Egy szimbolikus és szerteágazó történettel mesél a gyászról, a transzgenerációs traumákról, a szerelemről és a klímaváltozásról Elif Shafak új regénye, amely Ciprus történelmének egyik legvéresebb időszakát dolgozza fel. A szigetet 1974-ben szállták meg a törökök, a hadsereg több tízezer embert űzött el az otthonából, sokakat pedig megöltek, megkínoztak, megerőszakoltak. Ciprus ezt követően kettészakadt, azóta is az úgynevezett Zöld vonal választja el a sziget lakóit. Elif Shafak regényében egy török és egy görög fiatal szeret egymásba ebben a megosztó és tragikus történelmi időben, a múlt terheit azonban később nemcsak nekik kell cipelniük, hanem a gyereküknek is. Az eltűnt fák szigete a hét könyve.
Hordozhatjuk-e magunkban a családi múltat akkor is, ha nem tudunk róla semmit?
– ez a központi kérdése Elif Shafak új regényének, amely a transzgenerációs traumák problémáját a fák történetein keresztül magyarázza el nekünk. Az Eltűnt fák szigete számos jelenleg is fontos és aktuális témát sűrít magába, megjelenik benne többek közt a háború, a társadalmi megosztottság, a klímaválság és a kivándorlás problematikája is, a történet fókuszában azonban mindvégig a múlt feltárásának és feldolgozásának elkerülhetetlensége áll.
„A fák ideje olyan, mint a történetek ideje – és akárcsak egy történet, egy fa sem tökéletesen egyenes vonalakban, hibátlan ívekben vagy pontos szögekben nő, hanem fantasztikus alakokba hajlik és csavarodik és ágazik el, a csoda ágait és az új gondolat íveit hajtja ki.” Elif Shafak regénye maga is úgy épül fel, mint egy fa, a történet folyamatosan csavarodik, tekeredik és elágazik, a fókusz pedig állandóan változik, hol a gyökereken, hol a törzsön, hol az ágakon van, hol pedig az egész ökoszisztémát vizsgáljuk a maga egészében. A könyv elbeszélője maga is egy fa, egészen pontosan egy fügefa. Egy szigetről mesél nekünk, amely a Földközi-tenger legtávolabbi szegletében helyezkedik el, három kontinens – Európa, Afrika és Ázsia – metszéspontjában. Ez a sziget Ciprus, amelyet nemcsak szimbolikusan, de valóságosan is két részre vágtak, egy északira és egy délire, és ahol magát a fővárost is egy demarkációs vonal osztja meg. „Ez Európa utolsó kettéosztott városa. A szülővárosom.”
Forrás: konyvesmagazin.hu