Büyükada – „varázslatos hangulata van…”

…Amikor már elég volt az isztambuli nyüzsgésből, és a Gülhane parkban sem lehetett csendben elmélázni a tömeg miatt, a legjobb megoldásnak az tűnt, ha hajóra szállunk és útra kelünk Büyükadára.  A törökök Adalarnak hívják azt a szigetcsoportot, amit mi úgy ismerünk: „Herceg-szigetek”. A Márvány-tengeren található szigetcsoport kilenc kisebb szigetből áll, melyből kettő teljesen lakatlan. Közülük a legnagyobb Büyükada, azaz a „nagy sziget”, és egyórás hajókázással érhető el Isztambul Kabataş kikötőjéből. A menetrendszerinti járatok óránként indulnak, 12 török líra az oda-vissza út ára.

Isztambulban semmi sem elképzelhetetlen, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a hajóra szálláskor egy menyasszony állt mellettünk a szép fehér ruhájában, oldalán a vőlegényével. 

A sziget egész területéről kitiltották az autós forgalmat, felfedezésére gyalog, kerékpárral vagy lovas hintóval indulhatunk. A kikötőnél hatalmas kavalkád fogadja a látogatókat: minden sarkon ajándékárusok és kávézók. Itt is szinte minden kapható, a parton pedig, igen, ott a Törökországban oly népszerű Mado cukrászda! Kétség sem férhet hozzá, hogy a mai napra „előírt” sütlaçot, azaz sült tejberizst itt fogyasztjuk el.

Előbb azonban fedezzük fel a szigetet! A partot elhagyva láttam, hogy igazi kis ékszerdobozra bukkantunk. Hamarosan megtaláltuk a kis teret, ahol lovas hintók várakoztak az utasokra; nagy kört, illetve kis kört lehetett velük megtenni.

Mi először hintóval mentünk körbe, útközben egyszer álltunk meg, amikor a lovak pihenhettek, mi pedig egy kis piknikező helyen teáztunk. A hintóból kényelmesen és gyorsan szét lehet nézni mindenhol, ám igazán felfedezni gyalogosan kell.

A nagy kör megtétele után sétálni indultam. A dimbes-dombos Isztambulban eltöltött néhány nap után itt már fel sem tűnt a gyaloglás közben megtett szintkülönbség. A sziget legmagasabb pontján a fő látványosság a Szent György kolostor. Ide már csak azért is érdemes felmenni, mert a legenda szerint, ha valamit itt kívánunk, az teljesülni fog.

A sétánk során hatalmas pálmafákban gyönyörködhettünk, a kerteket rózsalugasok és árnyékot adó fák tették még szebbé. A sziget egyetlen örmény katolikus templomát a közelmúltban újították fel. Látható itt egy elhanyagolt, használaton kívüli árvaház is, és az a hivatal is nagyon lepusztult, amely egy 150 éves épületben kapott helyet – az állagmegóvásukra nem sokat fordítanak.

A szigeten szebbnél szebb faház van, ezek mindegyikét fehérre festették. A legtöbbet csodás faragásokkal díszítették, melyek most is pompás látványt nyújtanak. Néhány ház azonban tisztességben megőszült öreg hölgyként áll a szigeten, méltósággal viselve, hogy eljárt felette az idő. Pontosan látni rajtuk, hogy egykor elbűvölő ifjú hölgyek voltak.

Jó itt sétálni, a szemünk alig bírja el azt a sok szépet. Kellemes andalogni a sziget belsejében, betévedni a kis utcákba. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a nyugalom inkább csak most, május elején, egy kellemes hétköznapon élvezhető. A nyári hétvégéken mind a törökök, mind a turisták szívesebben jönnek, olyankor minden zajosabb és zsúfoltabb.

Bármennyire is kicsinek érezzük a helyet, egy nap nem elég, hogy teljesen felfedezzük. Aki teheti, itt is éjszakázhat, hiszen kisebb panziók és egy elegáns szálloda várja a vendégeket. Szerintem egy pár napos isztambuli látogatásba mindenképpen iktassuk be a büyükadai kirándulást, mert varázslatos hangulata van…

Pincér, mindenkinek egy sütlaçot, legyen szíves!

Rékasi Ica – Türkinfo

1 of 14