A török választás tétje

A törökök új parlamentet és elnököt választanak május 14-én. A két évtizede hatalmon lévő AKP- és Erdogan-rezsim utóbbi éveit súlyos gazdasági recesszió kísérte, nem szólva a tragikus földrengésről, amely újabb százmilliárdos költségeket ró az államra. Innen szép nyerni – mondhatnánk, és most fej fej mellett áll a két oldal.

A recesszió nem csak a Covidnak köszönhető. Az inflációval szemben Erdogan egyszerűen nem volt hajlandó kamatot emelni a török jegybankban, lecserélte annak vezetését, amikor erre készültek volna. Csakhogy a gazdasági szereplők nem a török elnök kottájából olvasnak, ennek megfelelően bekövetkezett a tankönyvi verzió, és elszabadult az infláció.

A hivatalos adatok szerint ez tavaly átlépte a 80%-ot, míg idén áprilisban is 44% körül járt már. Ez óriási szám, és szokás szerint a hivatalos adatot azért erősen konzervatívként kell kezelni. A vidéki török népesség számára ez már a megfizethetetlen hagyma korszakát hozza magával, ekkora infláció a társadalom kirekesztettebb rétegei számára komoly megélhetési kockázatot jelent.

Ennek ellenére sem csökkent radikálisan Erdogan támogatása, nem beszélhetünk egyáltalán arról, hogy az AKP tábora összeomlott volna. Hiába derült ki, hogy az építési hatóságok korrupciója milyen mértékben járult hozzá a földrengés során az épületek beomlásához, vagy az, hogy a segítség milyen módon ütközött akadályokba.

A két elnökjelölt, a kemalista párt embere, Kemal Kilicdaroglu és Recep Tayyip Erdogan fej fej mellett láthatóak a megbízhatóbb közvélemény-kutatásokban. Óriási kérdés, hogy melyikük tábora rejthet több látens szavazót: az ellenzékiség félelmetesebb, főleg a puccskísérletet követő megtorlási sorozatok óta; vagy éppen a kormánypártiság a furcsa, amikor ilyen makrogazdasági környezetet hoznak létre tudatosan.

Folytatás

Forrás: ujszo.com