A terror a modern török átok

Tegnap női fegyveresek támadtak az isztambuli rendőrség egyik épületére. A szíriai háború ürügyén újra kibontakozott török-kurd szembeállásnak illetve a szélsőséges dzsihádista csoportok térségbeli térhódításának köszönhetően Törökországban ismét elharapózott a terror. Az ország lakói azonban nem szívesen beszélnek erről. Helyszíni riport.

A törökök nem szeretnek beszélni a hazájukat sújtó terrorról. Így volt ez már napokkal a február 17-i véres ankarai merénylet előtt is, amikor azon kérdéseimre, melyeket turistacsoportunk kísérőinek, a szállodai személyzetnek vagy az utcai árusoknak tettem fel, a válasz leginkább vállvonogatás vagy hallgatás volt. A 28 emberéletet kioltó terrorakció után ezt a tartózkodást persze már nem tudták fenntartani, de akkor is inkább csak csillapítani próbálták a kíváncsiságomat. – Itt nálunk (Törökország dél-nyugati részén) nincs ilyen veszély – mondogatták, s közben nagyon is érezhető volt rajtuk a félelem. Nem annyira maguktól a merényletektől – inkább a következményektől.

Törökország – hála az elmúlt másfél évtized gazdasági fellendülésének – már nincs annyira ráutalva az idegenforgalomra, mint sok dél-mediterrán ország. Azon polgárai számára azonban, akik az ugyancsak az elmúlt másfél évtizedben felfutott turisztikai iparban – a gyorsan felhúzott hatalmas szállodákban, az üdülőhelyeken tömegesen megnyílt árusítóhelyeken – dolgoznak, létkérdésről, maguk és családjuk megélhetéséről van szó. Ám kérdéseimre „Ankara után” is jórészt csak vállvonogatás volt a válasz. – Mi itt nem tehetünk semmit – mondták. – Reméljük, nálunk nem lesznek robbantások. Insallah.

Törökország délnyugati részét beutazva nem igen láttuk nyomát különösebb biztonsági készültségnek. Katonát egyáltalán nem, rendőrt is alig. (Vagy csak jól álcázták magukat?) A szállodák éttermeiben persze feltűntek azok a szúrós szemű férfiak, akik a távolabbi sarkokban álldogálva szüntelenül a vendégeket fürkészték. Vigyázni kell, hiszen talán egy államot sem fenyegeti annyiféle irányból a terror, mint éppen Törökországot: robbanthat az Iszlám Állam vagy az Al-Kaida, gyilkolhatnak a tavaly különösen felbőszült kurd szélsőségesek, vagy akár valamelyik megkergült szélsőbalos vagy szélsőjobbos csoport. Akkor pedig becsukhatják a szállodát, befellegzett a tulajdonosok üzleti terveinek és az alkalmazottak megélhetésének.

Amellett a török idegenforgalmat nem csak a terrorizmus fenyegeti, hanem Ankara és Moszkva viszálya is. A két ország Szíria ügyében különbözött össze, s viszonyukat különösen kiélezte, hogy a törökök tavaly novemberben lelőttek egy, a légterükbe rövid időre behatoló orosz harci gépet. Putyin orosz elnök válaszul – egyéb megtorló lépések mellett – eltiltotta államának polgárait a törökországi utazásoktól. Ami ismét csak érzékeny veszteség Ankara számára, hiszen tavaly több mint négy millió orosz turista járt Törökországban – a második legnagyobb kontingens a német után! Elmaradásuk hatványozottan sújtja Törökország dél-nyugati részét, melyet kellemes mediterrán klímája miatt különösen szerettek az oroszok. Olyan sokan mentek oda, hogy a térség tengerparti nagyvárosát, Antalyát a helyiek már „Kis Moszkvaként” emlegettek.

A cikk folytatása>>>

nepszava.hu