Az írónak nem az a dolga, hogy politikai nyilatkozatokat tegyen

Egy nappal a török választások után mutatta be a Strangeness in My Mind (Idegenség a fejemben) című új regényét Orhan Pamuk Nobel-díjas író San Franciscóban. Pamuk Amerikát második hazájának tekinti. Az év felét New Yorkban tölti, ahol a Columbia Egyetemen tanít. Pamuk, bár sokan faggatták, nem volt hajlandó aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozni a hétfői beszélgetésen.

Új regénye ismételten Isztambulnak állít emléket, vagy ahogyan az amerikai kritikusok megjegyzik a könyv “szerelmi vallomás” a szülővároshoz, amelyet Pamuk a világ legfontosabb metropoliszának tart. A könyv főhőse Mevlut Karatas nappal utcai joghurt-, éjszaka boza- (hagyományos török szeszesital) árus, akinek sorsát négy évtizedig kíséri az író, attól kezdve, hogy 1968-ban 12 évesen Isztambulba költözik. Mevlut azon tűnődik, miért maradt benne örökös idegenségérzet.

A főhős sorsán keresztül követheti az olvasó a város és Törökország átalakulását. De a könyv egy nagy éteri, majd a földönjáró szerelem története is. Pamuk a hétfői könyvbemutatón megjegyezte, hogy ahogy öregszik, sokkal fontosabb számára egy kapcsolat tartóssága, a közös küzdelmek, közös titkok, a partneri kapcsolat, mint a romantikus fellángolás.

Az író Isztambul szakértője, de származása, neveltetése folytán a felső középosztály szemszögéből figyelte eddig a várost. Rengeteg kutatást végzett, interjúkat készített tanítványai segítségével ahhoz, hogy az utcai árusokat és az alsóbb réteget megismerje. Így lett hiteles a közel 600 oldalas mű.

Bár Orhan Pamukot egyesek a mágikus realizmus keleti képviselőjeként tisztelik, és Gabriel García Márquezhez hasonlítják, új regényén sokkal inkább James Joyce Ulyssesének hatása érezhető. Ott Dublin, itt Isztambul a főszereplő. Ugyaakkor a szerző ezzel a művével is tiszteleg a kisember amerikai mestere, John Updike előtt.

A cikk folytatása>>>

valasz.hu