Csordás László: A Múlt a Jelen szemüvegén keresztül – A mohácsi csata és az azt követő időszak

Hogyan írjam le az ország 1526 előtti állapotát? Része annak Bakócz Tamás érsek erőfeszítése a pápai trónért, a Dózsa György vezette jobbágyfelkelés zsarnok uraik féktelen elnyomása ellen. De ide tartozik Erdély és Magyarország viszonya is, a Habsburgok és az osztrák hercegségek állandó nyomása, a háttérben pedig a német-római császárság törekszik hegemóniára Európában. Hazai földre tekintve: a magyar királyság Hunyadi Mátyás után, utódai kezén egyre széjjelebb esik, a magyar földesurak elvtelenül keresik a soros uralkodó kegyeit, ugyanakkor egymás ellen fordulnak, miközben a föld népét mérhetetlenül kizsákmányolják. Az 1521-ben trónra került Szulejmán szultán egy ilyen Európa ellen fordulva határozta el, hogy meghódítja Bécset és Nyugat-Európát, meghódoltatja és elfoglalja Rómát.

Hogyan mondjam el a mohácsi csata másfél órás borzalmát a török fiataloknak, akiktől távol áll egy középkori ütközet megítélése harcászati, hadműveleti, hadtörténeti szempontok szerint? Miként ábrázoljam egyszerű szavakkal azt az öldöklést, ami ott történt? Vajon megértik-e hogy ott pusztult a korabeli Magyar Királyság színe-java, az ország uralkodója, zászlósurak, főpapok, főnemesek és közvitézek ezrével? Egyszerre csak megszűnt a magyar uralkodó osztály, vezetés nélkül maradt Magyarország. Szulejmán és serege nyeregben és talpon töltötte az estét, az éjszakát, mert nem hitték, hogy ez az elpusztult sereg volt a magyar haderő.

Amennyit  lehetett, amennyit az angol szókincsem elbírt, elmondtam. Csendben és elgondolkodva hallgatták. Nem volt a szónak vádló ereje, nem is gondoltak bocsánatkérésre. „Long time ago” – mondták.

Hogyan mondjam el nekik, kizökkentve őket a drámai hangulatból, hogy az után a csata után alig három hónappal, és egy hónappal János megkoronázása után, két királya is volt az országnak?  Az egyik Szapolyai János, a másik pedig Ferdinánd, a német-római császár fivére. Az ország maradék nemességének egyik fele János királyhoz, míg a másik Ferdinándhoz húzott. Az új hódító háború, amelyet Ferdinánd tervezett indítani, ott lebegett a megfogyatkozott területű és létszámú Magyar Királyság feje felett. Az ok, azaz az ürügy egy 1515-ben kötött szerződés volt, amit Habsburg-Jagelló szerződésként ismerünk. Tizenöt év állandó háborús fenyegetettség és lázas szövetséges keresés után nem maradt más, mint kérni és elfogadni Szulejmán szultán védelmét.

1541-ben Buda elfoglalása, az ország három részre szakadása, középen a hódoltság területével hosszú időre eldöntötte a korabeli Magyar Királyság sorsát. Ki volt a hibás? Szulejmán szultán? Vagy a Habsburg uralkodók? Vagy talán Zsigmond, a lengyel király?

Hogyan mondjam el a török fiataloknak, hogy a korabeli események megítélésében több szakadás is mutatkozott és mutatkozik ma is? Egyes történészek a korabeli európai és azon belül a magyar eseményeket máig ható tragédiaként foglalják össze; a magyar államiság megdöntéseként tüntetik fel ezt az időszakot, az azt követő évszázadok hányattatásának kiindulópontjaként, a végzetesen rossz politikai döntések okozójaként.