Bábel tornya, avagy a nyelvek összezavarásának mitológiájáról

Bábel tornya, avagy a nyelvek összezavarásának mitológiájáról
Mindannyian ismerjük a kifejezést: „bábeli zűrzavar”. Valószínűleg Bábel tornyának története is ismerős. Kevesebben tudják talán, hogy a nyelvek összezavarásának története az iszlám vallásban is megjelenik, sőt Josephus Flavius is fontosnak érezte, hogy részletesen beszámoljon róla.

A Genezis 11. részének első kilenc versében egy olyan építményről van szó, amelyet a Vízözön után Shinar (a történelmi Babilon) lakói emeltek azért, hogy elérjék a Mennyországot. Lázadás tört ki a metafizika ellen. Hasonlót Prométheusz szervezett a görög mitológiában, amikor egy lassan égő édesköményágban elvitte a tüzet Héliontól, hogy az embereknek ajándékozza.

A Biblia szerint a Vízözön utáni generációk egyesült emberisége keletről érkezett. Úgy döntöttek, hogy városuknak akkora tornya lesz, hogy a „teteje a mennybe nyúl”. Shinar lakói befolyást akartak szerezni maguknak, hogy ne veszítsék el egymást, mint elődeik a Vízözön után. Bábel tornyának építéséig az egész világon egy nyelven beszéltek. Amiért ujjat mertek húzni vele, Jahve (Izrael Istene) azzal büntette Shinar lakóit, hogy összezavarta a nyelvüket — így épp az következett be, amit el akartak kerülni. Mondhatjuk úgy is, hogy megpróbálták elkerülni a sorsukat. Nem sikerült és szétszóródtak a Földön.
Bábel tornyát héberül Migdal Bavel-nek, arabul Burj Babilnak hívják. A „Bábel tornya” kifejezés eredetileg úgy szerepel a Bibliában, mint a „város és a torony”, vagy mint „a város”. A város a Bábel nevet a régi héber szóból kapta: jelentése „összekeverni”. A történetet valószínűleg a magas babilóniai templomtornyok (zikkurátok) ihlették. Írójának szemei előtt a babilóniai Mardukban található nagy zikkurát lebeghetett. Bár a történet háttere mezopotámiai és a szerző valószínűleg ismerte a mezopotámiai építkezési módszereket, annak irodalmában nem találunk hasonló történetet.

A teljes cikk itt olvasható >>