A török ember és a kutya

A világot Isten teremtette, a hetedik égben lakozó nagy Allah.
Mert hét rétege van az égnek és hét a földnek.
Az egek fényességében laknak a peri tündérek, a föld sötétjében a rossz szellemek.
És harcol az ég fényessége a föld sötétségével, harcol a peri a devvel.

A peri felrepül az egekig, a dev alászáll a föld sötét mélyébe.

Hegyek állnák útját a perinek, de a jó szellem eljut az

érchegyekhez, az ezüsthegyektől az aranyhegyekhez.

A föld mélye a rossz szellemek lakóhelye, beomlott kút pókhálós nyílása a kapujuk.

Fekete juh viszi le őket a hétrétnyi mélységbe, fehér juh gyapjába

kapaszkodva szállnak fel a föld színére.

Perinek is, devnek is hatalma van az ember felett, ők voltak tanúi a föld

új lakója, az ember teremtésének.

És midőn megjelent Allah új teremtménye, megjelent az ősgonosz is. Kaján

irigység tölté be egész valóját.

Hogy rontást hozzon a teremtő művére, a hótiszta embertestet

kárhozatos nyálával mocskolta be. Az ördög nyála éppen a hasa közepén érte az embert. De meglátta ezt az emberi faj védelmezője, a jóságos Allah, kiszakította

az emberből és földre dobta azt a húsdarabot, melyre az

ördög nyála freccsent. Így támadt az ember testén a köldök.

A földre dobott húsdarab pedig, melyhez hozzátapadt az ördög

nyála, a föld porában életre támadt, s így az ember után

megjelent a földön a kutya is. Létét felerészt az embernek,

felerészt az ördögnek köszönheti.

Ezért van az, hogy a mohamedán nem bántja ugyan a kutyát, de házában

nem tűri meg. A kutya emberi húsból való, ezért a jó

mohamedán megvédelmezi, de mert testében az ördög kárhozatos

nyála keveredik a föld porával — megveti. A kutyában

emberi vonás a hűség és a ragaszkodás, de ördögi a vadság és a

düh. A világon sehol nem szaporodott el a kutya úgy, mint a mohamedánok

között, hiszen ott az ő ellensége a védelmezője, oltalmazója

is, mert a moszlim könyörületes.

BÉNLI-BÁRI, A MACSKA

T Ö R Ö K NÉPMESÉK

E U R Ó P A K Ö N Y V K I A DÓ

B U D A P E S T, 1 9 5 9