Gondoltátok volna, hogy valaha kivégzőosztagok keresték a kávé fogyasztóit Isztambulban, vagy hogy a fekete italt tartották a lepra okozójának? A kávézás igazi varázsa – attól függetlenül, hogy egy jó kávé magában is élmény – sosem magában a „fekete ital” fogyasztásában volt keresendő, hanem abban a közösségformáló erőben, ami a köré kiépülő kávéházi kultúrában gyökerezik.
A kávézás igazi varázsa – attól függetlenül, hogy egy jó kávé magában is élmény – sosem magában a „fekete ital” fogyasztásában volt keresendő, hanem abban a közösségformáló erőben, ami a köré kiépülő kávéházi kultúrában gyökerezik. A különböző gondolatok, világok és emberek ütközőpontjaiként funkcionáló kávézókban, melyek virulens szellemisége volt az egyik ok, amiért majdnem sírba is szállt a kávé kultúrája rögtön megismerése után a 17. századi Oszmán Birodalomban. Tiltások, politikai csatározások, alaptalan félelmek, kábítószeres mámor és mesemondók, kivégzések és az egyház ármánykodása: mindezek együtt jelentik a kávéházak világának közös gyökereit.