A török hatóságok a héten letartóztattak tíz nyugalmazott admirálist, akiket azzal vádolnak, hogy “az állam biztonsága és alkotmányos rendje elleni bűncselekményeket” akartak végrehajtani, vagyis gyakorlatilag meg akarták puccsolni a török kormányt. Mi volt az admirálisok bűne? Hogy száz nyugalmazott tengernaggyal együtt aláírtak egy nyílt levelet, amely szerint Recep Tayyip Erdoğan elnök legújabb megalomán beruházása nagyon nem jó ötlet, mert veszélybe sodor egy, Törökország biztonsága szempontjából nagyon fontos nemzetközi egyezményt.
Ez a megalomán projekt nem más, mint hogy Isztambul körül egy, a Boszporusz tengerszorossal párhuzamos új csatornát vágjanak a Márvány-tenger és a Fekete-tenger között. Az admirálisok előtt már tiltakoztak a terv ellen diplomaták, környezetvédők, no meg az isztambuliak. Ez viszont egyáltalán nem hatotta meg a török kormányt, Erdoğan álma így várhatóan megvalósul, akkor is, ha emiatt százakat kell börtönbe csuknia, vagy egész ökoszisztémákat tönkretennie.
Csatorna Isztambul körül
Erdoğan elnök több nagy, sőt, óriási infrastruktúra projektet is megálmodott már, új repülőtereket, hidakat, utakat, amelyeket ő maga is csak “őrült projekteknek” becéz, gondolom viccesen. Ahogy viszont a valaha jobbközép politikus 18 év kormányzás alatt egyre inkább egy agresszív, ellentmondást nem tűrő autoriter vezetővé vált, az ilyen viccein valószínűleg csak kínos kötelességtudatból nevetnek a környezetében lévők. Az őrült projektek legőrültebbje pedig az Isztambul-csatorna, ami pont az, aminek hangzik: egy csatorna a közel 15 és félmilliós török város körül.
A csatornáról Erdoğan már 2011 óta álmodozik, de valamiért az elmúlt másfél évben érezte elérkezettnek az időt, hogy meg is valósítja a projektet. A 45 kilométer hosszúra tervezett csatorna Isztambul nyugati oldalán kötné össze a Márvány-tengert és a Fekete-tengert, ezzel a török várost gyakorlatilag szigetté téve a Boszporusz természetes csatornája és az elnök új csatornája között. Az építkezésre 12,9 milliárd dollárt, vagyis mai árfolyamon nagyjából 3880 milliárd forintnak megfelelő összeget szán a török kormány.
Ha ennyi pénzt hajlandók elverni erre, akkor biztos fontos, hogy megépüljön – gondolhatnánk. A kormány szerint nagyon helyesen gondolnánk, mert az Isztambul közepén áthaladó Boszporuszon óriási a hajóforgalom, évente 48 ezer hajó halad keresztül a városon, köztük tankerhajók, teherszállítók, hadihajók, veszélyes rakománnyal, amelyek egy baleset esetén komoly veszélybe sodornák az isztambuliakat. Az isztambuliaknak viszont egész más a véleménye, sokan ugyanis nemcsak gyűlölik a csatorna ötletét, de fölöslegesnek is tartják.
A török építészek és mérnökök szövetségének városi vezetője, Cevahir Efe Akçelik a Guardiannek például azt mondta, hogy a városban az elmúlt 10 évben tíz százalékkal csökkent a hajóforgalom. Ennek részben az az oka, hogy az időközben kiépült olajvezetékek miatt sokkal kevesebb olajat és földgázt kell tankerhajókon szállítani. A hajóbaleset is sokkal kevesebb, hála a hajózás technológiai fejlődésének. A projekt valódi célja így sokkal inkább az ilyen megaprojektekkel együtt járó GDP-növelés és területfejlesztés lehet, arról már nem is beszélve, hogy Erdoğan ezzel politikai örökségét Törökország földrajzába vésheti.