sahhal. Különösen nagy
szolgálatot tett a sah Szulejmánnak 1562-ben, amikor hosszas tárgyalások után
500,000 arany fejében engedélyezte, hogy a szultán hóhérai meggyilkolják
Perzsiába menekült lázadó fiát. A magyarországi török végvári vonal katonái jól
tudták a legfélelmetesebb fronton teljesítenek szolgálatot, Szelim szultán
atyjával ellentétben belátta hódításai nagy véráldozattal, járnak. A Bécsi udvar
nagy örömére beleegyezett Magyarország ketté (illetőleg három részre)
osztásába. Az oszmánok harmadik fő arcvonala Földközi tenger nyugati medencéje.
A negyedik frontvonal a Földközi tenger keleti medencéjét jelentette, az ötödik
háborús zóna az Indiai óceán felé való terjeszkedés. De szinte ugyanakkora
terjedelembe foglalkozhatnák az oszmán birodalom belső konviktusával is, de a
magyar politikába még a Don torkolatában folyó orosz tatár harcok is
beleszóltak.

Magyarország már akkor is a nagypolitika kereszttűzében állt. V. Károly
Spanyol királytól A francia király európai politikája ( ilyen volt János
Zsigmond francia házassági terve is) és még a kis Velencei hatalom is mind
kénye kedve szerint akart a magyar politikába beleszólni mindig a pillanatnyi
érdek szerint..

De térjünk vissza Dobó István és Balassa János hoz, a fogság alatt a két
főúr szolgáit akarták hamis tanúvallomásra, akik erre nem voltak hajlandók.
Balassa Jánosnak sikerült megszöknie, Miksa Mindent megtett Balassa János
elfogadtatására, de végül sikerült neki Lengyelországba átmenekülnie.

Miksa nem merte vállalni, hogy katonái megsértsék a határt, mert félt a
lengyel rendektől, a másik ok, hogy lengyel trón várományosának tartotta magát.
Más utat választott inkább lefoglaltatta Balassa János magyarországi vagyonát.

Az öreg Dobó nem merte vállalni a szökést, de Balassa János szökése után egy
évig nem fogadhatott látogatót. Egy év elteltével a király hozzájárult Dobó
felesége meglátogassa. Dobó bűnperének tárgyalása egyre jobban húzódott, mert a
vádirat nem volt kellő képen megalapozott.

A politikai fordulat következet be Erdélyben Miksa és János Zsigmond
szerződést írt alá, amelyben megegyeznek mely terület János Zsigmondé. Miksa
bajor hercegnőt ígért János Zsigmondnak, aki nem volt hajlandó hozzámenni az új
vallást felvet János Zsigmondhoz. A fejedelem 1571. március 14-én hirtelen
meghalt. Az erdélyi ügyek nem úgy alakultak ahogyan Miksa szerette volna, de
aduként továbbra is a kezében volt Dobó István, akinek sorsával az új fejedelemnek,
Báthory istvánnak is foglalkozni kellett.

Miksa nem örülhetett Báthory István fejedelemmé választásának, mert 1565-ben
mint János Zsigmond követét a nemzetközi jog durva megsértésével fogságba
vetette. Dobó István fogvatatásával, Báthoryt zsarolni lehetett Bekes aki idáig
János Zsigmond oldalán a Habsburgok ellen lépet fel, most olyan hevesen támadta
Báthory –t és teljesen alávette magát Habsburg Miksának. Bekes 1573 lázadást
robbantott ki. A sikertelen lázadás után a királyi Magyarországra menekült, ahol
megkezdte a szervezkedést a fejedelem ellen.

Időközben egyre gyorsabban változott a magyarországi helyzet is, Miksának
egyre kényelmetlenebb volt a Dobó Balassa ügy, fiát Rudolf főherceget magyar
királlyá akarta koronáztatni. 1571. november 11-ére hívták össze a magyar
országgyűlést. Az országgyűlés gondját viselte a fogságban levő Dobó Istvánnak,
a bujdosó Balassa Jánosnak és Homonnai Gáspárnak.

1572. április közepéig elhúzódó országgyűlésen határozat született arról,
hogy Rudolfot meg kell koronázni. Április 16-án megnyílt a pozsonyi börtön
ajtaja és Dobó István szabadon engedték. Dobó István fia Ferenc, Ferenc
nagybátyja hamarosan el is mentek Bécse, és megköszönték a kegyelmet Nem
sokáig, örülhetett Dobó István a szabadságnak május végén a szerednyei várban
meghalt a pontos időpontot, nem lehet tudni.

1575-ben fia díszes vörös-márvány síremléket állítatott atyjának. Az idők
során többször megrongálódott, a kijavított síremlék fedőlapját 1833 nyarán
Egerbe szállították. Dobó István földi maradványai ma is Ruszkán nyugszanak.
Szerény emléktábla őrzi emlékét.

A nemzet hőse az intrikák és a nagypolitika áldozata lett, a történetírásunk
elhanyagolta a Dobó -Balassa féllé összeesküvést, holott az a fordulópont a
magyar nemesség és a Habsburg ház közötti viszonyban A Habsburg – dinasztia
magyarországi berendezkedése nehéz helyzet elé állította mind a magyar
rendeket, mind magát a monarchiát. A rendek görcsösen ragaszkodtak a magyar
törvényekhez, a magyar államisághoz, saját jogi szuverenitásukhoz. Az uralkodó
pedig azon volt, hogy saját uralmát növelje. Külpolitikáját is a dinasztikus
érdekeinek rendelte alá. Inkább harcolt a nyugati fronton a franciákkal s német
fejedelmekkel, mint a törökkel a Duna völgyében.

Összeállította:

Bacsa Vilmos