Albánia és Törökország történelmi kapcsolatai

A kezdeti kapcsolatok a XIV. század végén

Ebben az időszakban tűnt fel a Balkánon a felemelkedő Oszmán Birodalom. A széttöredezett és megosztott balkáni népek és a már csak önmaga árnyékaként létező Bizánc semmilyen komoly ellenállást nem tudott kifejteni. Ebben az időben a korabeli Albánia maga is jelentősen megosztott volt. Két család vetélkedett a vezető szerepért: északon a Balsha család uralkodott, a középső területeket a Topia család birtokolta. Karl Topia a rivális Balsha család ellen az oszmánok segítségét kérte. Győzelme után függő helyzetbe került, és kénytelen volt mind katonailag, mind pénzügyileg az Oszmán Birodalmat támogatni.

A törökök Bécs előtt (Forrás: historia-cronologia.lapunk.hu)

Kasztrióta György és az oszmánok

Ebben az időszakban kerül túszként a szultáni udvarba Kasztrióta György (vagy ahogy sokan ismerjük: Szkander bég). Ott áttért az iszlám vallásra, és kitűnő katonai képzésben részesült. Megtanult törökül. Ezeknek a dolgoknak nagy hasznát vette később a Portával folytatott harcban. Itt kapta a bég címet. Visszatérvén szülőföldjére szembekerült az oszmánokkal, és sikerrel vívta ki az ország függetlenségét és teremtett viszonylagos egységet. Halálával az ország betagolódott a birodalomba.

A Köprülü család a birodalom élén

Ebben az időszakban egy albán származású család lett a birodalom megmentője. A Köprülü család számtalan híres hadvezért és államférfit adott az Oszmán Birodalomnak. Kiemelkedik közülük két személyiség, Köprülü Mehmed és fia, Ahmed. A devsirme (gyerekadó) intézménye miatt került a török udvarba, és egyre feljebb lépett a ranglétrán. Ekkoriban a birodalom nagy válságát élte, a központi hatalom meggyengült, a meghódítandó terület nagyságának csökkenése miatt egyre kisebb lett a szétosztható birtoknagyság. Az atlanti kereskedelem miatt a levantei útvonal jelentősége csökkent. A hadsereg, különösen a zsold nélkül maradó janicsárok lázadásai belülről is gyengítették a rendszert. A IV. Mehmed jóvoltából nagyvezírré kinevezett Köprülü Mehmed könyörtelenül letörve a belső lázadásokat az adózást és a gazdaság helyzetét időlegesen rendezte. Ennek köszönhetően ismét nőttek a bevételek, és a reguláris hadsereg ismét jól fizetett erővé vált. Sikerrel verte vissza a velencei támadást a főváros ellen és birodalom ellen. A Belső lázadásokat felszámolta. Őt fia, Ahmed követte, aki folytatta a megkezdett reformokat. Bár már ebben az időszakban is látszott az oszmán haderő leértékelődése a nyugati seregekkel szemben, a nemzetközi helyzetnek köszönhetően területeket szerezett – veresége ellenére – a Királyi Magyarországon. Megszerezte Podolét, és nagy hadjáratot vezetett kozák támogatással Ukrajnába. Bár a birodalom megreformálása nem sikerült, de időlegesen rövid másodvirágzás kezdődött az uralmuk alatt. Ezért mind Albánia, mind Törökország történelmének jelentős személyiségei.

Szakítás – Albánia és Törökország külön úton jár 

Az Oszmán Birodalom eróziója tovább folytatódott, és az 1877–78-as orosz–török háborút követően megindult az albán nemzeti ébredés, mely először csak az autonómia elérését tűzte ki célul, aztán a teljes függetlenség felé vezetett. Igaz, ehhez az albánokon kívül a török és a nemzetközi politikai élet nagyfokú megváltozása is kellett. Első lépésként 1908-ban kitört az ifjútörök forradalom, és ez elvezetett az albán vilajet megszervezéséig, és a távolodás jeleként a latin betűs ábécé  bevezetéséig. Ez a helyzet azonban nem sokáig állt fenn. 1912-ben kitört az első Balkán-háború, ez pedig november 28-án az önálló albán állam kikiáltásához vezetett.

Albánia és Törökország mai kapcsolatai

A történelem folyása azonban a hidegháború végén ismét közel hozta egymáshoz a két, részben azonos vallású és közös kulturális örökséggel rendelkező államot. A kommunista diktatúra alól felszabadult és ismét önmagát kereső Albánia természetes gazdasági és részben katonai és kulturális szövetségesre talált a földrajzilag közellévő, megerősödött Törökországban. Ma Törökország a NATO tagjaként és a Balkán-térség vezető katonai és gazdasági erejeként is fontos szereplő Albánia életében. A törököknek pedig fontos, érzelmileg is közelinek tekinthető szövetséges.

Mint olvashattuk, nem volt mindig felhőtlen a két nemzet kapcsolata. Azonban talán a mindkét ország részéről bekövetkezett jelentős fejlődésnek köszönhetően a jövőben már csak a pozitív jelleg dominál majd.

Szilágyi János