Amikor Aylin Yazıcıoğlu a harmincas éveinek közepén járt, a nemekről szóló tanulmányát a Cambridge Egyetem Társadalomtörténeti Karának kutatójaként fejezte be. Mindennapjait a könyvek és az ösztöndíj tették ki. Ekkor azonban úgy érezte, hogy hiányzik valami az életéből, ezért egy kifizetődőbb munka után nézett.
„Mindig élveztem a konyhában töltött időt, amely mindig része volt az életemnek. Amikor azonban úgy döntöttem, hogy az akadémia mellett keresek valami mást, a főzés meg sem fordult a fejemben. A török nők főznek, ez a napi rutin része.” – mondta nevetve. „Miután tanulmányoztam a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos tanulmányokat, hogyan mondhatok mégis ilyen nemek közötti megkülönböztetésre utaló dogot?” Mindjárt megtudhatjuk.
Yazıcıoğlu végül úgy döntött: fejest ugrik az ismeretlenbe és „a hagyományos konyha Mekkájába” – vagyis Párizsba – jelentkezett a világhírű Le Cordon Bleu étterembe. Ezt követően Párizs környéki Michelin csillagos éttermekben dolgozott, hogy mindent megtanuljon az ottani mesterektől. Ennyi idősen a szakácsok általában már abbahagyják a munkát és visszavonulnak. Ő azonban másképp gondolkodott: „Soha nem gondoltam a koromra úgy, hogy az akadály lenne. Ha akadálynak tekintjük, akkor nem tudunk belevágni semmibe.” – mondta. „Olyan nő vagyok, akinek van tudományos téren szerzett tapasztalata. A nőknek ebben a korban már van saját elképzelésük és ez nem szükségszerűen illeszkedik a francia konyha soviniszta környezetébe.”
A konyhaművészetben mindig új ízek és főzési technikák jelennek meg, de néhány séf továbbra is a hagyományos francia elkészítési módot részesíti előnyben. Yazıcıoğlu azonban nem tartozik közéjük – módszertanához és a történelem iránti szenvedélyéhez semmi sem hasonlítható. „Az emberek mondhatják, hogy a francia konyha régimódi, ezt is elfogadom, szerintem azonban nincs a francia konyhaművészetnél jobb – nem hiába írtak róla már 200 évvel ezelőtt is könyvet.”
2013-ban Yazıcıoğlu visszatért Isztambulba, hogy megnyissa saját éttermét, a Nicolet. Egyetlen alapmenüt használ, amelyet az évszakoknak megfelelően változtat. Ételeit török alapanyagokból készíti francia konyhatechnikával. Amikor arról kérdezték, miért ezt a rendszert választotta, csak annyit felelt, hogy az évszakok szerinti váltás teszi lehetővé, hogy minden étele egyedi legyen. „Ez a neveltetésem jele. Az étkezőasztal az, ahol a család együtt lehet.” – mondta. „Ez nemcsak az étkezésről szól, hanem a megosztásról is. Tehát nekem a szeretetről szól, amit másoknak adok. Egész nap keményen dolgozok azért, hogy az emberek kedvében járjak.”
A karrierváltás ellenére Yazıcıoğlu nem érzi úgy, hogy a múltbéli és a jelenlegi foglalkozása túl messze lenne egymástól. „Mindig kutatást végzel, mindig keményen dolgozol azért, amit csinálsz.” – mondta. „Levélíráskor megválogatjuk a szavainkat, egy menü megírásakor pedig a hozzávalókat. Próbáld meg az ötleteidet megjeleníteni a tányéron, mondd el vele, amit közvetíteni szeretnél. Az emberek az ételekre úgy tekintenek, hogy csak egy étel, de nekem üzenetem van velük számukra.”
Forrás: The Guide Istanbul
Kollár Kata – Türkinfo