Akivel senki nem mer ujjat húzni: ez Törökország fegyveres ereje

A szultánok is elégedetten csettintenének: a török hadsereg mellett eltörpül a legtöbb európai haderő, és Erdoganék saját jogukon, kellő fegyveres erő birtokában önálló tényezők a regionális és világpolitikában.

Hosszan lehetne a török hadtörténelem fényes lapjairól idézni, az 1071-es manzikerti ütközettől a számunkra fájdalmas következményekkel járó mohácsi csatáig – de a legújabb kori Törökország is katonai nagyhatalom a saját régiójában.
A török fegyveres erők a folyamatosan konfliktusközeli állapotban lévő Közel-Keleten a közelmúltban is bőven kivették a részüket a küzdelmekből.

Atatürk nyomdokán
Emlékezetes: Kemál pasa, aki később tetteiért a „törökök atyja”, az Atatürk nevet kapta, az egyetlen vezető volt, aki az I. világháború után képes volt a nyugati hatalmak békediktátumait visszautasítva fegyverrel megvédeni azokat a területeket, amelyeket a lakosság töröknek tartott. Igaz, hogy ez a korábban multikulturális és multietnikus Oszmán Birodalom vallási és etnikai kisebbségeinek pusztulásával – elűzésével vagy legyilkolásával – járt, de az 1922-es szakarjai csata után Kemál Atatürk egy 238 éves, 1683-ban a Bécs alóli visszavonulással kezdődött hátrálásnak vetett véget török szempontból. Török tanítványaim jóvoltából volt szerencsém betekintést nyerni Törökország első elnökének katonai témájú írásaiba is, amelyek számos területre kiterjedtek. Érdekes módon többször visszatérő témája volt a morál, a mindenáron való kitartás és legvégül a hősi halál ideája.

Bár Törökország 20. századi hadtörténelme számtalan további érdekességet kínál (mint például a leghosszabb ideig szolgálatban álló csatacirkáló, a német Goeben, később Yavuz Sultan Selim, vagy az 1943-ban angol Spitfire-ökkel és német FW-190-esekkel egyaránt rendelkező légierő története), térjünk rá a közelmúlt eseményeire!

Hogyan lett egy aszályos időszak utáni szír polgári mozgalomból szír polgárháború, milyen hatalmak támogatták a végül iszlamista befolyás alákerülő szír „demokratikus ellenzéket”, és miként jött létre az Iszlám Állam terroruralma? Ezekről nem egy cikket, hanem könyveket lehetne írni. Maradjunk annyiban, hogy Törökország nyilvánvaló okokból élénken figyelte a dél határai mentén kibontakozó eseményeket,
amelynek bizonyítéka egy 2012 júniusában, az akkor még működő szír légvédelem által lelőtt török RF-4E Phantom II felderítő repülőgép volt. Ahogy a szír légierő egyre többször támadta a több száz kilométer hosszú határhoz közeli felkelő célpontokat, úgy nőtt a feszültség a két állam között. Törökország ekkor még mindössze a hatvanas évekből származó, elavult Hawk légvédelmi rakétákkal rendelkezett, így NATO-tagállamok (köztük Németország és Hollandia) állomásoztattak Patriot ütegeket a területén. Több török-szír katonai incidens, köztük egy szír harci gép török lelövése, valamint a holland rendszer számítógépes betörésre utaló meghibásodása után ezeket az ütegeket 2015 végre kivonták török területről.

Folytatás

Forrás: mandiner.hu