Biliárdasztalon robbant ki a forradalom a Pilvaxban

Kávé kell a magyarnak

A legenda szerint az első magyar, aki megkóstolta a kávét, I. Apafi Mihály, Erdély fejedelme volt, őt Ali pasa kínálta meg sátrában, a mai Szlovákia területén található Érsekújváron. Hogy ennyire részévé vált mindennapjainknak, az a törököknek köszönhető: több kávéházat is nyitottak az országban, igaz, ezekben a magyarokat leginkább csak dolgoztatták.

A feljegyzések szerint az első célzott szállítmányt egy Bechram nevű török kereskedő hozta Magyarországra 1579-ben – innentől datáljuk a hazai kávékultúrát. Azonban ahhoz, hogy ne csak a törökök élvezzék a koffeint, még sok víznek kellett felforrnia a dzsezvákban: az első, magyaroknak szánt helyet Cavesieder Blasius, azaz Kávéfőző Balázs nyitotta 1714-ben.

Sorra jöttek a követők, az olaszos Belliano, a bécsi mintára berendezett Reschfellner. A diákok körében hamar népszerű lett a kávé: a bor tompít, a finom fekete viszont serkentő. Az egyetem mellett működtek a Philosophushoz és a Két Törökhöz címzett intézmények, míg a jogászok kedvence a Magyar Jurátus volt. A Nagy Kávéház is igazi nevezetesség: ott Csokonai Vitéz Mihály és Virág Benedek pálos szerzetes,
a magyar ódaköltészet mestere volt törzsvendég.

Pilvax, a forradalom bölcsője

Ami ma Petőfi Sándor utca, az régen Úri utca volt. Ott építtetett házat az 1830-as években a nemesi származású lengyel Libasinszky Károly. Mivel jogot kapott a kávé árusítására, ezt rögtön bérbe is adta: az első, aki a földszinten feketét főzött, Privorszky Ferenc volt. A Café Renaissance 1838-ban nyílt meg, és a város egyik legelegánsabb helyének számított: díszburkolat, négy biliárdasztal, gázlámpák, hírlapok jellemezték. A magyar történelem nagy alakjait ábrázoló festményeit a svéd piktor, Mollie Eduárd készítette.

Privorszky csak négy évig vitte a boltot, tőle az oberdöblingi iskolamester fia, az osztrák Pilvax Károly vette át 1842-ben. Mivel egyre több kávéház nyílt a városban, tovább modernizálta, csinosítgatta – többek között új képeket rendelt a svédtől. A korabeli ismertetők szerint nemcsak inni, hanem pár édes falatot enni is lehetett. A kalács- és kuglóffélék mellett már a tortajellegű étkek, sőt a cukorgrillázs is elérhető lehetett – az Akadémiai Kiadó Magyar Néprajz című szakkönyve leírta, hogy a cukor és az ezzel együtt belépő édes sütemények már az 1700-as évek végén megjelentek az úri helyeken.

A teljes cikk>>>

origo.hu