Az Anatóliai törökök temetkezési szokásai II. – I. A halál előjelei

I. A halál előjelei

A népi kultúra számos megfigyelést, hiedelmet és mágikus eljárást ismer arról, hogyan lehet kifürkészni és elodázni a halált. Milyen jelekre kell figyelni amelyek a közeledtére figyelmeztetnek, jóllehet sem a haláljóslások, sem a tiltó és elhárító hiedelmek nem közvetlenül előzik meg a halál bekövetkezését – csupán távoli utalást találunk rá, amely mögött ott lebeg a „talán mégsem igaz” reménye. A szokatlan kozmikus és meteorológiai jelenségek, az állatok különös viselkedése, tárgyakhoz fűződő tilalmak megszegése mind baljós jelnek minősül. A kozmikus és meteorológiai jelenségek közül a nap- és holdfogyatkozások, a csillaghullás, villámcsapás, égzengés az amelyhez a néphit a halál képzetét társítja. Részleges nap- és holdfogyatkozás háborút jósol, teljes fogyatkozás nagy ember (híres ember) halálát jelzi. Ha a Nap és a Hold udvara vörös, nagy veszteség következik, vér fog folyni.

Anatólia számos helyén a csillaghullást a halál baljós jeleként ismerik: az aláhulló csillagot látván azt mondják negyven nap múlva meghal akié volt. Ha idős ember látja „jóra” gondol, sajátjának hiszi és készülődik a másvilágra. Ha fénylő a hullócsillag – akinek a csillagja volt az szerencsés ember, szemmel tartja az isten, a borús időben pislákoló hullócsillag pedig gyenge akaratú, bűnös ember halálát jósolja. Ritka égi jelenségnek számít a meteor. Megjelenése sokak halálát jelzi – más vélekedés szerint nagy reménységű ember születik, vagy neves ember halála jön el, esetleg a haza sorsában következik be jelentős változás, például háború.[5]

A halálra vonatkozó jóslatok olvashatók ki az állatok szokatlan viselkedéséből. A háziállatok közül a kutya, macska, ló, juh, ökör, a baromfiak közül a kakas, tyúk, lúd, a vadállatok közül pedig a nyúl, róka, farkas, sakál, kígyó, a bagoly, varjú és a gólya számít halálhírnöknek.[6] Baljós jelnek tekintik, ha a kutya hosszan, vagy gyakran és keservesen vonyít. Sivasban és Merzifonban azt tartják meghal valaki, ha a kutyavonyítás közben a ház felé vagy az ég felé tartja a fejét. Azrail, a halál angyala kémleli a házat, azért vonyít a házőrző.[7] A lábasjószágok közül az ökör szokatlan viselkedéséből következtetnek a halál közeledtére. Ha hirtelen változás áll be az állat viselkedésében, ha nem ismeri fel a gazdáját, vagy annak közeledésére különös hangot hallat, rossz előjelnek vélik. Kayseriben azt tartják, ha az ökör a beteg háza előtt mellső lábaival kaparja a földet, vagy a kapu előtt elbődíti magát, biztos jele a várt halálnak. A juhok szokatlan viselkedése hasonló megítélés alá esik. Halál hírnöke a ló is, ha kaparja a földet és nyerít, vagy ha beteg ember háza előtt nyerít fel. Kayseriben rossz jelnek számít, ha lefordul, vagy földre esik a ló nyerge. Egyáltalán az állatról leesni – még ha nem is jár sérüléssel – rosszat jelent. Haláljelnek vélik, ha nyúl fut át az utas előtt, vagy megtorpan az ember előtt. Az éjszakai sakálordítás, farkasüvöltés és rókanyüszítés Duraganban közeli halált jelent. Ugyancsak baljós jel ha a denevér röptében ad hangot, vagy vakondtúrást látni a ház körül. Fekete kígyót vagy fehér víziborjút látni Kayseriben rosszat jelent. A szárnyasok közül a lúd jelzi a közeli halált – ha elhullajtja tollát. Rosszat jelent ha a kakas délben, a második ima idején, vagy az esti ima idején, esetleg éjfélkor kukorékolja el magát. (Afyon, Sivas.) A gólyát a néphit többnyire a gyermekáldással hozza összefüggésbe (ha fészekrakáskor a csőrében vörös ronggyal jelenik meg a falu felett, bő gyermekáldás várható) – azonban Sivas környékén ha a csőrében fehér vagy fekete rongyot visz, rossz előjelnek számít.[8] Anatólia-szerte bűbájos madárnak számít a bagoly. Merzifonban, Usakban, Kayseriben, Sivas környékén, Afyonban és Marasban ha a bagoly (baykus) megjelenik a ház körül, még inkább ha a kéményre, tetőre, kerítésre, ablakpárkányra száll és kuvikol a halál biztos jeleként tekintik. Egyetlen kivételt hoz Sedat Veyis Örnek kiváló gyűjtése: „Merzifonban azt mondják, ha bagoly jelenik meg a lakodalmas ház tetején és „güg-güg-göven” (bizalom jelentésú szó) hangon szól, hosszú boldog életet jövendöl.”[9] A bagolyhoz hasonlóan a varjú is halálhírnöknek számít. Sivasban, Çankiriban, Duraganban mondják, ha a kertben, vagy a ház közelében, esetleg a kapuban károg, rossz jel, de minden kétséget kizáróan az, ha ezt a temető felé repülve teszi.[10]

A tárgyak jelzéseiből is baljós jeleket olvashatunk ki. Ha a háztartási eszközök közül bármelyik eltörik vagy összekoccan, esetleg a kapu vagy az ablak beszorul, halálfélelem szállja meg a ház lakóit. Halált jósolnak az ok nélkül kinyíló ajtók, ablakok is. Rosszat sejtet, ha nyikorog a szekrényajtó, a kapu vagy recsegnek a mennyezet gerendái. Igen sok hiedelem veszi körül az ételeket, melyek általában az élet, a bőség szimbólumának számítanak. Éjjel kérni és adni nem tanácsos. Tésztát, sót, ecetet, tejet, joghurtot, vöröshagymát és fokhagymát adni Anatólia-szerte tiltott – ha mégis muszáj mésszel vagy tőzeggel[11] lehet kiváltani, elején venni a bajnak.

A tűzhelyhez, tűzhöz fűződő hiedelmek között a haláljóslatok is megtalálhatók. Általában rossz jel háborgatni a tüzet, különösen éjszaka tiltott tüzet (parazsat) adni. Sivasban és Divrigiben vallják, hogy aki a házból kiviszi a tűzhelyet, a halált viszi. Konyában, Kirsehirben és Kayseriben azt tartják, hogy „aki elviszi a hat fekete edényt (kormos) a fekete hírt viszi magával”. Halálra gondolnak tűz, égő ház, szénaboglya, kémény láttán.[12] Ha az olló tátva marad veszekedést vagy halált jelent, ezért ha meglátják azonnal összecsukják. Kizilcahamamban ha az ibrik[13] kiöntőcsöve letörik halálesetet jelez. Ugyanitt, ha a menyasszony fordítva ölti fel a fátylát, még abban az évben meghal az anyósa.[14] A fekete gyapjú, fekete selyem látványa hasonló előjel.

Halálesetek, temetések alkalmával is adódnak olyan jelek, amelyekből a hagyomány további halálesetek bekövetkezését jósolja. Így rosszat jelent, ha billeg a koporsó, vagy a halottasmenet girbe-gurba úton halad, ha üres koporsóra ül valaki, vagy ha a sírhúzók ásóval mennek a házba. Ha nagybeteg van a háznál, úgy vélik, elodázhatják a halálát, ha kiviszik a házból az ételeket, kiürítik az ételtartó és a vizesedényeket. A ciprusi törökök között élő hiedelem, hogy a haldokló szenvedéseit megkönnyíti, ha a szájába Zem-zem vizet csepegtetnek, vagy ha látni kíván valakit és az nem tud elmenni, zöld levelet tesznek a haldokló mellé – ezzel helyettesítik a látni kívánt személyt.[15] Sünlü, Kizilcahamam és Afyon vidékén a haldokló háza körüli két házból kiborítják a vizesedényeket. Ha holttestet visznek az utcán felébresztik az alvókat – nehogy álmukban őket is elragadja a halál. Vizet öntenek a halottasmenet után, hogy a holtnak könnyű útja legyen a másvilágra. Az általános tilalmak, közvetett előjelek után a haldokló fiziológiai változásaiból is jeleket olvasnak a közelgő vég bekövetkezésére.

Ezek a megfigyelések már többnyire valós tartalmúak, hiszen a családokban két-három generáció él együtt, a halál élménye ha mégoly megrázó is, emberközeli. Ha a nagybeteg viselkedése megváltozik, beszél a halálról, megadja az adósságait, elrendezi a dolgait, összehívja a rokonokat és elbúcsúzik, az élet végének biztos jeleként értékelik. A haldokló mellett mindig van valaki. Ha már nehezen lélegzik, nem eszik, a teste rángatózik, szája habzik, vért köp, a végtagjai elfehérednek és hűlni kezd a teste, felkészülnek a megváltoztathatatlan tény elfogadására. A hagyomány pontosan megszabja hogyan kell a holttesttel bánni. Amint a haldokló kilehelte lelkét a rítus által szabályozott módon megkezdődik a temetésre való felkészítése.

Bartha Júlia