Bár a hadmozdulatok által kavart káosz, a frontokról a nyilvánosságra zúduló információ és dezinformáció miatt nehéz tisztán látni, az elemzők a háború hatodik napjára arra a konszenzusra jutottak, hogy Ukrajna lerohanása nem az orosz terv szerint halad, sőt, egyre kevésbé lehet lerohanásról beszélni (ez a tény mondjuk az invázió egy sokkal alaposabb és véresebb fázisát vetíti elő). Ahogy azt a Telexen is kitárgyaltuk, az ukrán haderő az első napokban sok helyen klasszikus gerillataktikát alkalmazva kitért az orosz harckocsik elől, melyeket – a villámháború egyik legfontosabb szabályát felrúgva – nem követték az áttörés biztosításához szükséges gyalogosegységek. Így azután a harckészségüket megőrző ukrán erők le tudtak csapni az előőrsöt követő második hullámban érkező szállítójármű-oszlopokra és önjáró tüzérségre, így az orosz erők négy nap alatt rengeteg járművet – és velük együtt sok embert – vesztettek el (a határozatlan számnevek használata nem véletlen, az oroszok ugyanis következetesen elzárkóznak a veszteségadatok közlésétől, az ukránok pedig irreálisan magas adatokat adnak meg).
Az ukrán rajtütések sikerének kulcsa azonban nemcsak a taktikában keresendő, hanem abban az egyszerű tényben is, hogy a háború nyitányaként indított orosz légicsapások ellenére az ukrán tüzérség és légierő egy része alapvetően működőképes maradt – köztük azok a török gyártmányú Bayraktar TB-2-es drónok, melyek az ukrán hadsereg szerint vasárnap két sikeres rajtaütést is végrehajtottak.
A CNN szerint a Kijevtől 60 kilométerre északnyugatra található Malinnál két Buk-M1-2-es mobil légvédelmi rakétarendszert semmisített meg egy pilóta nélküli gép – egyébként egy ilyen típusból lőtték ki 2014-ben a Malaysia Airlines 17-es járatát megsemmisítő rakétát.
A másik dokumentált támadásban a Business Insider szerint egy egész járműoszlop vált a drónok áldozatává, benne több önjáró löveggel, és tucatnyi vontató- és szállítójárművel. A világosan azonosítható célpontok listáját a szabadon hozzáférhető forrásokból dolgozó Oryx haditechnikai blog azonosította, mely az összesítéshez hozzátette, hogy eddig kevés felvételt publikáltak dróncsapásokról, így valószínű, hogy a TB2-esek áldozatainak listája ennél jóval hosszabb.
Ezek a sikerek nem voltak meglepők, egyes elemzések már a háború előtt nagy reményeket fektettek az ukrán drónokba, azonban
a TB2-esek csekély számukból és képességeikből adódóan is inkább csak epizódszerepet fognak játszani a háborúban.
A Javelin és a rövidebb hatótávolságú, de zárt térből is indítható brit NLAW páncéltörő rakétákból viszont újabb szállítmányok érkeznek, és ezek a városi harcban különösen hatékonyak – ezt mutatja a rengeteg kilövés és orosz roncs, amiket nem ukrán harckocsik és nem is a drónok semmisítettek meg, hanem ezek a rakéták.
A XXI. század háborúinak főszereplője
Az ellenség felderítésén és megfigyelésén túl a légitámadásokban is jeleskedő pilóta nélküli repülők az elmúlt évek összes katonai konfliktusában főszerepet játszottak. Hegyi-Karabahtól Líbián át Etiópiáig minden fronton megcsillantott erényeik és a hagyományos légierőkhöz képest elenyésző beszerzési, üzemeltetési költségeik miatt egyes teoretikusok egy új katonai forradalom kezdetét látják a drónhadviselés tömeges elterjedésében. Víziók szerint a konvencionális (azaz nem nukleáris) hadviselést a II. világháború óta meghatározó drága behemótokat, a harckocsikat, repülőgép-hordozókat és rakétaindítókat feldühödött szúnyograjként zsongják majd körül – de tényleg zsongják, egy drón akár húsz órát is képes a levegőben tartózkodni – a relatíve kicsi, nehezen észlelhető és nehezen lelőhető drónok rajai, melyek rakétasortüzei minden offenzívát meg tudnak állítani.
Elvesztésük esetén pedig nem kell aggódni attól, hogy a pilóta meghal, fogságba kerül, ki kell menteni, meg kell gyászolni, ha lelőnek egy drónt, a több száz kilométerre ülő kezelője legfeljebb feláll az elsötétülő képernyő elől, és iszik egy kávét a kantinban. Az sem utolsó szempont, hogy a drónok üzemeltetéséhez nem kell óriási és sérülékeny légibázisokat létrehozni vagy repülőgép-hordozókat járőröztetni, elég egy lezárt autópályaszakasz és egy kamion méretű vezérlőközpont.
Forrás: telex.hu